Itt lebzselnek egész nap az üzlet előtt. Cigiznek, kávéznak, isznak, társadalmi életet élnek, és tízszer egy nap is bejönnek sörért meg felesért. Kétszáz-kétszázhúsz forint a kis pálinka, ugyanennyi a sör. Többségükben középkorú alkoholisták, fiatal kevés van. Amikor reggel hatkor kinyitok, velem kezdenek, és estig kitartanak. Cigivel, kaparós sorsjeggyel, itallal együtt brutális pénzt költenek, és nem tudom, miből. Mert nem dolgoznak, az biztos.
Ádámnak két dohányboltja van, és bár utálja, kénytelen tudomásul venni, hogy ezek, valamint az olcsó diszkontok lettek az új kocsmák. Van, ahol műanyag székeket is kitesznek az üzlet elé, oda gyűlik a nép. Felszolgálás nincs, viszont egy helyen van a kávé, a cigaretta, a feles. A félkarú rablót pedig a kaparós sorsjegy pótolja. Nemcsak gyorsan, olcsón és feltűnés nélkül lehet itt fogyasztani, cigarettavásárlás ürügyén munka közben is be lehet ugrani. Ma már a kocsmában nem is engednek egész délelőtt elüldögélni a pohár sör mellett, mondja Ádám. Kinézik, nem szeretik a rossz arcú, lecsúszott figurákat a vendéglősök. Rontják az üzlet képét.
Kocsma helyett diszkont
Egyre kevesebb a klasszikus talponálló, a kocsmák, sörözők többsége minőségibb hely lett. A fiatalok már oda járnak. A dohányboltok és diszkontok közönsége pedig a bolt előtt issza meg a napi adagot. A másik része hazaviszi.
Még a nyolcvanas években is az volt a szokás, hogy a férfiak a munka végeztével a kocsmába mentek. Nem feltétlenül berúgni, inkább beszélgetni egy jót. Este tértek csak haza, idézi fel a múltat Marika, aki 16 éve vezeti a sörözőjét a kisvárosban. Előtte zöldséges volt, a vérében tehát a vállalkozás. Ő még helytáll, de körülötte lassan mindenki feladja. A tulajok kiöregszenek, Marika is már 68 éves. Elegük lesz a kínlódásból meg az egyre gyatrább üzletmenetből.
Szombat reggel nyolc óra. Néhány vendég üldögél a kiskocsma asztalainál, előttük pohár sör. Marika azt mondja, rendes vendégek, hétköznap dolgoznak, és csak hétvégén jönnek reggel. Fizetni is tudnak. Egy ideje már nincs hitel nála, túl sok pénze ragadt be. Aki tartozott, rendszerint el is tűnt. A cigarettaárusítás megszűnését nem bánom – foglalja össze az elmúlt évek változásait. – Nagyon kicsi volt rajta a haszon, viszont amikor itt könyörgött a vendég, hogy meghal, ha nem adok egy dobozzal, mindig megszántam. Volt, akin hetven-nyolcvanezer forintot buktam, soha nem láttam viszont. Nem bánom azt sem, hogy nem lehet benn dohányozni.
A nyerőgép azonban veszteség. Azon havonta szép haszon volt, amelyen az üzemeltetővel osztoztunk. Elterjedt, hogy belenyúlunk a gépbe, befolyásolni tudjuk, ki nyerjen, de ez ostobaság. Mi csak láttuk, hogy mikor van nagy nyeremény, és tudtuk, hogy most egy ideig nem lesz. Ha belenyúlhattunk volna, mi nyerünk folyton. Hiába mondtuk az embereknek, hogy ne dobálják bele a gépbe az irdatlan pénzt, csak nem tudták megállni. Most elkaparják sorsjegyen.
