Nem így indult – mondja Zsófi, azon kevesek egyike, akik ki merik és ki tudják mondani, hogy nem akartak gyereket. Pontosabban, hogy egy idő után ráébredt: igazán soha nem is akart.
– Harminchat évesen mentem férjhez. Korábban a hosszabb-rövidebb kapcsolataim egyikében sem találtam apajelöltet, egyedül pedig nem szerettem volna vállalni a gyereket. Csonka családban nőttem fel, tudtam, milyen az. A férjemnek már volt két nagyobb lánya, és nem mondta ki, hogy nem akar többet, csak mindig azt, hogy most nem. Emiatt sokat veszekedtünk. Kijátszani soha nem akartam, inkább arra rávenni, hogy ő döntse el, hogy lesz-e gyerek. Aztán egy idő után gyanús lettem magamnak: miért kenem mindig rá? Rádöbbentem, hogy valójában én sem akarok gyereket. A felismeréstől megkönnyebbültem, de kellett egy-másfél év, hogy ezt ki is tudjam mondani az anyámnak, aki folyton kérdezte, hogy mikor szülök unokát, meg a barátoknak, akik faggattak, hogy mi lesz már. Ma már pontosan látom, hogy valamiért soha nem akartam igazán, hiszen akkor megoldottam volna – apával vagy apa nélkül. Nem bántam meg, azt hiszem, nem is lettem volna jó anya. Este hatig imádom a gyerekeket, de utána hagyjanak békén! Teljesnek érzem így is az életemet.
Zsófi színházban dolgozik, ahol sok a gyerektelen nő, de azt mondja, erről nem szoktak beszélni. Nehéz nyilvánosan is vállalni ezt a döntést, mert a társadalom még hiányosságnak, valamiféle biológiai hibának tartja.
– Legutóbb egy szűrővizsgálaton azt kérdezték tőlem: mikor szült? Mintha ez evidens dolog lenne. Soha nem hangzik el csodálkozva, hogy: neked nincs férjed? Csak az, hogy: neked nincs gyereked?
Kevés a gyermektelenséggel foglalkozó kutatás, mivel Európában ez korábban nem volt észlelhető jelenség. A biológiai okokból gyermektelen nők aránya ugyanis csupán négy-öt százalék. Az uniós államokban azonban egyre több olyan nő van, aki nem szül. A legtöbb szociológiai tanulmány két csoportot különböztet meg: a tudatos és a nem tudatos gyermektelenséget. Ebben a felosztásban azonban nem helyezhetők el azok – a csoport többségét alkotó nők –, akik eredetileg csak időlegesen tekintik magukat gyermektelennek, de addig halasztják a gyermekvállalást, amíg az időből kifutva, immár biológiai okokból nem tudnak gyermeket vállalni.
A tartós vagy végleges gyermektelenség ritkán vezethető vissza egyetlen okra vagy egyetlen döntésre: a gyermektelen állapot komplex folyamat következménye, amelynek során több faktor hat egymásra – olvashatjuk összegzésként a magyarországi gyermektelenségi kutatásokat végző Szalma Ivett és Takács Judit tanulmányában.
A két szociológus 2012-ben húsz interjút készített gyermektelen nőkkel, majd 2013-ban bekapcsolódtak a Families And Societies című nagyszabású, 2017-ig tartó európai kutatási programba. Ennek részeként már a román kollégákkal összehangolva folytatták a kutatást. Összesen mintegy száz interjú készült negyven román és hatvan magyar nővel.
– Hólabdamódszerrel kezdtük – mondja Szalma Ivett –, vagyis először az ismeretségi körünkben érdeklődtünk, kit lehetne megkeresni, akinek nem született gyereke, és már elmúlt negyvenéves. Érdekes volt a reakció, azt tanácsolták, inkább ne feszegessük a kérdést, biztosan kellemetlen, fájdalmas lehet az illetőknek. Ebből kiderült számunkra, hogy mit gondol a magyar társadalom erről a kérdésről.
A gyermektelen nők döntő többsége a felsőbb társadalmi rétegek tagja, Szalma Ivett viszont faluról érkezett, így olyan ismeretségi köre is volt, amelyiket a szociológusok nehezebben érnek el. A mintájukban így is jóval több a nagyvárosi, diplomás nő, igaz, hogy ők azok, akik Európa-szerte vezetik a gyermektelenségi listát.
A férfiaknál éppen fordított a helyzet: ott az alacsony végzettségűek és vidékiek vannak többségben. Mivel a gyermektelenség leggyakoribb oka a megfelelő partner hiánya, elmondhatjuk tehát, hogy nem aránytalanság van a párkeresők száma között, hanem a kereslet és a kínálat nem találkozik.
