Magyarországon 118 ezer társasház van, közel 4,5 millió ember él bennük. A lakók tapasztalatból tudják, hogy a társasház bizalmi környezet.
Egyesek családi vagy baráti körben, mások nyugodt pihenéssel töltenék a szabadidejüket, s ha ez sérülni látszik, a tulajdonos szereti tudni, ki és milyen céllal érkezik a házba. Lakáshotel jellemzően a nagyvárosokban található, a belvárosban és a forgalmas közlekedési csomópontok közelében. A kiadó otthonok többsége budapesti.
A világot néhány év alatt meghódította az internetes szállásfoglalás és a közösségi lakásmegosztás gyakorlata, amely a lehetőségekről gyors és naprakész információt nyújt.
A szolgáltató cégek (Booking, Airbnb, TripAdvisor, Homeaway, Wimdu, 9flats) mára világméretű vállalkozássá nőttek. A booking.com csapata utazásra hív: „Irány Budapest! Megtaláltuk az Ön számára több mint 2164 szálláshely legjobb ajánlatait – a megtekintésükhöz csak a dátumokat kell beírnia!”
Az Airbnb azzal csábítja a világjárót, hogy ha helyi házigazdáktól foglal otthont a cég által felkínált 191 ország bármelyikében, akkor utazás közben is megtapasztalhatja, hogy milyen helybéliként élni.
A portál a tulajdonosokat is megszólítja: „Akár egy villát kínálsz a tengerparton, akár egy felfújható matracot a nappalid sarkában, ha készen állsz arra, hogy vendégeket fogadj, tedd fel a hirdetésedet az oldalra, hogy egész világ láthassa!”
Mindennapi kellemetlenségek
A kisebb, regionális oldalak – elsősorban a belföldi közönségre alapozva – gyakran olcsóbban kínálják ugyanazt a lakást, mint a nagyobb közösségi portálok.
A széles kínálatból valóban mindenki megtalálhatja a számára legkedvezőbbet: egyágyas szoba éjszakánként 3000 forinttól bérelhető, a Városliget közelében barátságosan berendezett 47 négyzetméteres lakás 12 ezer forintért lefoglalható, a belvárosban 120 négyzetméteres, két fürdőszobás, két hálószobás luxuslakás ára megközelíti a százezer forintot egy éjszakára a Wimdu oldalán.
A közösségi lakásmegosztás hatalmas népszerűségnek örvend az utazók körében, a társasházakban viszont egyre nő a feszültség: a lakáshotel működtetői ugyanis rendre kivívják az otthonukban pihenni vágyó tulajdonostársak haragját.
– Igen kellemetlen éjszakám volt a minap, negyed 12 lehetett, amikor kívülről hangos beszélgetést hallottam – meséli Blahos Rudolfné I. kerületi, Hunyadi úti lakos.
– Kinéztem a hálószobából a külső folyosóra, és láttam, hogy zseblámpával a kézben két fiatalember járkál a bejárati ajtók előtt. Összevissza keresgéltek, végre megtalálták a szállásukat, és bejutottak a lakásba is, de nem tudtak villanyt gyújtani.
Akkor visszajöttek a folyosóra, és elkezdték a villanyórákat ütögetni, talán úgy gondolták, ettől fény lesz a lakásban. Megkérdeztem őket angolul, hogy mit keresnek, és azt tanácsoltam nekik, hogy hívják föl az irodát, ahonnan a lakáskulcsot kapták.
Az ilyen kellemetlenségek mindennaposak a Hunyadi úti, 32 lakásos társasházban, amelyben két lakáshotel is működik. A külföldiek kulccsal, de helyismeret nélkül érkeznek, többnyire az éjszaka kellős közepén.
Bőröndjeiket végighúzzák a folyosón, zörögnek, beszélgetnek – nincsenek tekintettel a lakókra. Az elmúlt évben talán ha összesen tíz olyan éjszaka volt, amikor senki nem zavarta meg a családok nyugalmát – háborognak a tulajdonosok.
A lakáshotel működtetője többnyire nem is találkozik szállóvendégeivel. Az egyszerűség kedvéért közvetítőirodára bízza a kulcsok átadását, ha munkája, életvitele miatt nem tud igazodni késő éjjel vagy hajnalban érkező vendégeihez.
