A Volkswagen (VW) készülhet első európai perére, amelyet egy német nagyvállalat indított az autógyártó ellen. A bremerhaveni és hamburgi központú Deutsche See, Németország egyik vezető halfeldolgozó társasága, nem tudván peren kívül megegyezni a wolfsburgi konszernnel, szándékos félrevezetés panaszával 39 oldalas keresetet nyújtott be a braunschweigi területi bíróságon mintegy 12 millió euróra perelve a VW-t.
A fenntartható halászatra és halfeldolgozásra sokat adó élelmiszeripari cég 500 járművet bérel autóflottája számára a VW-től, s országszerte 35 ezer ügyféllel rendelkezik. A Deutsche See úgy számolt, hogy miután évente több mint nyolcmillió kilométert tesznek meg a járművek, a VW új dízelmodelljeivel ezer liter gázolaj megtakarítására s ezzel 163 tonna káros anyag kibocsátásának elkerülésére lesz lehetőség, ahogy azt a Volkswagen hirdette.
„A Deutsche See csak azért lépett partnerségre a Volkswagennel, mert az megígérte, hogy a leginkább környezetbarát és fenntartható mobilitási megoldást bocsátja rendelkezésre” – áll a társaság közleményében. Bár a csalódott halipari vállalat által perelt összeg eltörpül a mellett a húszmilliárd dollár mellett, amelyre a konszern egyesült államokbeli költségei rúgnak a károsanyag-kibocsátási adatok meghamisítása miatt, Amerikán kívül ez lesz az első pere.
Röviden érdemes áttekinteni a botrány eddigi történetét: 2015 szeptemberében derült égből villámcsapásként érte a hír a Volkswagen amerikai részlegét, hogy az amerikai környezetvédelmi hatóság (EPA) tudomására jutott egy kényes csalási ügy. Egy független vizsgálat során kiderült, hogy a német gyártó olyan kifinomult szoftvert épített a tengerentúli piacra kerülő dízelüzemű modelljeibe, amely a szigorú amerikai határértékeknél negyven százalékkal alacsonyabb kibocsátást mutatott ki a tesztek során – de csak akkor.
Normál közúti forgalomban az autó az eredeti mennyiségű nitrogén-oxidot bocsátja ki, azaz negyvenszeresét a megengedettnek. A ravasz program ugyanis érzékelte, hogy az autó mikor üzemel „normálisan”, s mikor tesztelik, és ennek megfelelően hajtotta végre a beprogramozott parancsot – azaz hazudott. Egyébként 2009 és 2015 között gyártott dízelmodellekről volt szó – közel félmillió járműről –, amelyeket a Volkswagen „tiszta dízelautóként” hirdetett úton-útfélen, s a tévéreklámokban Amerika első számú dízelautójának nevezte őket. Az eset komolyságát jelzi, hogy nem véletlen elírásról, tévedésről volt szó a kibocsátási értékek jelentését illetően, hanem évek óta folyó szándékos csalási tevékenységről.
A botrány napok alatt világméretűvé terebélyesedett, s elérte Európát és Ázsiát. Nem javított a helyzeten az sem, hogy a VW beismerte: összesen mintegy 11 millió autóba telepített csaló szoftvert. Franciaország egész Európára kiterjedő vizsgálatot sürgetett, valamint Dél-Korea is bejelentette, hogy utánanéz az országban futó modellek kibocsátásának. Szigorú kontroll alá vették az egyes VW-modelleket Svájcban, Ausztriában, Olaszországban és Ausztráliában is. A skandalum megpecsételte Martin Winterkorn vezérigazgató sorsát is. A hivatalos eljárás sem késett, tavaly januárban az amerikai igazságügyi minisztérium (DoJ) az EPA nevében keresetet nyújtott be a Volkswagen ellen a környezetvédelmi törvény négyrendbeli megsértésével vádolva a német autógyárat.
Miután idén januárban beismerte bűnösségét, és késznek mutatkozott, hogy rossz magaviselete miatt húszmilliárd dollárt fizessen kártalanítás és büntetés címén, a Volkswagen a lelke mélyén kezdte azt hinni, hogy befejeződtek a megpróbáltatások. E hitet táplálta, hogy tavaly szépen nőttek az eladások, s az év végére megint a legtöbb autót értékesítő gyártó lett a világon. Azt is remélte, hogy végre nekiláthat stratégiai tervei megvalósításának, nevezetesen, hogy 2025-re vezető elektromosautó-gyártó lesz.
Egy dologról viszont nem lett volna szabad megfeledkeznie: a 11 millió „hamisított” VW-autóból 8,5 millió Európában fut. Ez pedig azt jelenti, hogy a személyi kártérítési perek csak most fognak elkezdődni. Eddig több tízezer VW-tulajdonos követel kártérítést, ráadásul ugyanolyan módon, ahogy az Észak-Amerikában történt. Ennek egyik első lépéseként egy londoni bíróság előzetes meghallgatást tartott egy több mint húszezer brit VW-tulajdonost összefogó csoportos kereset ügyében.
