Ötven éve történt az egyik legsúlyosabb hazai vasúti katasztrófa: 1968. december 22-én 17 órakor a Keleti pályaudvarról Békéscsabára tartó gyorsvonat frontálisan ütközött egy tehervonattal a Mende településen található pusztaszentistváni megállónál. A balesetben 43-an veszítették életüket, hatvanan megsérültek. Az ütközés hatására a tehervonat mozdonya és 13 kocsija, a gyorsvonat mozdonya és két kocsija kisiklott.
A Keleti pályaudvar–Újszász–Szolnok vasútvonalon a hatvanas évek végén komoly átépítés zajlott. Az egyvágányú vonalat kétvágányúra bővítették, a biztosítóberendezéseket kicserélték – több ütemben. 1968. december 20-án Mende és Sülysáp között a második vágányt adták át, két nap azonban nem volt elég arra, hogy a vasúti személyzet és a fogalomirányítás megszokja az új helyzetet – a forgalomirányítók figyelmetlenségből egy vágányra terelték a gyorsvonatot és a tehervonatot. Az ütközés erejét mutatja, hogy a mintegy 40 km/órás sebességgel közlekedő gyorsvonatot a 46 km/órás sebességű tehervonat 1,5 métert visszalökte. A gőzmozdony 28 milliméter vastag eleme S alakban meghajlott, a dízelmozdony vezetőfülkéje teljesen összeroncsolódott.
A dízelmozdony vezetője utóbb bevallotta, hogy veszélyt észlelve fékezett, leállította a dízelmotort, elzárta a gázolajszivattyút, majd kiugrott a fülkéből. Az esti sötétségben csak 300-400 méterről vette észre, hogy egy másik vonat is az ő vágányán közlekedik, ezért nem maradt idő a szerelvény megállítására. Valószínűleg a gőzmozdony személyzete is csak az utolsó pillanatban észlelte a veszélyt.
A kisiklott gőzmozdony egyik eleme annyira deformálódott, hogy azt nem lehetett visszaemelni a sínre, ezért a pálya mellé borították, majd a baleset után hat nappal kétórás vágányzár alatt talpra állították. A törött kocsikat a helyszínen összevágták, a tehervonat épen maradt kocsijait Sülysápra vontatták, a dízelmozdonyt a sínre lógó alkatrészek levágásával tették vontathatóvá. A mentés során találták meg a gyorsvonat mozdonyvezetőjének sapkáját, belegyűrve a Keleti pályaudvaron kapott írásbeli rendelkezést. Ez bizonyította, hogy tudnia kellett arról, hogy már két vágányon megy a forgalom.
A Keleti pályaudvar egyik nyugdíjas mozdonyvezetőjének visszaemlékezése szerint – a történet a vasutasszakportálon, a
lococlub.hu-n olvasható – eredetileg ő és kollégái vitték volna a gyorsvonatot, de a békéscsabai személyzet elérte, hogy ők fordulhassanak vissza a vonattal, mert otthon szerették volna tölteni a karácsonyt. A keletis személyzet végül egy pécsi járatot kapott meg helyette.
A Mecsek fővárosában hajnalban értesültek a balesetről. A mozdonyvezető szerint velük nem fordult volna elő a baleset, mert megálltak volna írásbeli rendelkezésért, ha helytelen vágányra küldték volna őket. A hibázó forgalmistát és a fűtőt a bíróság hosszabb-rövidebb idejű letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A fűtőt azért, mert nem figyelmeztette a mozdonyvezetőt a maximum 15 km/óra sebességgel való haladásra. Azonban ez nem volt életszerű: a kisegítőként érkezett fiatal fűtőnek kellett volna figyelmeztetnie a tapasztalt mozdonyvezetőt a sebességkorlátozás betartására. Bűnbak kellett, őt dobták oda.
A legtöbb áldozattal járó hazai vasúti katasztrófa 102 éve történt. 1916. december elsején éjfél után 24 perccel a Bécsből Budapest felé tartó gyorsvonat a herceghalmi pályaudvar közelében csaknem teljes sebességgel belerohant a Budapest–Grác között közlekedő személyvonatba. Akkor 76 ember vesztette életét, és száznyolcvanan megsebesültek.
