Érintések – nem minden elkövető klasszikus pedofil

Miután barátja szeptember elején a vonat elé vetette magát, a bicskei gyermekotthon egykori lakója bement a rendőrségre, és szexuális zaklatás miatt feljelentést tett.

A korábban a városban nagy tiszteletnek örvendő igazgatót, Bicske díszpolgárát végül október 24-én vezetőszáron vitték el a rendőrök, és attól kezdve nem kételkedett senki abban, hogy a letartóztatása okkal és bizonyítékokkal körülbástyázva történt.

Korábban már kétszer indult kiskorúak molesztálásának gyanújával vizsgálat a férfi ellen, de ezeket bűncselekmény hiányában lezárták. A város lakói most döbbenten hallgatják a gyermekotthoni fertőről szóló híreket. Ki hiszi, ki meg nem. Az igazgató régi bicskei család sarja, a 12 ezres városban generációk óta ismerik őket. 2002 és 2006 között önkormányzati képviselő is volt, a szociális bizottság elnöke, 2004-ben a szocialista városvezetés a díszpolgári címmel tüntette ki. Köztisztelet övezte a következő ciklusokban is.

A Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon nem zárt intézmény, a lakói kijárhatnak a városba, a bicskeiek tehát személyes tapasztalatokat szerezhetnek róluk. Vannak közöttük olyan fiatalok, akiket a nevelőszülők visszaküldtek az államnak, mert nem bírtak velük. A gyermekotthon tehát nem az angyalok vára, tele van nehéz sorsú és nehezen kezelhető kamaszokkal. Ez is magyarázat lehet arra, hogy nem vették komolyan a fiatalok panaszait.

Most úgy tűnik, felelőtlenül tették. Bicske polgármestere, Pálffy Károly nem szeretne nyilatkozni az ügyről, csak annyit mond, mindenki megdöbbent. Bicske egyébként befogadó város, nemcsak nyílt gyermekotthona, hanem hasonlóan nyílt migránsokat befogadó állomása is van, továbbá súlyos értelmiségi fogyatékosokat ellátó intézete. Mindegyik állami fennhatóságú, de együttélésük a bicskeiekkel szinte problémamentes.

A bicskei gyermekotthon igazgatójának esete tipikusnak is mondható. Egyik oldalon az állami gondoskodásban élő, nehéz sorsú és olykor nehezen kezelhető kamaszok, másik oldalon az évtizedek óta nagy tiszteletnek örvendő és szakmailag elismert pedagógus. Kinek lehet, szabad hinni? Bár a bicskei történet egyértelműnek látszik, az ügyet közelről ismerő szakértők azt mondják, nem biztos, hogy ami egyértelműnek látszik, annak is bizonyul majd.

Egyre gyakoribbak a nyilvánosságra kerülő pedofil esetek, amelyeket a büntető törvénykönyv a szexuális erőszak, illetve a gyermekpornográfia passzusai alá sorol. Büntetőbírák egybecsengő véleménye szerint azonban nem lett a cselekmény gyakoribb, csak jobban előtérbe került. Vagy a társadalom lett figyelmesebb, vagy a feltárás szakszerűbb, vagy az áldozatok őszintébbek, illetve könnyebben tesznek feljelentést.

Ezt erősíti meg Virág György, az Országos Kriminológiai Intézet igazgatóhelyettese is. Azt mondja, a statisztikai változás nem biztos, hogy valós változást tükröz, lehet, hogy csak a feljelentési hajlandóság növekszik. A gyerekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekményeknek világszerte nagy a latenciájuk, vagyis a lappangásuk. A fokozottabb médiaérdeklődés is azt az illúziót kelti, hogy szaporodnak az esetek.

Az igazgatóhelyettes szerint gond, hogy nincs olyan szakképzés, amelyik kimondottan a gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekményeket segítene feltárni és lelkileg feldolgozni. Bár már vannak gyermekmeghallgató szobák, az eljárások ennek ellenére gyakran tovább súlyosbítják az áldozatok lelki traumáját.

