Vajon miért csak a lebontás pillanatában fedezzük fel egy épület értékét, amely funkció nélkül, üresen és elhanyagoltan állt a szemünk előtt. Azon is vitatkozni lehet és kell, hogy egy történelmi easterndíszlettel körülölelt posztmodern épület vagy kortárs műremek készül a Monarchia korabeli katonai építészet egyik utolsó laktanyája helyére, amelyből körülbelül 10-15 százalékot tart meg. Noha nem áll világörökségi védelem alatt – amint sokan tévesen állították –, attól még a budapesti városi táj fontos eleme. Egyáltalán nem mindegy, mi kerül a helyére.
Az ingatlanfejlesztés kiváltotta érdekellentétek és jogi csűrések-csavarások szokványos történetének tűnik a Radetzky laktanya esete. Az épület régóta üresen áll, magántulajdonba került, le akarták bontani, ám 2010 végén a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) egyedi műemlékké nyilvánította, ezzel meghiúsította az átépítést.
A cég
A HB Reavis nemzetközi ingatlanfejlesztő céget 1993-ban alapították Pozsonyban. Több országban van jelen a piacon, összesen 2,1 milliárd eurós tőkével rendelkezik.
A cég május 17-én hozta nyilvánosságra, hogy megvásárolta a „Bem-palotát”, amely már a harmadik magyarországi fejlesztési helyszínük. A cég ambiciózusan a magyar ingatlanpiac vezető szereplőjévé akar válni, főleg Budapesten.
A Magyar Patrióták Közössége (MPK) nevű civil szervezet kongatta meg először a vészharangot, amikor kiderült, hogy az új tulajdonos le akarja bontani. Azóta aláírásgyűjtést kezdeményeztek, és tüntetést is tartanának a munkálatok ellen. A HB Reavis ugyanis újból elővette a Turányi Gábor és fia, Turányi Bence által vezetett T2A építésziroda látványterveit, amelyekből kiderült, hogy a főhomlokzat és az 1842-ben átadott magtár kivételével lebontják az épületet, sajtóközleményük szerint 2018 végére készen is állna az irodaház.
Egyébként a T2A iroda tervezte a Kopaszi-gát rehabilitálását, a Roosevelt Irodaházat és a MOM Sportközpontot is. Turányi Bence mai megoldásnak nevezte az új épületet, amelyet a régi és az új párbeszédeként terveztek meg. Alaposan megvizsgálták, miként illeszkedik az épület a városszövetbe, és kiderült, hogy nem magasodik a környezetében elhelyezkedő épületek fölé, a dunai látképet sem bontja meg. Feloldják a zártságát is két nagy, a közönségnek is nyitott udvarral.
A terveket a Központi Építészeti Tervtanács is véleményezte, elfogadta. Az előző tulajdonos idejében – 2012-ben – elkezdett építkezést a Fővárosi Kormányhivatal is megerősítette. Az előző tulajdonostól – az Európa Ingatlanbefektetési Alaptól – megvásárolt laktanyával a HB Reavis egy újabb nagyszabású, mintegy 32 ezer négyzetméter bruttó bérbe adható területet akar irodaházzá fejleszteni.
A magtár és a laktanya mai állapota és a helyére kerülő épület látványterve
Elmondásuk szerint már sok cég érdeklődik az irodahelyek iránt. Az előző tulajdonos 2007-ben vásárolta meg a laktanyát, akkor jelentették be először a terveket, ami nem maradt visszhangtalan, hiszen a Váralja Szövetség nevű civil társaság bőszen tiltakozott a kivitelezés ellen. Végül elérték, hogy a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megakadályozza az átépítést.
A hétszintes, Bem Palace névre keresztelt irodaház óriási üveg-acél szerkezetű épülete csak a XIX. századi laktanya homlokzatát őrizné meg, és kissé túlzás azt állítani, hogy ezzel megmarad a hely szelleme, a kulturális örökség hangulata – amint sajtóközleményükben fogalmaznak. Mert az csak akkor maradna meg, ha a meglévő struktúrával dolgoznának, ehelyett úgy tartják, hogy a majdani épület ,,a műemléki és a modern építészeti világ ötvözeteként illeszkedik környezetébe, amelyet a Dunára néző elegáns, történelmi homlokzat és kortárs építészeti elemek jellemeznek”.