A kutatókat is meglepetésként érte a növekvő tendencia, vagyis, hogy 2001 és 2011 között másfélszeresére növekedett a gyermektelen nők aránya Magyarországon, miközben a felmérések szerint a magyar továbbra is gyermekszerető nemzet. Több gyermeket tervez, mint amennyi megszületik.
Átállított keverőpult
– A német ajkú országokban nagyon magas a gyermektelenség, de ez ott már tudatos vállalás, életforma, Magyarországon azonban még nem – magyarázza Szalma Ivett. – A magyarok szeretnének, terveznek is gyereket, de ezek a gyerekek valamiért nem születnek meg. Ez nemcsak nálunk van így, hanem a többi posztszocialista országban is. A nőknek legfeljebb az egy-két százaléka nem tervezi, hogy szülni fog.
A felmérések szerint az első számú ok a partnerhiány vagy a rossz minőségű kapcsolat.
A többség még úgy gondolja, hogy a gyerekhez két ember kell, mert egyedül nem lehet felnevelni. A diplomás, negyvenes éveikhez közeledő nőkben már felmerül, hogy egyedül is belevágnak, döntésüket azonban nagymértékben befolyásolja, milyen a segítő háló: a nagyszülők, a barátok, a bölcsőde, a társadalmi közeg. Szalma Ivett felhívja a figyelmet arra, hogy nagyot változott a világ, eltűntek az előítéletek, nincsenek lányanyák. A mai gyermektelen hatvanasok közül többen is azt mondták: ma már lehet, hogy másként döntenének.
Mindenki sorolni tudja a környezetéből azokat a párokat, akik nem is titkolják, hogy eszük ágában sincs gyereket vállalni. Tönkreteszi a jól menő kozmetikuspraxist, túl nagy felelősség, de olyan is van, akinek csak nincs kedve és türelme gyerekkel bajlódni, mert úgy gondolja, még maga sem nőtt fel. Látták azt is, hogy a szüleik mennyit kínlódtak, sok körülöttük a rossz párkapcsolat, a válás, a magára maradt, szomorú és agyonhajszolt anya. A tudatos gyerek nem vállalás tehát növekvő tendencia, mellette viszont feltűnően növekszik azoknak a száma, akik akármennyire szeretnének, nem tudnak teherbe esni.
Gidai János, az Istenhegyi Géndiagnosztikai, Nőgyógyászati és Családtervezési Centrum orvosa azt mondja, hozzá is sokan érkeznek meddőségi problémával és habituális (ismétlődő) vetéléssel. Az anyai életkor kitolódott, a nők későn és kevés gyereket vállalnak, sokan csak egyet, de abban a tökéletességre törekednek. Gidai doktornak is egyre több az olyan 40–42 éves páciense, aki úgy gondolja, most érkezett el az idő, aztán azzal szembesül, hogy a terhesség nem feltétlenül tervezhető.
– Megkérdezhetném, hogy miért nem gondolt rá 23 évesen, akkor sokkal egyszerűbb lett volna. És elmagyarázhatnám, hogy a női petesejtek száma az életkor haladtával fogy, vagyis tisztázni kell, kinek hány és milyen minőségű még a tartaléka – mondja.
A meddőség oka egyharmad arányban a férfi, egyharmad arányban a nő és végül szintén egyharmad arányban mindkét fél hibája, hiányossága. Nagyon ritka azonban, hogy egyetlen jelenség felelős érte, ezért az orvosnak végig kell néznie minden lehetséges hibaforrást. Gidai doktor ezt keverőpulthoz hasonlítja, amelyiken a tökéletes eredmény érdekében át kell nézni az összes potmétert. Létezik ugyanakkor az ismeretlen eredetű, funkcionális meddőség, illetve ismétlődő vetélés – ennek aránya is elég magas: az esetek öt-nyolc százaléka –, amikor elviekben mind a két félnek lehetne gyereke. Erre orvosi magyarázat nincs, itt a pszichének van kihatása, illetve szerepet játszhatnak pszichoszomatikus tényezők is, például a prolaktinszint megemelkedése. A prolaktin ugyanis stresszhormon, a kismamák tejelválasztásáért felelős, márpedig egy stresszben lévő szervezet nem szaporodni, hanem harcolni vagy menekülni akar.
– A munkahelyi stressz, a folyamatos bizonyítási kényszer, a megfelelési vágy testi formában is jelentkezik, vagyis le lehet fordítani a hormonok nyelvére. Gond van a férfiaknál is. A hetvenes években a férfiak átlagspermaszáma 40-50 millió volt, most pedig 15-20 millió. Hová tűnt 20-30 millió? Ennyi mérget eszünk? Mindenki tervez, azt mondja, beindult a karrier, megvan a tudományos fokozat, a lakás, az egzisztencia, most már jöhet a gyerek. Csakhogy ez nem így működik. Amikor azt hallom, gyerekprojekt, feláll a hátamon a szőr. A házépítés a projekt, nem a gyerek. A másik véglet, aki hat hónap próbálkozás után már húzza maga után az urát, hogy biztosan gond van. A végén, mire átesnek a vizsgálatokon, két beteg, de legalábbis erős betegségtudattal rendelkező ember megy ki az ajtón.