Aki látta Thomas Vinterberg dán rendező A vadászat című filmjét, pontosan tudja, mekkora veszéllyel jár a pedofília hamis vádja, milyen egyszerű valakit már csak a gyanúsítással is tönkretenni. A filmben egy kislány szexuális zaklatásával vádolják meg a fiatal férfit, és a faluban felrobban a gyűlöletbomba. Bicskén ugyan nincs tömeghisztéria, sem boszorkányüldözés, de a többségben nincs szemernyi kétség sem, hogy a gyermekotthon igazgatója bűnös, és lakolnia kell. De mi van, ha mégsem?

Ki meri ezek után ezt az állítást vállalni? A napokban került nyilvánosságra, hogy Budapesten sem a Szőlő utcai javítóintézetben, sem az Alföldi utcai befogadóotthonban nem talált a rendőrségi vizsgálat bizonyítékot a nevelők által elkövetett szexuális zaklatásra, visszaélésre. Pedig mindkét esetnek bombasztikus volt a sajtója!

A gyermekekkel való foglalatoskodásnak vannak fizikai és lelki körei, amelyekben a mai világban, amikor egy apai ölelést is hajlamosak egyesek pedofil cselekménynek tekinteni, egyre nehezebb elkülöníteni a természetest a természetellenestől. Két esztendeje jogerősen nyolc évet kapott az az ötvenes éveiben járó, dunakeszi tanár, akit többrendbeli szemérem elleni erőszak és kiskorú veszélyeztetése miatt ítéltek el.

A bíróság meggyőzőnek találta a vádakat és a bizonyítást, ugyanakkor Gerencsér Ferenc ügyvéd, aki az évtizedek óta tanító, nagy tiszteletben álló, közkedvelt tanárt védte, máig meg van győződve az ártatlanságáról, és szakmai élete egyik nagy kudarcának tekinti, hogy védencét elítélték. Azt állítja, az egyik legerősebb vádpont az volt ellene, hogy a kilencéves lányoknak jóéjtpuszit adott, amelyet ők maguk kértek, továbbá azt hozták fel, hogy a gyerekek bizalmába férkőzött.

Hát milyen tanár az, aki erre nem törekszik? – teszi fel a kérdést az ötgyerekes ügyvéd. A valódi pedofilokkal szemben valóban nincs elnézés, mondja, de nagyon keskeny pallón jár, aki ítélkezik. Felidézi a pedofília-szakirodalom legismertebb ügyét, amely 1983-ban az Egyesült Államokban robbant ki, és amelybe végül már több száz gyermeket vontak be sértettként. A hat évig tartó per az ország legdrágább eljárása volt, végül felmentéssel végződött. Egyetlen iskolai előkészítőbe járó gyermek fantáziálása robbantotta ki!

Halász Géza rajza

Mielőtt tovább mennénk ezen a keskeny pallón, tisztázni kell a fogalmakat. A köznyelv pedofíliának tekint minden kiskorú ellen elkövetett szexuális jellegű cselekményt, ám nem minden elkövető klasszikus pedofil. A pedofília ugyanis a parafíliák közé sorolt szexuális deviancia, melynek jellemzője, hogy a szexuális izgalom gyermektest hatására fejlődik ki.

Kugler Gyöngyi igazságügyi szakértő, klinikai szakpszichológus azt mondja, a pedofilok köztünk élnek, csak a legtöbben visszafogják magukat vagy nem buknak le. A betegséget leírják a pszichiátriai szakkönyvek, és jó lenne a kifejlődését megelőzni, de nem lehet tudni, hogy mi váltja ki. Bizonyos kultúrákban megengedett, hogy idősebb férfiak 13-15 éves lányokkal éljenek szexuális életet. A pedofilok célpontjai azonban Kugler Gyöngyi tapasztalatai szerint többségükben 8-10 éves kisfiúk. Ebben van homoszexualitás is, csak míg a pedofília betegség, a homoszexualitás nem tekintendő annak.

Czeizel Endre 2000-ben közzétett egyik tanulmányában leírta, hogy három pedofilnál próbálkozott kémiai kasztrációval (gyógyszerekkel oltják ki a nemi vágyat), de felemás lett az eredmény. Czeizel úgy gondolta, hogy a beavatkozást követően elég lesz a fenntartó kezelés, de miután csökkentette a gyógyszeradagjukat, visszatért a nemi vágy. A pedofilok, bár nyilvánvalóan beteg emberek, ugyanolyan bűnelkövetőként vannak kezelve, mint azok, akik az unokájukat simogatják.

