Hiába írják azt a tiranai Nemzeti Művészeti Galériáról, hogy jelentős kiállítótér és hogy az értékorientációban kiemelkedő szerepet tölt be, valójában páratlan „élménnyel” kecsegtet. Hiszen a látogató a közintézmény állandó kiállításán jórészt a szocialista realista múlttal nézhet farkasszemet, ami a korábbi politikai berendezkedés megszűnése után negyedszázaddal kissé bizarrnak hat.
Bár az egypárti időknek a közép- és kelet-európai rendszerváltásokat követően Albániában is végük szakadt, ez közelről sem jelenti azt, hogy nyomtalanul eltűnt volna az Enver Hodzsa egykori kommunista vezér nevéhez köthető időszak. Ennek egyik bizonyítéka, hogy munkáspárti érzelműek kicsinyke csoportja évfordulókon máig felkeresi a diktátor sírhelyét. Tirana számtalan épülete sem tudja levetni magáról a munkásuniformist, de ezeknek az épületeknek a szanálása sem jelentene megoldást a traumák feloldására. Remélhetően az ismeretterjesztő szándék miatt maradt az albán művészeti élet sarokkövének számító galériában zavarba ejtően sok festmény és plasztika a szocializmus napjaiból.
A Tirana belvárosában, a Fudzsimoto Szou japán képzőművész által megteremtett A Felhő című szoborrejtély mögött álló épület hatvanöt éve nyitotta meg a kapuit a nagyközönség előtt. Az állandó tárlat anyagát képező művek közül a koraiak az 1950-es évektől kezdődő korszak elejéről származnak: a második világháború és a kommunisták hatalomra jutásának időszaka nem csak a politikai színtér átrendeződésével, hanem a totalitárius államművészet kialakulásával is járt. A sztálinista berendezkedésű régióban alapvetően egy dolgot értettek a művészeten: az „érett” szocialista realizmust. A fehérre meszelt falak őrzik azokat a történelmi és politikai témájú csoportképeket, amelyekre a korszak nyitányaiként tekinthetünk. Albánia szövevényes történetében Szkander bégnek, a nemzeti hősként tisztelt törökverő fejedelemnek kitüntetett szerepe van, ennélfogva alakja számtalan alkotáson megjelenik. A legtöbb korabeli szerzemény viszont nem a távoli múltat kívánta megragadni, hanem a jó és gonosz összecsapását, sarlót, kalapácsot a magasba emelve, vörös zászlót az ég felé lengetve.
Fatmir Haxhiu egyik nagy méretű festménye, a Skorske 1944 üdvözült pillanatot örökít meg. Havas tájon katonák csoportja gyülekezik, középen Mehmet Shehu későbbi albán miniszterelnök látható. A múzeumban nem túl sűrűn előforduló albán–angol információs táblák egyike azt írja, Shehu 1954 és 1981 között volt kormányfő, de halálát követően azonnal leakasztották a képet a Nemzeti Galéria faláról, a fő kiállítási tárgyak közül pedig viharos gyorsasággal a betiltott képzőművészeti alkotások raktárába került. Isuf Sulovari A fejőlány című munkáját elnézve leginkább az a furcsa, hogy a festői előadásmód kifejezetten oldott, a megörökített elvtársnő mosolya a lenini idők élmunkásaiénál is természetesebbnek hat. A kommunista-szocialista világ boldog, a benne élők ugyancsak, ezt hirdetik az albán szocialista realista alkotások.
A proletariátus, a katonaság ábrázolása ugyancsak jó propagandalehetőséggel kecsegtetett a Hodzsa-rendszerben, ezért több „szoft szocreál” munka választotta témájául ezeket. Az ország oltalmazói című, Spiro Kristo által készített olajfestményen „termetes növésű” gyári munkás áll a középpontban.
A hátán gépkarabély, kezében robusztus kalapács. Az elszíneződött, Sztálint, Lenint, élmunkásokat és partizánokat ábrázoló szobrok azonban nem a tárlaton, hanem a múzeum hátsó udvarában várják pusztulásukat. Az időbeli távolság nem szépíti meg őket, de lehetőséget ad arra, hogy tárgyilagosan szemléljük őket.
(Albán szocialista realizmus. Nemzeti Művészeti Galéria, Tirana)