Gidai doktor azt mondja, jó lenne, ha az emberek kevésbé akarnák tervezni az életüket, hamarabb vállalnának gyereket, és jobban felkészülnének rá. A saját példáját említi: ők is beleestek abba a hibába, hogy előbb legyen meg minden, utána jöjjön a gyerek. Aztán hét évig nem jött. Most 42 éves, ötéves a gyerekük, és nagyon szeretnék, ha nem csak egy lenne. Hozzáteszi: a fiatalkori szexuális felelőtlenség is oka lehet a meg nem születő gyermekeknek. Az oktatás ősbűne, hogy nincs az iskolákban tisztességes szexuális felvilágosítás, és a fiatalok a pornófilmekből azt tanulják, hogy a testi szerelem csak könnyen, gyorsan fogyasztható termék.
Tiltakozik a szervezet
A habituális vetélők csoportjába tartozott Zsuzsa is, igaz, a gondjával soha nem járt lélekgyógyásznál. Öt sikertelen terhessége volt, az egyik gyermeket a huszadik héten, tehát félidőben kellett megszülnie. Minden sikertelen kísérlet után hónapokig tartott a depressziója. Végül a férjével úgy döntöttek, megállnak, nincs több próbálkozás. A gyerekről azokban nem mondtak le. Jelenleg egy tízéves ikerpár szülei, a gyerekek egyesztendősek voltak, amikor örökbe fogadták őket. Zsuzsa azt mondja, örül, hogy lekerült róla a teher, és boldogok a két szép gyermekükkel.
Szeghy Krisztina pszichológiai mentor és családsegítő konzulens. A tapasztalatai erősen egybecsengnek a nőgyógyászéval. Azt mondja, sokan már egy év után kétségbeesetten rohannak segítségért – a meddőség definíciója: rendszeres, fogamzásgátlástól mentes szexuális együttlét ellenére egy éven belül nem jön létre terhesség –, de sokan még az egy évet sem várják ki. Többségükben harminc körüli nők, tehát már nem a legtermékenyebb életkorúak, akik gyereket akarnak, és rögtön. Addig védekeztek, megszokták, hogy ha nem akarják, akkor nincs, és nem értik, hogy a terveik most miért nem teljesülnek. Ettől egyre feszültebbek, termelődnek a stresszhormonok, az orvos nem talál szervi bajt, és azt tanácsolja: lazítsanak. Szeghy Krisztina úgy segít, hogy a pácienssel átbeszélik az élettörténetét, megkeresik azokat a gócpontokat, amelyek akadályozhatják a teherbe esést, és megkísérlik feloldani a gátakat. Krisztina azt mondja, a szakirodalom szerint a meddőségi klinikák 35 százalékos eredményt tudnak elérni, a funkcionálisan, tehát orvosi okokkal nem magyarázható meddő nők 65 százaléka a pszichológiai kezelést követően teherbe esik.
Valósítsd meg önmagad!
– A gyermekkori traumák erősen gátló tényezők – magyarázza Szeghy Krisztina. – A biztonságérzet hiánya, a válás, a szülő alkoholizmusa, de akár az is, hogy valakit fiúnak vártak a szülei. A gondok többsége ebből a korból származik, sőt még az aktuális párkapcsolati problémákat is le lehet innen vezetni. A lényeg, hogy a szervezet valami miatt tiltakozik a gyermek ellen. Van, akinél gyors eredményt lehet elérni, már a harmadik beszélgetés után teherbe tud esni, másoknál ez hosszabb folyamat. A lelki eredetű meddőség a modern kor társadalmi és nem orvosi betegsége. Az nem működik, hogy az egyik pillanatban még nem akarok gyereket, a másikban már igen. A szervezet és a psziché nem állítható át egyetlen kapcsolással. A helyzet tovább romlik, amikor látják, hogy hónapról hónapra negatív a terhességi teszt, amire még jobban „rástresszelnek”. Az evolúciós pszichológia azt vizsgálja, mennyiben tért le az ember az evolúciós útról. Nyilvánvaló, hogy másként élünk, mások velünk szemben az elvárások, más a stresszhelyzet, mint a szülők életében volt. Korábban egy pár esetében fel sem merült a kérdés, vállalnak-e gyereket, ma már ez nem ritka. Önközpontú lett a világ, a jelmondata: Valósítsd meg önmagad! Ám, ha gyermek születik, a világ már nem a szülőről, hanem a gyerekről szól.
