Raktak már kovácsműhelyt az ablakom alá a Mesterségek Ünnepén, kötöztek ruhaállványt az ablakrácshoz. Szerintem az emberek bele se gondolnak abba, hogy itt
amúgy lakik is valaki – panaszolja Orthmayr Flóra, ahogy kilépünk a budai Várban, a Dísz tér egyik házában található lakásuk ajtaján, miért nem egyszerű világörökségi helyszín területén lakni. Amikor a küszöbön át sem lépve beleütközünk a buszra várakozó francia turistacsoportba, Flóra a Várban lakás látható előnyei helyett ismét a hátrányokra tereli a szót:
– Tény, hogy a mindennapos dolgokat, mondjuk az ablak alatt elhangzó idegenvezetéseket ugyanúgy megszokja az ember, mint másutt a villamos zörgését vagy a szomszéd csengős kutyáját. De nem tudsz csak úgy leszaladni a boltba kenyérért, mert itt helyben minden turistaáron van. Nyáron, valamint a Mesterségek Ünnepe vagy egy borfesztivál idején buszok vagy rövidített útvonalon járnak, vagy borzasztóan zsúfoltak. Egy csomó parkolóhely kiesik, a maradék meg nem elég.
Orthmayr Flóra beszámolójából is nyilvánvaló, hogy nemcsak hozadékai vannak a turistatömegnek, amely az UNESCO Világörökségnek nyilvánított helyszínekre áramlik. Az idegenforgalom bevételei persze igen fontosak a gazdaságnak, de az „elturistásodás” súlyos következményekkel járhat. Horvátországban talán nincs is kellemesebb nyári időtöltés annál, mint a tűző napsütés elől az árnyékba menekülve, hűsítő italokat kortyolgatva beszélgetni a spliti Diocletianus-palota lépcsőin.
A toronymászástól fáradt turisták szívesen foglalnak helyet a párnázott köveken, szemüket a római legionáriusnak öltözött jelmezeseken legeltetik, míg gyerekeik az oszlopfőtöredékeken mászkálnak. A tölcsérből kifolyó fagylalt, a kiömlő ital és a földön elnyomott cigarettacsikkek problémája nem az ő gondjuk. Eszükbe sem jut, hogy a több száz éves köveken így maradandó nyomokat hagyhatnak, hogy ezzel az egész emberiség számára fontos történelmi örökség amortizálásához járulnak hozzá. Sok kicsi pedig sokra megy.
– Noha mindenki csak egy-egy apró márványdarabot visz el magával emlékbe, ha az Athénba özönlő évi sok millió turista így folytatja, egyszer csak elfogy az Akropolisz – meséli Visy Zsolt régészprofesszor, a római limes világörökségi miniszteri biztosa. – A görögök erre idejében rájöttek, ezért állítólag elkezdtek máshonnan származó kőtörmeléket odahordani: még véletlenül sem akarják kockáztatni a szégyenpadra ültetést…
Vagyis a veszélyeztetett helyszínek listájára való átkerülést. Az első figyelmeztetés után az adott helyszín felelőseinek, a városvezetésnek van ideje kijavítani a hibát, visszafordítani a műemléket veszélyeztető folyamatot, de ha az illetékes Világörökség Bizottság nem látja biztosítottnak a hosszú távú értékmegőrzést, akkor a helyszínt törlik a listáról – hacsak az állam maga nem kéri az emlék világörökségi státuszának visszavonását.
Ahogy történt például Drezda esetében:
– Jóllehet az Elba völgyének drezdai szakasza 2004-ben felvételt nyert a listára, 2007-ben elkezdték megépíteni a folyón átívelő, négysávos, 635 méteres hidat, melyre a városközpont forgalmának enyhítése miatt égető szükség mutatkozott. Igen ám, de a modern híd csúnyán belerondított volna a város barokk látképének egységébe, így 2008-ban a bizottság leállíttatta az építkezést – magyarázza Visy professzor. – A drezdai városvezetés egy év haladékot kapott, hogy alternatívát találjon, ám hamar kiderült, más megoldás nincs, a városban lakók érdekeit az új híd szolgálja legjobban. A további vitákat elkerülendő a hídépítés érdekében Drezda végül lemondott a világörökségi címről, töröltette a helyszínt.