A társadalom ugyanis, miközben elismeri a betegségüket, azt várja tőlük, hogy uralkodjanak magukon. Egyes szakemberek szerint téves eljárás, hogy megfosztják őket azoktól az eszközöktől – képektől, filmektől –, amelyek alkalmat adnak nekik, hogy nemi késztetésüket ne élő emberen, hanem tárgyon éljék ki.

Kugler Gyöngyi pszichológus szerint sem lett több a pedofil bűncselekmény, hanem csak jobban ráirányul a figyelem, csökken a latencia.
A szakember azt mondja, hogy míg a pedofília betegség, a családon belüli, kiskorúakon elkövetett szexuális abúzus az igazán visszataszító. Ezekben az esetekben a bizonyítás is nehezebb, hiszen az elkövetők többségükben normális emberek, akikben a pedofil hajlamot ki sem lehet mutatni. De vajon mitől juthat eszébe egy heteroszexuális, egész életében normális nemi kapcsolatban élő apának, nevelőapának, nagyszülőnek, hogy egyszer csak vonzalmat érezzen kiskorú lánya, unokája iránt?

– Ferenczi Sándor 1928-ban írta le Nyelvzavar a felnőttek és a gyermek között címmel az ödipális korban az ellentétes nemű szülő iránti rajongást. Ez az a kor, amikor a kisfiúk feleségül akarják venni az anyjukat, a kislányok pedig férjhez mennének az apjukhoz. A gyermek hajlamos a túlfokozott szeretetre, puszilgatja a felnőttet, amit egy férfi szexuális ingerként élhet meg.

Ez rossz irányú kapcsolódás. Miközben a pedofilok nagy százalékban a fiúkat zaklatják, a családon belüli abúzus áldozatai kilencven százalékban a lányok – magyarázza a szakpszichológus.

Kitanics Márk igazságügyi pszichológus szerint a gyermekeket szexuálisan bántalmazók többsége megakadt pszichoszexuális fejlődésében, kanalizálatlan, felgyűlt szexuális feszültségük miatt infantilis kielégülési jellemzőket mutatnak, ezért a mellékvágányokat keresik, a fogyatékosokat vagy a gyerekeket. Tehát azokat, akikhez képest dominánsak.

Virág György, az Országos Kriminológiai Intézet igazgatóhelyettese is megerősíti: a közbeszédben szerepelő pedofilok nagyon ritkák. Az esetek kilencven százalékában nem klasszikus pedofilokról van szó, hanem olyan emberekről, akik valamiféle pszichés vagy szellemi problémával küzdenek, akik valamilyen okból a felnőttek mellett gyerekekkel is próbálnak szexuális kapcsolatot létesíteni.

Elég nehéz perdöntően bizonyítani, hogy egy apa az ötéves kislányát fogdossa. Kugler Gyöngyi szerint az óvodáskorú gyermekeknek nem lehet ilyen tematikájú történeteket betanítani, sem maguk nem találnak ki abúzus történeteket. Ugyanakkor, mondja, több szakértő is prekoncepcióval él, megkérdőjelezi a gyerekek igazmondását.

Az érvényben lévő rendelkezések szerint a gyerekeket nagyjából egy órában szokták meghallgatni, ehhez viszont komoly szakmai tudásra van szükség. Kitanics Márk egészen más véleményen van a gyermekek igazmondását illetően, mint Kugler Gyöngyi. Azt mondja, a kisgyermekek jóval többet hazudhatnak, mint a felnőttek, mert még nem tanulták meg az erkölcsi normákat, nem fejlett az erkölcsi érzékük, így nem tudják a hazugságok következményeit sem mérlegelni.

Érdemes lenne a pszichológusoknak megkérdezniük az óvónőket, veti fel Kitanics, akik sokat mesélnének arról, mennyi szexuális feszültség halmozódik fel a három-öt évesekben, hogyan mozog a takarójuk elalvás előtt. Ez nem tudatos szexuális cselekvésből származik, hanem örömszerzési vágy. A kérdésre, miért találnának ki olyan zaklatási történeteket, amelyek nem igazak, a szakértő azt mondja: ha egy gyerek sokszor hall valamit, azt egy idő után valóságként élheti meg.