– Itt, a Hunyadi úton félemelet is van, ez rendszeresen megzavarja a turistákat, akik a kulcs mellé csak annyi információt kapnak az irodában, hogy a lakást az első szinten találják – mondja Blahos Rudolfné, aki az elsőn lakik. – A lakáshotelt persze semmilyen tábla nem jelzi, így már a félemeleten megkezdődik a keresgélés, és a kérdezősködés nálam folytatódik – ezen a szinten az enyém az első ajtó, ezért a legváratlanabb napszakokban is becsöngetnek hozzám.
A turista már csak ilyen: mindent látni szeretne, és megízlelni, ezért aztán minél több helyre elmegy, nem csoda, hogy éjszaka vagy hajnalban ér haza! De nekünk, lakóknak ez túl sok, előfordul, hogy a vendégek zajosak, későig fönnmaradnak, és a falakon áthallatszik a jókedvűség. Gyakran rendetlenséget hagynak maguk után, egy-egy üres üveget például a szomszéd ablakába vagy ajtajába tesznek le.
A tulajdonosok felháborodása leginkább annak szól, hogy a szállóvendégek kulcsot kapnak, így, bár a kapu állandóan zárva van, mégis rengeteg idegen jár a házban. A lakók sérelmezik, hogy éppen abban a környezetben vannak kitéve a folyamatos jövés-menésnek, amelyben ők nyugalomra és pihenésre vágynak.
Bizonytalanságot és félelmet szül bennük, hogy fogalmuk sincs, ki és milyen szándékkal jön be a házba.
A feljelentéseknek nincs foganatjuk, a bizonyítás különösen ingoványos talaj. Bár nemcsak a bulinegyedben rendszeres a dorbézolás, „civil” környezetben ugyanúgy előfordul, hogy a tulajdonos reggelente, amikor kilép lakása ajtaján, a közös folyosón szembesül az átmulatott éjszaka nyomaival.
A lakók már csak akkor szembesülnek azzal, hogy lakáshotel létesült a házban, amikor költöztető teherautó helyett gurulós bőrönddel állnak meg az
épület előtt a vendégek. A közös képviselőknek is fel kell nőniük a feladathoz
De hogyan bizonyítható, hogy egy XI. kerületi, hatemeletes társasház második emeletén hajnali kettőkor zajongtak? És milyen hivatal fog intézkedni ilyen ügyekben az éjszaka közepén?
– A rendőrséget természetesen ki lehet hívni, de rendszeresen ez sem célravezető: mire a rendőrök kiérnek, sokszor már nem hallanak semmit, a gyerek viszont fölébred, és a család nyugalma odavész – hívja fel a helyzet tarthatatlanságára a figyelmet Weisz Gábor Miklós, a Magyar Közös Képviselők Egyesülete (MaKKE) szakmai igazgatója.
– A szomszédok nem tudnak mit tenni a vállalhatatlanul viselkedő vendégekkel, ezért jogszabályi változtatásokra és a szankciók szigorítására van szükség. Amíg a jelenlegi helyzet fennáll, a lakáshotel tulajdonosa nevetve kifizeti az egyszeri, tízezer forintos bírságot vagy a plusztakarítás költségeit. Olyan mértékű szigorításra van tehát szükség, hogy a tulajdonosnak érdekében álljon jogkövető magatartást folytatni.
Hol van a tulajdonos?
Weisz Gábor Miklós úgy véli, a lakáshotelek működése semmiképp sem elvetendő, hiszen a növekvő turizmus az ország érdekét szolgálja.
A kellemetlen vagy botrányos esetekről szóló tulajdonosi panaszok alapján azonban úgy tűnik, a közös képviselők csak futnak az események után.
A legnagyobb gond a lakáshotelek rendezetlen jogállása a társasházi közösségekben – szögezi le Weisz Gábor Miklós. A lakásukat rövid távra kiadó – tehát kereskedelmi tevékenységet folytató – tulajdonosok gyakran semmilyen szállásadáshoz kötött szabálynak nem felelnek meg. Ellenőrizetlen a helyiségek higiéniai állapota, a tulajdonosok nem biztosítják a kötelező vendégregisztrálást, egyesek azt sem ellenőrzik, hogy hányan vannak az otthonukban, ami további kérdéseket vet fel, például, hogy milyen módon bújhatnak meg emberek a lakáshotelben észrevétlenül.
A tulajdonos jelenléte alapvető elvárás volna a vendégek érkezésekor és távozásakor. Gyakran előfordul, hogy mire a társasházkezelő értesül a közös tulajdonban keletkezett károkról, az elkövetők már a repülőgépen ülnek, és vidáman utaznak hazafelé.