A kis sörözőnek megvan az igényesebb és az alkoholista közönsége is. Az igényesebbek szeretik a programokat, a heti egy élő zenét, az igénytelenek pedig a hajléktalanok és lecsúszott vagy soha fel sem épült egzisztenciák. Az egyik törzsvendégük ágynak esett, meséli Marika. Most az önkormányzattól kap szociális lakást, gondozást, ételt, mindezt ingyen. A hajléktalan meg itt ül egész nap, a végén tényleg kifizeti valaki a számláját. Az asszony egy pillanatig nem sajnálja egyiket sem, naponta látja, mennyire nem akarnak az iváson kívül semmit. Ő viszont egész életében két műszakban dolgozott, és nem hagyhatja abba most sem, mert kicsi a nyugdíja, és ott vannak a gyerekek, az unokák. Azokat is támogatnia kell. És mindenért fizet, a zenei jogdíjaktól kezdve a bérekig.
A Turisztikai és Vendéglátó Munkaadók Országos Szövetségének elnöke, Böröcz Lajos statisztikával is szolgál. Az italüzletek és zenés szórakozóhelyek száma a kétezres években emelkedésnek indult, 2010-re szinte megduplázódott, akkor 21 és fél ezer nyilvántartott üzlet volt.
A csökkenés 2014 után kezdődött, azt követően, hogy megnyíltak a nemzeti dohányboltok, amelyek utóbb megkapták az alkohol, majd a szerencsejáték árusításához is a jogosítványt. Ugyanerre az évre esett a nyerőgépek betiltása is. Így tehát a 2013-as 20 és fél ezerről 2017-re 16 880-ra csökkent országosan az italboltok száma.
Az elnök azt mondja, régóta hajtogatja, hogy versenyképességi problémák vannak, magas az áfa, és az sem egységes. A limonádén öt, az ásványvízen és a sörön 27 százalék. A beszerzési árra rakódik még a személyzet bére, a mosogatás, az energia, a tévé, a zenei jogdíj. Fizetőképes kereslet meg nincs. A boltokban, diszkontokban olcsóbb a pálinka és a sör. Ha lenne áfacsökkentés, lehetne béreket emelni, a végekről ugyanis az a hír érkezett, hogy a szervizdíj bevezetése lehetetlen vállalkozás. Nemcsak a végek, de lassan már a metrómegállókban levő italboltok is bezárnak, mert elveszítik a versenyképességüket. Böröcz Lajos azt mondja, kár, hogy eltűnnek a helyek, ahol harminc-negyven ember leült, beszélgetett, szót értett, ahol a társadalmi életét élhette.
Az alkoholizmus, illetve függőség nem csak a szegények problémája. Szeretne alkohol nélkül élni? Szeretne kiegyensúlyozottan élni? Ezek a kérdések futnak a Pálfalvi Addiktológiai Centrum honlapján a festői kép előtt: pompás kastély, pompás kert, ősfák, tó, nyugodt séták és teljes diszkréció. A pontos helyet csak azok ismerhetik, akik részt vesznek a felépülési programban. Pálfalvi Sejla már régebb óta működő ambuláns szolgáltatása mellé tavaly nyár elején nyitotta meg bentlakásos klinikáját, ahol kizárólag egyéni terápia formájában, előkelő körülmények között foglalkoznak a kliensekkel. Az árakból egyértelmű, hogy nem államilag támogatott és nem is jótékonysági intézmény. A tulajdonos addiktológus szakember, a csapatában pszichológusok, pszichiáterek és mozgásterapeuták dolgoznak.
Szerhasználat és függőség
Az egymillió magyar alkoholfüggő országa túlzás, mondja Pálfalvi Sejla, ezt a számot a májcirrózisban elhunyt emberek alapján becsülik. Természetesen ezzel együtt nem bagatellizálható a probléma. Sokszor egy kalap alá veszik a problémás szerhasználatot a függőséggel. A hajlam lehet örökölhető személyiségrész, de a valódi függés sok rizikótényezőn múlik. A minta, a környezet, a megismert szer is számít. Az ivás sokaknál tanult viselkedés. Ha valaki nem iszik társaságban, megkérdezik tőle, hogy mi a baja.
Ez utóbbi állításra mindenkinek van története. Miként arra is, hogy a munka közben való ivás is szokás. A munkakezdőket váró szonda csak utóbbi fejlemény. Talán még ma is előfordul, hogy a háznál dolgozó mestereket láda sörrel várják. A szokás még a kalákavilágban alakulhatott ki, amikor ismerősök, barátok gyűltek össze szakszerűség nélkül, de nagy lelkesedéssel, hogy felhúzzák a házat. Nekik bátorságot és munkakedvet adott az alkohol. A hajnali disznóvágás sem kezdődhetett pálinka nélkül.
