Tizennyolc évvel ezelőtt, 1999 májusában II. János Pál a túlnyomóan ortodox Romániába látogatott. A fáradhatatlan egyházfő 86. apostoli útja volt ez. Sok szempontból történelmi út: az 1054-es keleti egyházszakadás óta az első alkalom, hogy a katolikus egyház feje egy többségében görögkeleti országot látogatott meg. Éppen ezért néhány elemző úgy vélte: a bukaresti út nem tekinthető lelkipásztori látogatásnak. Ez a körülmény a kényes politikai mérlegelés következményeként komoly sérelmeket váltott ki.
A repülőtéren Constantinescu köztársasági elnök, Lucian Mureşan görögkatolikus érsek, Ioan Robu bukaresti érsek fogadta a pápát, majd Teoctist pátriárkával a bukaresti pátriárkátusi katedrálishoz hajtottak a pápamobillal. Bár II. János Pál már törökországi látogatásakor is beszélhetett ortodox keresztények előtt, ez volt az első alkalom, hogy egy pátriárkával is találkozhatott. A székesegyházban imát mondott, majd megbeszélést folytatott a román ortodox egyház vezetőjével. Még aznap találkozott a román politikai élet meghatározó szereplőivel is: Emil Constantinescu államfővel, Petre Roman és Ion Diaconescu házelnökökkel, Radu Vasile kormányfővel, Ion Iliescuval, a Romániai Társadalmi Demokrácia pártjának elnökével. A katolikus püspököket a bukaresti apostoli nunciatúra épületében fogadta.
A jelek szerint a katolikus hívek meglátogatásának terve áldozatul esett az ortodoxiával való megbékélésnek. Ennek következménye lett, hogy a gyulafehérvári egyházmegye hivatalosan nem képviseltette magát híveinek szervezett csoportjával Bukarestben. A pápa személyes levelet adott át Jakubinyi György gyulafehérvári érseknek, amely erre a csalódásra is reflektált: „Romániába látogatásom alkalmával szeretném külön köszönteni Önt és főegyházmegyéje minden hívét. Jóllehet a körülmények nem engedik meg, hogy meglátogassam ezt a nagyérdemű főegyházmegyei közösséget, szeretném biztosítani Önt, hogy gondolatban és szívemmel az Ön lelkipásztori gondjaira bízott hívek mellett állok, mindenkit megölelek Krisztusban, a mi Urunkban, és remélem, hogy egy más alkalommal elmehetek Erdélybe. Miközben kifejezem nagyrabecsülésemet főegyházmegyéje katolikusai által a kommunista rendszer nehéz évei alatt adott bátor és ragyogó tanúságtétel iránt, amikor hűek maradtak, biztosítok mindenkit arról, hogy imáimban megemlékezem róluk, és mindnyájuknak áldásomat adom.”
II. János Pál megértette az erdélyi magyar katolikusok fájdalmát, de ebben a helyzetben a szentszéki diplomácia ennyit tudott elérni. A katolikus püspökökkel való megbeszélésen a pápa hangsúlyozta, hogy az elkobzott egyházi vagyont vissza kell juttatni az eredeti tulajdonosokhoz, sőt még arra is kitért, hogy a görögkatolikus egyháztól elvett és az ortodoxoknak átadott ingatlanok kérdését a két testvéregyház által létrehozott bizottságnak kell megoldania. Úgy tűnik, az 1999-es út valódi, Erdélyt is érintő lelkipásztori látogatást készített elő. Joaquín Navarro-Valls, a Vatikán szóvivője már május 9-én úgy nyilatkozott: most már szó lehet II. János Pál pápa egészen más feltételek között történő újabb romániai látogatásáról, hiszen sikerült nagymértékben megszüntetni a két egyház közötti feszültségeket, amelyeket – legalábbis Kelet-Európában – a kommunista rendszerek támasztottak.
Aligha vitatható, hogy csakugyan felekezeti feszültségeket szított a kommunizmus. Csak sajnos nem egyedül a diktatúra volt felelős a görög- és római katolikus egyház sérelmeiért. Ezt bizonyítja a II. János Pál bukaresti látogatása óta eltelt csaknem két évtized is, a vontatott restitúció, az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának időhúzó ügymenete és az erdélyi hagymakupolás honfoglalás. A visszaszolgáltatásra vonatkozó jogszabályokban nincs hiány, hiszen 1997-ben, 1999-ben, 2000-ben, 2001-ben és 2005-ben is születtek kormányrendeletek és törvények, mégis valamennyi magyar történelmi egyháznak vannak megoldatlan ügyei. Összesen csaknem 2500 „kommunizált” ingatlan visszaigényléséről van szó, amelynek eddig mindössze negyedét szolgáltatta vissza a román állam.