A gyakorlatban persze mindez a veszélyeztető körülmény mibenlététől is függ. Palmüra, Damaszkusz vagy Aleppó világörökségi helyszíneinek státusza az Iszlám Állam pusztító tevékenysége és a háború okán került a veszélyeztetett listára, nyilvánvalóan addig nem fog onnan lekerülni, amíg a Közel-Keleten nem stabilizálódik a helyzet, amíg kiderül, fennmaradt-e bármi megőrzésre érdemes a rombolás után, vagy helyre lehet-e valaha állítani a súlyosan megrongálódott műemlékeket. A montenegrói Kotorban azonban már merőben más a helyzet. Bár ott nem dúl háború, de szintén az emberek károsító tevékenysége, felfogása miatt került veszélybe a világörökségi pozíció.
Kotor éppen világörökségi státusza miatt Montenegró legnépszerűbb turisztikai célpontja, a rengeteg turista miatt egyre több szálláshelyre van szükség, ugyanakkor az urbanizálódás, az orosz kézben lévő szállodamonstrumok felhúzása, a különféle beruházások jelentősen rontják a városképet, fenyegetik a történelmi városrészt és a természeti tájat is, szaknyelven mondva: a helyszín integritását.
A középkori városközpont a velencei barokk stílusjegyeit viseli, illetve a Velencei Köztársaság kulturális emlékeit őrzi, a partvidék maga pedig az Adriai-tengernek a szárazföldbe legmélyebben benyúló, egyetlen fjordszerű öble.
A balkáni település óvárosa 1979-ben, egy földrengés után került fel az UNESCO listájára mint vegyes státuszú kulturális és természeti örökség. A világörökségek intézménye akkoriban még igencsak gyerekcipőben járt, hiszen maga a Világörökségi Egyezmény is csak 1972-ben született meg.
Az UNESCO-ban az asszuáni gát megépítése által okozott károk (a Nílus megemelkedett vízszintje rengeteg egyiptomi emléket elöntött; ami menthető volt, azt magasabb helyre kellett szállítani) tanulságaként fogalmazódott meg először, hogy az emberiség legfontosabb kulturális és természeti értékeinek megőrzése érdekében tenni kell valamit, így jött létre a Világörökség Bizottság.
– Persze eleinte boldog-boldogtalan nevezhetett műemlékeket, kultúrtájakat, középkori városrészeket, és a döntéseket főleg politikai, kultúrdiplomáciai célok határozták meg. No meg az országok presztízskérdést is csináltak abból, kinek hány helyszíne van. Később aztán elindult a kiegyenlítési folyamat, amely a mai napig tart: a nevezések megfékezésére egyre szigorodó szabályrendszert, az évi egy nevezést engedélyező korlátozást, valamint komolyabb szakmai ellenőrzést vezetett be a Világörökség Bizottság – részletezi a változásokat Visy Zsolt.
Ennek eredménye többek között, hogy a meglévő helyszíneket állandó felügyelet alatt tartják, ötévente ellenőrzik. Kotor ügyében például a bizottság 2014-ben egyszer már megtiltotta az ellenőrizetlen építkezést, majd – mivel javaslatait a városvezetés nem tartotta be – 2017 év végéig adott lehetőséget az országnak a helyzet javítására, különben a helyszínt törlik a listáról.
A montenegrói kormány így idén májusban leállíttatta a folyamatban levő építkezéseket, új engedélyeket sem adnak ki, amíg a szakértők el nem bírálják, az adott beruházás milyen hatással volna a kulturális és természeti örökségre – ami az egyik legfontosabb elem azon intézkedések közül, melyeket a bizottság elrendelt a világörökségi státusz megtartásához.