A függőség szóval vigyázni kell, figyelmeztet Pálfalvi Sejla, ugyanis számos esetben a köznapi értelemben vett függőség nem feltétlenül addiktológiai probléma. Lehetünk kiszolgáltatottak eszközöknek is (például telefon), de a gyakori használatuk nem feltétlenül kóros. Ahhoz, hogy függőségről beszéljünk, huzamosabb ideig több kritériumnak kell fennállnia. Természetesen, ha valaki még nem függő, lehet problémás (szer)használó. Fontos már ebben a szakaszban segítséget kérnie, hogy a folyamat megállítható legyen. Arra a kérdésre, hogy a függés átvándorolhat-e más területre, tehát az alkoholmentes alkoholistából lehet-e játékfüggő, a szakember azt feleli: szerváltás akkor van, ha csak tünetileg kezelik a problémát.
Több kutatás is bizonyítja, hogy a felsőbb társadalmi réteg is egyre gyakrabban és többet iszik, csak ez a jelenség nem nyilvános és nem látványos. Ezek az emberek az életben, a munkahelyen jól funkcionálnak, jobb az egészségi állapotuk is, hiszen orvoshoz, szűrésekre járnak. Számukra alapította Pálfalvi Sejla a klinikáját. A páciensek hetven százaléka férfi, de ebben is van tendenciózus változás. A nők sokáig zugivók voltak, rejtőzködőek, ma már nem okoz feltűnést, ha egy nő társaságban iszik.
Nehezen kérnek segítséget
Az alkohol a központi idegrendszeren keresztül fejti ki a hatását, és fiatalon problémásan használni az alkoholt azért veszélyes, mert az idegrendszer még mindig fejlődésben van. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok egyes területein 21 év alatt tilos az alkoholfogyasztás, magyarázza az addiktológus. De az alkoholfogyasztás önmagában nem ok a függőség kialakulására. Az folyamat, és többszörös tényezők együtthatójának eredménye. Fontos lenne a megelőzés, de egyes életbeni elakadásokban nehezen kérnek az emberek segítséget, és gyakran használják az alkoholt megoldásként.
A felsőbb társadalmi réteg is egyre gyakrabban és többet iszik, csak ez a jelenség nem nyilvános és nem látványos
Fotó: Teknős Miklós
Nemcsak az az alkoholista, aki sokat iszik, mondja Pálfalvi Sejla, mert azt nem a mennyiség határozza meg (természetesen bizonyos mennyiség felett már ez is elég a diagnózishoz), de nagyon fontos az alkohol szerepe, az életre való befolyása és viszonya. Ha negatívan befolyásolja a mindennapi tevékenységünket, a kapcsolatainkat, már minimum problémás használatról beszélünk. A józanság nem arról szól, hogy nem iszik valaki, hanem hogy minőségi életet tud élni, minőségi kapcsolatokat tud ápolni. Stabilan tudja megélni az élet pozitív és negatív élményeit anélkül, hogy – akár rossz szokás következményeként, akár a kényszerek által vezérelve – az alkohol szükséges kellék legyen.
Az alkoholizmus, vagyis a függőség másodlagos problémaként is megjelenik az egészségügyben. Az elvonási tünet nemcsak az addiktológiákon, hanem a napi gyakorlatban is probléma: egy vakbélműtétes vagy kivizsgáláson lévő betegnél is okozhat gondot. Zacher Gábor toxikológus, a Honvédkórház Sürgősségi Betegellátó Centrumának vezetője azt mondja, betegeik öt-hat százalékánál jelentkezik. Ez nemcsak alkohol-, hanem gyógyszerelvonási problémát is jelezhet. Nem feltétlenül delirál a beteg, csak kicsit feszült, izzad, remeg, felmegy a vérnyomása.