A MaKKE álláspontja szerint törvénymódosításra van szükség ahhoz, hogy a tulajdonosi közösségek meghatározhassák, milyen feltételek mellett fogadják el a lakáshotelek üzemeltetését a társasházakban.
Hatásos szankciókat!
– A lakóközösség már csak akkor szembesül a valósággal, hogy lakáshotel épült a közvetlen környezetében, amikor költöztető teherautó helyett gurulós bőrönddel állnak meg a ház előtt – mondja a szakmai igazgató, aki gyakorló társasházkezelőként is rendszeresen találkozik az érintettekkel.
– Nagyon sok lakáshotel működik illegálisan, miközben az üzemeltetés engedélyhez kötött és adóköteles. A közvetlen bosszúságon túl azonban látni kell a kényelmetlenségek anyagi vonzatait: ahol lakáshotel működik, drágább lesz a takarítás, a megnövekedett forgalom miatt előbb megy tönkre a zár, gyakrabban kell cserélni a kapukulcsot, amortizálódik az épület.
Messzebb mutató jelenség egy-egy ház elnéptelenedése vagy az ingatlan árának csökkenése. Vezető főorvos keresett meg a napokban, hogy a társasházban, ahol él, egy egész emeletet lakáshotellé alakítanának. Ha az megnyílik, ott nem lesz többé nyugalom. A tulajdonosok majd nyomott áron eladják az ingatlanjukat, és elköltöznek.
Rénes Anita több apartmant üzemeltet cégén keresztül. Véleménye szerint kialakítható jó kapcsolat a társasház lakóival, de ennek feltétele, hogy üzemeltetőként úgy tekintsen a lakáshotelre, mintha az a saját otthona lenne.
– Megpróbáljuk kiszűrni és kizárni mindazt, ami bennünket is zavarna lakóként a turisták viselkedésében – fogalmaz a szállásadó.
– A foglalást követően anyanyelvükön tájékoztatjuk vendégeinket arról, hogy a szálláshely társasházi környezetben található. Felhívjuk arra a figyelmet, hogy este kilenc után már ne zajongjanak, csöndesen érkezzenek a szállásra, és halkan zárják az ajtót. Ha valaki ezek után úgy döntene, hogy lemondja a szállást, mert éppen legénybúcsút szeretne tartani, akkor ezt még költségtérítés nélkül megteheti.
Érkezésükkor még egyszer megkérjük vendégeinket, hogy legyenek tekintettel a lakók nyugalmára.
A lakásokban tájékoztató anyagokat is elhelyezünk, melyek több nyelven, nagy betűkkel felhívják a figyelmet az együttélés legalapvetőbb szabályaira. Persze még így is előfordulhatnak konfliktusok, megesik, hogy valamelyik vendég kárt okoz, korábban pedig gyakori panasz volt, hogy a turisták rossz helyre csengettek be.
De a lakók neheztelését látva saját költségünkön megújítottuk a beléptetőrendszert, és hogy semmilyen kapukódot ne kelljen vendégeinknek megjegyezniük, mágneskártyát adunk nekik. Eseti javítások, kisebb felújítások költségeit is álljuk: a lakók egyetértésével, biztonságuk érdekében belső kamerarendszert építettünk ki a házban, és a világítást mozgásérzékelő lámpákra cseréltük.
Mivel kiadó apartmanjaink tetőtériek, kizárólag mi fizetjük a lift karbantartási költségeit, miközben természetesen a lakók is használják a felvonót. A lakáshotelek üzemeltetése tehát úgy is sikeres lehet, ha nemcsak az üzletemberek, de a társasházak is megtalálják benne a személyes érdekeltségüket.
A MaKKE a szigorú jogszabályi környezetben, a határozott számonkérésben, továbbá az erős szankciórendszer kialakításában látja a megoldást. De a társasházakban élők pénzével – évente több százmilliárd forinttal – gazdálkodó közös képviselőknek is fel kell nőniük a feladathoz!
A szakma megtisztulásának jó eszköze lehetne a közös képviselők kamarája, amely létrejöttével hitelesítené és garantálná a társasházkezelők szakmai, jogi és etikai alkalmasságát, jogosultságainál fogva pedig megoldást adhatna számos, társasházi együttélésből fakadó konfliktusra.