A konszern foggal-körömmel küzd az Európai Bizottság és különféle politikusok „amerikai stílusú” eljárást szorgalmazó felszólításai ellen. A VW malmára hajthatja a vizet, hogy az amerikai és az uniós jogrendszer között akkora a különbség, hogy Európában valószínűtlen egy húszmilliárd dolláros eljárás sikerre vitele. A másik bökkenő, hogy a VW szerint a csaló szoftver beépítése nem sért EU-s törvényt. Egy 2007-es brüsszeli szabályozás értelmében ugyanis az minősül a kibocsátást hamisító eszköznek, amely a jármű normál üzemmódjában befolyásolja a jármű kibocsátás-ellenőrző rendszerét.
A VW-modellekben viszont csak tesztüzemmódban, laboratóriumi körülmények között kapcsolódott be a szoftver. Ennek ellenére a belgiumi Vallónia régió kormánya perelni készül a céget pénzügyi és környezeti károkozás miatt, miután a felek nem tudtak peren kívül megegyezni. Megfigyelők szerint az is oka lehet a vitarendezés észak-amerikai és európai módja közötti eltérésnek, hogy míg az Atlanti-óceán túlpartján megegyezés hiányában horribilis összegű bírság várt volna a Volkswagenre, addig ideát az illetékes német joghatóság úgy véli, elég büntetés a gyártónak az, ha visszahívási kötelezettség terheli.
Miközben a VW elismerte, hogy a szigorú amerikai emissziós előírásokat csak csalással lehet betartani, azt hangoztatja, hogy járművei gond nélkül átmennek a megengedőbb európai teszteken. Ugyanakkor a Volkswagen vállalta, hogy megigazítja mind a 8,5 millió autót, s ebbe a német szövetségi közlekedési hatóság, a KBA is belement, mondván, ezután a járművek már megfelelnek az előírásoknak, s a változtatás a teljesítményt sem befolyásolja. Az európai VW-tulajdonosokat képviselő ügyvédek nem ismerik el a KBA fennhatóságát az ügyben, viszont dolgukat nehezíti, hogy – ellentétben az Egyesült Államokkal – a csoportos kereset és per nem része a német jogrendnek. Tehát a tulajdonosoknak egyenként kell(ene) perelniük az autógyártót – ez a legnagyobb piacon, Németországban 2,4 millió magánszemélyt jelentene. A gyár bízik abban, hogy megnyeri a legtöbb németországi ügyet. Az optimizmust arra alapozza, hogy német bíróságok eddig mintegy száz esetben döntöttek – kétharmad részben a VW javára. A többiben nyilvánvalóan fellebbezés következik, s ezek egy részében is valószínűsíthető a konszern pernyerése. Mindez pedig elgondolkodtatja majd a fogyasztókat, hogy érdemes-e perre menni.
A VW azonban már korábban is igyekezett elébe menni bizonyos dolgoknak, így például még tavaly szeptemberben megígérte, hogy 2016 végéig értesíti mind a 8,5 millió érintett autótulajdonost kocsija visszahívási idejéről. Nos, a határidőt nem sikerült betartania, ezért decemberben értesítette az Európai Bizottságot, hogy 2017 első felére tolta a terminust. Azt is megfogadta, hogy az év végéig megreparál minden járművet. Nem sikerült időre elkészítenie azt a többnyelvű honlapot sem, ahol a kuncsaftok világos és érthető módon tájékozódhatnak ügyük állásáról. A VW azt is az EU tudomására hozta, hogy már 7,8 millió jármű megkapta a hatósági engedélyt a szoftver eltávolítására. Fogyasztóvédelmi csoportok szerint mindazonáltal elég gyengére sikeredtek a VW kezdeti próbálkozásai Brüsszelnél.
Persze az Európai Bizottság sem hagyja magát, s nemrégiben hivatalos felelősségre vonással a szőnyeg szélére állította azokat a tagállamokat, amelyek még nem indítottak büntetőeljárást a konszern ellen az emissziós előírások szándékos megsértése címén. Egyelőre hét országról van szó, köztük Németország, Spanyolország, Luxemburg és Nagy-Britannia. Az államoknak két hónapjuk van a válaszadásra, s ha nem lépnek, Brüsszel perre viszi az ügyet.
A jelenlegi európai gépjármű-felügyeleti rendelkezések értelmében ugyanis a nemzeti hatóságok felelőssége ellenőrizni, hogy az egyes gyártók autói megfelelnek-e az EU előírásainak. Ha igen, indulhat az értékesítés, ha nem, eljárást kell indítani a törvénysértő gyártó ellen. A fenyegetés hatására Luxemburg máris eljárást indított „ismeretlen személyek” ellen.