Márpedig, ha egy helyszín egyszer lekerült a listáról, akkor többé abban a formában nem veszik fel újra, mivel az ellenőrzési feltételek mellett a nevezési eljárás is szigorodott, a procedúra sokkal nagyobb körültekintést kíván, mint előtte. Visy Zsolt régészprofesszor ezt a saját bőrén tapasztalta meg, hiszen a pécsi ókeresztény sírkamrák világörökségi helyszínné nyilvánításának folyamata az ő irányítása alatt zajlott, most pedig a római limes magyarországi szakaszának sorozathelyszínként való elismeréséért küzd.
– A 2004-es új irányelvek szerint már nemcsak a jelentkezéshez, hanem az úgynevezett várományosi listán való szerepléshez is szükséges részletes dokumentációt csatolni. Akkor is, ha ezt még senki nem ellenőrzi, ugyanis a világ minden államának joga van bemutatni, mely helyszíneket tervezi felvétetni a listára. A legfontosabb: minden körülmények között hangsúlyozni, milyen egyetemes és kiemelkedő, mégis egyedi, unikális értékeket hordoz, őriz a helyszín – foglalja össze az eljárás lényegét Visy.
A professzor szerint aztán a nevezési eljárás folyamán már arra irányul a legnagyobb figyelem, milyen garanciát tud nyújtani az adott ország, város a fenti értékek hosszú távú megőrzésére:
– Mindez a magterületre, vagyis a konkrét helyszínre és környezetére, a védőzónára is vonatkozik, ahol például már lehet építeni, de nem mindegy, mit és hova – folytatja Visy professzor. – Ezt a gyakorlatlanabb jelentkezők nem mérik fel, mint ahogy azt sem, hogy még az egyszerű kulturális örökség esetében is oda kell figyelni a természeti környezetre, például az esetleges földcsuszamlások kockázatára. A 2018 januárjában beadandó limesnevezésből kivettünk egy települést a dunai löszfalszakasz mozgásai miatt, nehogy egy bizonytalan helyszín miatt kútba essen az egész pályázat. Nem szabad időzített bombákat hagyni a nevezésben, mert amit egyszer elutasítottak, azzal még egyszer már nem lehet próbálkozni.
Erődök és védvonalak
Kétezer-öt óta létezik a Frontiers of the Roman Empire, vagyis A Római Birodalom Határai elnevezésű ernyő-világörökség mint nemzetközi sorozathelyszín, amely a Római Birodalom védővonalainak különböző földrészeken található maradványait jelző, egyetlen helyszín, amelyhez minden ország csatlakozhat.
A listára akkor felvett szakaszok: a Hadrianus-fal Angliában, az Antoninus-fal Skóciában, illetve a felső-germániai–raetiai limes Németországban. Eleinte az európai szakasz országai mind külön-külön kívánták helyszíneiket nevezni, a várományosi listán is így szerepeltek, a nevezéseket is így kezdték előkészíteni.
A magyar szakasz felvételi folyamatának előkészítése európai uniós pályázatok keretében, partnerországok közreműködésével is így zajlott, 2011-re nagyrészt elkészült, ám a megvalósítás csúszott.
Viszont 2016 januárjában az Icomoson keresztül a bizottság az átláthatóság és tervezhetőség érdekében arra kérte a tíz európai részt vevő országot, hogy készítsenek közös, tematikus nemzetközi tanulmányt a római, azon belül az európai limesről, kiemelve a helyi eltéréseket.
Magyarország a németekkel, osztrákokkal és szlovákokkal együtt az európai limes dunai szakaszát a horvát határig nevezi egy helyszínként (a dunai limes másik szakaszára a horvátok, románok, bolgárok még nem készültek el a dokumentációval, az előbbi négy ország viszont igen). A dokumentum a Ripa Pannonica magyar szakaszán, 410 kilométeren összesen 65 sorozathelyszín felvételét javasolja.
A nemzetközi tanulmányt 2017 elején beadták azzal a stratégiai tervvel együtt, mely a nevezések időbeli és egységenkénti ütemezését is tartalmazza. Az UNESCO Világörökség Bizottsága Krakkóban tartandó 41. ülésén idén júliusban erről az anyagról is vitáznak majd a képviselők. Ha zöld utat kap, akkor 2018 januárjában elindítható a nevezési folyamat, amelyről a végső döntés 2019 nyarán várható.