Elmondásuk szerint eleve nem lehet az épület meglévő szerkezetével dolgozni, mivel az épület struktúrája, gépészeti állapota nem felelne meg a bérlői igényeknek, nem alkalmas modern irodaház és közösségi tér kialakítására, sem arra, hogy a kényelemhez, fenntarthatósághoz és környezettudatossághoz szükséges technikát beépítsék; az ablakok túl kicsik, nem volna elég természetes fény. Műemlékvédelmi aggályainkra azt válaszolták, hogy a mindenkori munkálatok a szakmai és jogszabályi elvárásoknak megfelelően, a hatályos építési engedéllyel összhangban és a hatóságokkal folyamatosan egyeztetve zajlanak.
Az engedély kiadásakor a központi és műemléki összevont tervtanács bírálta a tervet, amelyet szakmai dicsérettel hagytak jóvá. És váltig hangsúlyozzák, hogy már a kivitelezési szakaszban vásárolták meg az épületet, amelynek átalakítása az elmúlt évek nehezebb ingatlanpiaci helyzete miatt lassult le. Az épület belső részeit érintő bontás tehát már évekkel ezelőtt elkezdődött, ők új tulajdonosként csak felgyorsítják az építkezést. Ráadásul egyáltalán nem tekintik műemlékrombolásnak az eljárást, hiszen nem bontják le a ,,műemléki részeket”, ami félreértés lehet a részükről, hiszen – mint fentebb idéztem – a jogszabály az egész épületet védi, nem csupán a szemrevaló díszítőelemeket. De ők ezt úgy értelmezik, hogy a Bem téri homlokzat és a két oldalsó részen egy-egy homlokzati szakasz éppen elég a történelmi miliő pompájához. Pedig kár azt gondolni, hogy a fászádizmusnak nevezett eljárással megmarad a hely kulturális örökség hangulata.
Az MPK jogellenesnek ítélte és kifogásolja, hogy a cég egy 2010-es építési engedély alapján végzi a munkálatokat, holott az épületet 2011-ben műemlékké nyilvánították, tehát az annak alapjául szolgáló engedély nem a műemlékeket kezelő hatóságtól származik. Radnóty Zoltán, a HB Reavis vezérigazgatója viszont azt állítja, hogy a 2010-es építési engedély kiadásakor (a KÖH adta ki) már figyelembe vették az ideiglenes védelem szempontjait, mert az ideiglenes műemléki védelem alatt álló ingatlanra a műemlékekre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, ráadásul egy ilyen engedély több évig érvényes – ezért nem tartja jogellenesnek az eljárásukat. A laktanyát 2006-ban helyezték ideiglenes védelem alá, ami a határozat kézhezvételétől kezdve egy évig áll fenn, és indokolt esetben legfeljebb további egy évre hosszabbítható meg.
A Bem József-szobor mögötti épületegyüttest az 53/2011. (VIII. 25.) NEFMI-rendeletben nyilvánították védetté, célként pedig ,,az 1840 körül épült, klasszicista stílusú katonai élelemtár és az 1897-ben épült historizáló, volt Radetzky laktanya épülete építészeti értékeinek” megőrzését határozták meg. Az MPK (és több médium) szerint ezzel veszélyeztetik a világörökség részét képező budai Duna-part látképét, és semmibe veszik a védettséget kinyilvánító rendeletet. Csakhogy a Radetzky laktanya kívül esik a világörökségi rendelet által védett területen, hiszen a 7/2005. (III. 1.) NKÖM-rendeletben – Budapest és Pannonhalma világörökségi helyszíneinek műemléki jelentőségű területté nyilvánításáról – nem szerepel a helyrajzi száma, a védett övezet határvonala a Fő utca irányából, a Bem tér nyugati oldalán halad észak felé.
Épülettörténet
A mai Bem tér az 1830-as évektől Király tér, majd a későbbi laktanya helyén 1840 körül épült nagy gabonaraktárról Élelemtár tér néven szerepelt. Az 1874-ben Pálffy térre keresztelt területen 1897-ben épült meg – Benedicty József főmérnök tervei alapján – a Radetzky laktanya, az állam a volt klasszicista stílusú raktárt eklektikus stílusú laktanyává építtette át. A császári és királyi tábornokról, Radetzky grófról elnevezett erődszerű építménybe az óbudai utászok költöztek. Az első világháború alatt a laktanyaépületben hadikórház működött, nevét 1919-ben rövid időre Petőfire változtatták, a második világháború után a munkásőrség hivatala foglalta el. A rendszerváltozás után pedig a kormánypárt, az MDF székháza lett. A következő választás után a párt kiköltözött, a volt székház azóta magántulajdonba került.