Vajon önzőbb-e az új nemzedék? Szeghy Krisztina nem tud határozottan válaszolni. Azt hangsúlyozza, hogy másként élünk, más a társadalmi nyomás, és ebből az emberek már nem tudnak kiszakadni, ugyanakkor viszik magukkal az életük hátizsákját a traumáikkal, és tudatlanul is megvalósítják az üzeneteket. Ő például azt hallotta folyton az édesanyjától, hogy minden nő magának szül. És valóban így lett, egyedülállóként neveli a gyermekét.
Nem könnyű megválaszolni, mi az, ami ekkorát változott. Mi az oka, hogy a mai ötven-hatvan éves nők számára még kézenfekvő volt, hogy gyermeket szülnek, a többség el sem tudta képzelni, hogy ne így legyen, az ő lányaik és fiaik azonban már egészen másként gondolkodnak. Ki és mit rontott el? Szalma Ivett azt mondja, szaknyelven ezt nevezik második demográfiai átmenetnek. Szociológiai változás, mely értékváltással jár, a társadalom individualizálódik, és ebben a világban a gyerek mellett az önmegvalósítás eszközeként más alternatívák is megjelennek. A standardizált életút azt jelenti, hogy a szakmunkás 17 évesen kilép az életbe, párkapcsolatot létesít, gyereke lesz, és egész életében egyetlen munkahelye. A globalizációval azonban ennél jóval színesebb lett a kínálat.
– A magyar társadalom nagyon tradicionális – állítja Szalma Ivett. – Nyugat-Európában az értékváltozásba, az individualizmusba már belefér az egyedül vállalt gyermek is. Nálunk még fontos a partnerkapcsolat és annak a minősége, a férfi- és női szerep. Magyarországon egy keresetből nem lehet gyereket eltartani, így akinek van, nagyobb eséllyel válik szegénnyé. Tehát a szempontok között a rosszabb anyagi helyzetűeknél ez a megfontolás szerepel, a diplomásoknál pedig inkább a szociális-társadalmi segítő háló: van-e bölcsőde, milyen a nyitvatartása, részt vesz-e majd az apuka is a családi munkában? Mennyire támogatja az állam, a környezet és a munkahely a gyerekvállalást? A munkáltatóknak is változtatniuk kellene: szükség lenne részmunkaidős lehetőségre vagy olyan intézményekre, mint például a Patagonia cég, ahol a munkahely vállalja a gyermek felügyeletét, és a szülőnek módja van vele lenni. A gyermekvállalási kedv fellendítése tehát sokszereplős társadalmi játszma, mondja a szociológus.
A meddőség új definíciója
Tavaly a negyvenedik évüket betöltött nők háromszor annyi gyermeket hoztak világra Magyarországon, mint 1990-ben. A középkorú nők termékenysége az ezredfordulót követően ugrott meg, 2015-ben már minden 23. újszülött édesanyja betöltötte a negyvenedik életévét. Ezzel szemben 1990-ben még minden második gyermeket 24 évesnél nem idősebb anya szült. A nők átlagos életkora ma Magyarországon az első gyermek születésekor 28,4 év, ez 1990-ben még csak 23 év volt. Folyamatosan növekszik azoknak az újszülötteknek a száma is, akiknek az apja betöltötte a negyvenedik életévét. Tavaly már 7303 volt, 1990-ben még csak 4423. Ezzel szemben negyedszázada a 20 és 25 év közötti nők ötvenezer gyermeket szültek, 2015-ben már csak 13 ezret. A társadalmi reprodukcióhoz azonban már az 1990-ben megszületett 126 ezer gyermek sem volt elegendő, az elöregedés megállításához évi 140-150 ezer gyermek megszületésére lenne szükség, de 2015-ben már csak 91 690 gyermek született. Mivel a szociológiai felmérések szerint a gyermekszületések visszaesésének elsődleges oka a megfelelő pár megtalálása, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) úgy érezte, reagálnia kell a helyzetre. Új kategorizálása szerint meddőnek számítanak majd a jövőben a szingli nők és férfiak is, ami alapjaiban változtatja meg a meddőség eddigi, orvosi definícióját. Most majd nemcsak azok tartoznak ide, akik nem esnek teherbe 12 hónapnyi rendszeres, védekezés nélküli szex után sem, hanem azok is, akik képtelenek szexuális partnert vagy kapcsolatot találni, illetve építeni. Az új WHO-standardot jövőre küldik szét az egészségügyi minisztereknek. Ez azokban az országokban okozhat majd változást, ahol a mesterséges megtermékenyítést az egészségbiztosító csak párok esetében támogatja. Az új definíció szerint a szingli nők, férfiak mellett homoszexuális nők, férfiak is ugyanilyen jogot élveznének.