Az egyik ilyen szimbolikus történet a gyulafehérvári Batthyaneumé. Románia alighanem legértékesebb gyűjteményének törzsanyagát gróf Batthyány Ignác püspök egész életében gyűjtögette.
Legismertebb könyve Migazzi Kristóf bécsi érsek 8000 kötetes bibliotékájából került Gyulafehérvárra. Ez az úgynevezett Codex Aureus, egy IX. századi karoling evangeliárium, mely Máté és Márk evangéliumát tartalmazza. Értéke olyan jelentős, hogy a kommunizmus idején állítólag a Romániának nyújtott kölcsönök visszafizetési garanciájaként szerepelt nemzetközi szerződésekben. Már a negyvenes években igyekezett a gyűjteményt megszerezni a román állam. Márton Áron püspök mindvégig ellenállt, de hiába: 1949-ben elvették, 1960-ban pedig papíron is államosították a Batthyaneumot.
Az 1989–1990-es romániai fordulat után a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség benyújtotta visszaigénylési kérelmét, de 1998-ig nem történt semmi. Ekkor hoztak a visszaadásra vonatkozó sürgősségi kormányrendeletet, ám ezt Ioan Rus ügyvéd rögtön megtámadta, azzal az érveléssel, hogy Batthyány Ignác püspök 1798-as latin nyelvű végrendelete szerint a katolikus egyház mellett Erdély provinciára hagyta a Batthyaneumot, ezért a román állam is jogosult a gyűjtemény tulajdonjogára. Pillanatnyilag a XVIII. századi végrendelet filológiai vizsgálata zajlik, amelyet Buzogány Dezső kolozsvári egyetemi tanár végez. Mint kiderült, az eredeti testamentum mellett egy hibás átirat pontatlan fordítását használták a jogi eljárásnál. Batthyány Ignác püspök voltaképpen alapítványt tett a könyvtár és a csillagvizsgáló fenntartására, melyet az „egyetemes Római Katolikus Egyház erdélyi provinciájára” hagyott. Ezt az „erdélyi provincia” kifejezést értelmezték politikai egységként.
Senki se tudja, hogy mi lesz a Batthyaneum sorsa, és azt se, kihathat-e a jogi huzavona Ferenc pápa esetleges romániai útjára. A római szerződés hatvanadik évfordulójára rendezett márciusi találkozót követően Klaus Werner Johannist, Románia államelnökét is fogadta Ferenc pápa.
A találkozó után Johannis úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy 2015-ös meghívása után most szóban és írásban is újra romániai látogatásra invitálta Ferenc pápát. Elmondása szerint az egyházfő „kezdetektől igen érdekeltnek tűnt, és […] ha lehetséges lesz, el fog jönni”. Erre a bejelentésre azonban a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség is reagált. Jakubinyi György érsek, Tamás József segédpüspök, általános helynök és Potyó Ferenc általános helynök, irodaigazgató állásfoglalást tettek közzé a pápalátogatással kapcsolatban. „A szentatyát mindig szeretettel várjuk és fogadjuk szülőföldünkön. Ami a jövőbeli látogatását illeti, meg szeretnénk jegyezni, hogy Johannis elnök úr által említett »lehetséges lesz« kitétel valóra váltása Románián múlik” – írták. Majd felsorolták az utóbbi évek aggályos döntéseit, amelyekben még a bukaresti apostoli nunciusnak, Miguel Maury Buendía érseknek se sikerült eredményt elérnie.
Elhúzódó ingatlanügyek lehetetlenítik el a Gyulafehérvári Caritas szeretetszolgálat munkáját, amelynek ráadásul még az állami támogatását is jócskán csökkentették. A nuncius ismeretei szerint a visszajuttatás késleltetése és akadályozása az érvényben lévő törvények ellenére visszaállamosításnak minősül. A gyulafehérvári érsekség állásfoglalásában külön nem említette a Batthyaneum ügyét, de a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium ellehetetlenítését annál inkább. „Számunkra is érthetetlen, hogy a demokratikus jogállam törvényei alapján, a saját egyházi épületében létesített iskola miért nem működhet szabadon. Itt semmilyen korrupcióról nincs szó” – írták, majd az állásfoglalás végén Johannisnak címzett kérdést fogalmaztak meg: „Ezek után megkérdezzük az elnök úrtól, hogy valóban komolyan gondolta-e Ferenc pápa romániai meghívását?”
Klaus Werner Johannis egészen biztosan komolyan gondolta, hiszen egy ilyen látogatás számára komoly diplomáciai sikert jelentene. A kérdés csak az, a Szentszék ökumenikus törekvései ismét felülírják-e a túlnyomóan erdélyi és magyar katolicizmus érdekeit.