A gyermek vizsgálatakor sok pszichológus szakértő nem kérdezi meg, honnan származik a történet. Nem konfrontálja a gyermeket, pedig több esetben elhangzik a vizsgálat során: „anya mondta”.

A kérdés akkor lehet igazán jogos, amikor a gyermekmolesztálás vádja válófélben lévő párok között merül fel. Kugler Gyöngyi szerint ez nem klasszikus női fegyver a válások során, százból egy esetben fordul elő. Ugyanakkor a pszichológus kitart amellett, hogy óvodáskorúaknál nincs betanítás, a molesztálás valós élményen alapul. Egy problémás, gyermekelhelyezéssel kombinált válási procedúra három-négy évig is eltart, ilyenkor szokott felmerülni, hogy az anya felhasználja a gyereket az apja ellen. Az igazság azonban kideríthető.

Ezzel ellentétesek a tapasztalatai Kitanics Márknak.

Korábbi, a médiában is megjelent rejtett kamerás felvételek is bizonyítják, állítja, hogy pszichológus, ügyvéd ajánlja válófélben lévő nőknek, használják hatásos fegyverként az apa ellen a pedofília vádját.

Elég, ha a kisgyerek fenekét megpuszilja az apja, ez normális családban mindennapos, válófélben lévő szülőknél már lehet szexuális felhangja. Az esetet a másik szülő felnagyítja, félreérti, a gyerek pedig ráhagyja.

A szakértőnek volt már olyan esete, amikor a gyerek azt panaszolta, hogy az apja megfogta a nemi szervét, de amikor megkérdezte tőle, hogy az hol van, a hasára mutatott. Sok kisgyerek még a testrészeit sem ismeri. Kitanics Márk azt mondja, a szexuális abúzus vádja kegyetlen fegyver. Volt apa, aki felakasztotta magát azelőtt, hogy a bírósági ügy véget ért volna.

A családon belüli abúzus vádja tapasztalatai szerint hetven százalékban fals. Sajnos a jogvédő szervezetek e kijelentését rendszeresen bírálják, ugyanakkor látni kell, hogy hozzájuk azok a nők fordulnak, akik számára ez valóság, míg a szakértőhöz fordulók nagy része nem jut el hozzájuk.

Kitanics azt mondja, amikor kirendelt szakértőként a nagy visszhangot kiváltó szigetszentmiklósi esetben megállapította, hogy a szülők nem követtek el gyermekeikkel szemben szexuális bántalmazást – ez utóbbi alól az elsőfokú bíróság fel is mentette őket –, elképesztő fenyegetéseket, gyalázkodásokat kapott. Ebben szerepe van annak is, hogy a sajtó az esetek nyolcvan százalékában nem valós, hanem szenzációhajhász híreket közöl, hiszen az ártatlan, kiszolgáltatott gyermek képe jól eladható.

A két szakértő közötti ellentétes vélemény két ellentétes szemléletet is tükröz. Nem dolgunk eldönteni, hogy ki-ki elfogult-e a saját nemét illetően, de érdemes megfontolni, amit Gerencsér Ferenc ügyvéd mond. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a pedofília, tehát a biológiai defekt, illetve a kiskorúak elleni szexuális zaklatás bűne mögé betolnak mást is. Normális ember a szexuálisan érett és nem érett embertársát meg tudja különböztetni. Amikor a gyermek átlép egy éréshatárt, potenciális szexuális partnerré válik. Ma már a nyolcadikos lányok érett nők, közülük sokan élnek szexuális életet. Ha ezt egy harmincéves férfival teszik, akkor a férfit megbüntetik, ha tizenéves társukkal, ami nem ritka, azt természetesnek veszik.

Ha valaki hat-nyolc-tízéves gyermeket molesztál, az már valóban abnormális, főleg, ha az a családtagja, hiszen az emberi ösztön nem ez. Még az ősember a hordában sem szemelte ki magának a saját gyerekét. Gerencsér Ferencnek is meggyőződése, hogy jóval több pedofíliával megvádolt ember ártatlan, mint gondolnánk, mert mindig található pszichológus, aki hajlandó alátámasztani a vádat. A közhangulatot érzékeltetve elmesélte: egy leányát ölelő apa képét mutatták meg német és osztrák fiataloknak. Nyolcvan százalékuk gondolta azt, hogy pedofil cselekményt lát.