A tüneteket érzékelik az orvosok. Ilyenkor elég, ha hazafelé a páciens megiszik két felest, és rendbe jön. Vagyis reggel kell neki a deci, hogy el tudjon indulni a nap. A rendszeres ivás nem azt jelenti, hogy valakinek egy liter vodka a fejadagja, lehet, hogy csak három sör. Vannak, akiknél ezek a tünetek nem is látványosak, és van, aki nem vallja be magának sem, hogy rendszeres ivó. Ez a baj. Pedig ha belátná, és talán egy-másfél napig megpróbálná alkohol nélkül, kiderülne, hogy kibírja.
Az Emmi tájékoztatása szerint az egészségügyi intézményekben jelentkező közvetett alkoholproblémák mértékéről nincs központi statisztikai kimutatás. Ennek hiányában az mondható csak el: ha a kórházi kezelés alatt a betegről kiderül, hogy szenvedélybeteg, az elvonási tünetek enyhítésére gyógyszeres kezelést kap. Ha szükséges, pszichiátert is bevonnak. Az addiktív szereknél nem kizárólag az alkoholra vagy a drogokra kell gondolni. Gyógyszerek, például erős altatók rendszeres szedésének hirtelen elmaradása is okozhat hasonló tüneteket. Leginkább a váratlan kórházba kerüléskor – baleset, hirtelen rosszullét – derülhet fény szenvedélybetegségekre, főként a sürgősségi ellátásban, a traumatológián és az intenzív osztályokon.
Társadalmi veszély
A középkorban Európa-szerte még reggelire is elterjedt volt a sör és a bor fogyasztása, a tea, a kávé vagy a kakaó csak a nagy földrajzi felfedezések után, Magyarországon csak a XX. században lett szokás. Az alkohol a legelterjedtebb, tompító hatású drog, és a dohányzás után a legnépesebb a tábora. A világ borkultúrájának bölcsője az ókori Görögország, a sörről az első hiteles információ Mezopotámiából, i. e. 3500 tájáról származik. A pálinka ehhez képest új ital. Technológiája az alkimisták felfedezései révén alakult ki. A gyümölcsből készült italok és az üdítők a XX. század második felének termékei. Az égetett szeszt gyógyszerként alkalmazták először, majd a XVII–XVIII. században a katonáknak osztották a csata előtt.
Európa elsősorban bor- és sörfogyasztó. Az első húsz borivó ország közül 14, a sörivókból 13, a tömény italt fogyasztók között nyolc európai. Magyarország a legtöbb alkoholt fogyasztó országok rangsorában a 17. Az évente elfogyasztott 12 liter égetett szesznek megfelelő alkoholos ital közel fele bor, és ezzel a 13. legnagyobb borfogyasztók vagyunk.
Az alkohol a fejlett világban a betegségek több mint 9 százalékáért felelős. Az alacsony halandóságú fejlődő országokban több mint 6, a magas mortalitású fejlődő országokban a halálozások 1,6 százalékában van szerepe. Fogyasztása Európában csökken, a délkelet-ázsiai térségben viszont jelentősen emelkedik. A WHO becslése szerint a májzsugorodásos betegségek harmadának, a májrákos megbetegedések és az öngyilkosságok negyedének, a szájüregi rákok, a mérgezések, az epilepsziás esetek és a balesetek ötödének hátterében az alkohol fogyasztása áll. Társadalmi veszélyessége legalább ekkora. Az alkoholistának testi és szellemi egészségkárosodással, emberi kapcsolatainak, társadalmi és anyagi helyzetének romlásával kell számolnia. Magyarországon becslések szerint nagyivó a társadalom ötöde, és alkalmi ivó a fele. Bár az alkoholos májbetegségben meghaltak és az ebből becsült alkoholisták száma az utóbbi években jelentősen csökkent, a probléma továbbra is jelen van. A pszichiátriai és addiktológiai gondozókban a segítségre szorulóknak csak töredéke jelenik meg.
Alkoholfogyasztásra vonatkozó rendszeres statisztikai adatközlés 1950-től van Magyarországon, de szórványos és becsült adatok már a XVIII. századtól léteznek. Valószínűsíthető, hogy az alkoholfogyasztás már ekkor igen jelentős mértékű volt. E források alapján tehát feltételezhető, hogy az egy főre jutó alkoholfogyasztás és különösen a tömény alkohol fogyasztása hasonló volt, mint napjainkban.
