Minden rendben :)? Vagy a munka miatt :( vagyunk? Esetleg a túlzott emojihasználat %-( vagy egyenesen :@ szül? Minden – a fenti kérdésben jelzett – értetlenséget és haragot félretéve mára egyértelmű, hogy a modern technológia előbb a telefonok, majd a közösségi média és az internetes csetprogramok révén megváltoztatta kommunikációnkat. Az elvesző nonverbalitást az emojiként, emotikonként vagy smiley-ként aposztrofált billentyűsorok, illetve azok érzelemkifejező jellé való átfordításai igyekeznek pótolni. Méghozzá olyan sikeresen, hogy az Oxford szótár 2015-ben a sírva nevető smiley-t választotta az év szavának, és ugyanattól az évtől olvasható az Alice Csodaországban is 25 ezer emoji formájában.
Ausztrália külügyminisztere, Julie Bishop is adott már csupa emojiból álló interjút, az utca embere pedig banki jelszavait cserélheti le hangulatjelekre, hogy végül mindenki együtt ünnepelhesse az emoji világnapját július 17-én. Legutóbb Hollywood bástyáját vették be az emotikonok, ám Az Emoji-film habkönnyű társadalomkritikája valahol a mosolygó székletfigura kupacán landolt a kritikusok és az internet közönsége szerint. (Bár el lehetne töprengeni azon a paradoxonon, hogy a tömeges kommunikációt egyszerűsítő eszközökről szóló filmet hogyan tették tönkre a tömeges véleménynyilvánítást lehetővé tévő filmes fórumok.)
A sikertelenségétől eltekintve furcsa, hogy az álomgyár miért csak 2017-ben figyelt fel a közel hatvanéves jelenségre. A kör alakú, sárga alapon rajzolt, különféle érzelmeket kifejező fekete szemek és szájak (a smiley-k) ugyanis már az 1960-as években megjelentek. Az emotikon az érzelem és az ikon angol megfeleiből származik, és nyugati formája 1982-ben jelent meg, amikor a Carnegie Mellon Egyetem számítástechnika-professzora, Scott E. Fahlman a közös üzenőfalra kiírta, hogy „ajánlom a következő karaktersort a viccelők számára: :-) Oldalról kell olvasni.” 1999-ben pedig megjelent (és 2011-ben jutott el az okostelefonokra) az emotikonok keleti változata is, a kép és írásjel japán szavakból képzett emoji, amelynek készlete a sárga smiley-k mellett egyéb figurákat, mint család, ételek vagy tevékenységek, is tartalmaz.
Többségüknek van a nyugat ikonsor szerint standardizált megfelelője, de a folyamatosan fejlődő, jelenleg 2600-nál is több emojinál tartó képkészlet közül számos már önállóan értelemezhető, különösen, hogy körülbelül 800 emoji csupán egy eredeti hangulatjel változata. A boldogság kifejezésére legalább hat jel áll rendelkezésre, sírni is minimum kétféleképp lehet, de a macskák esetében már tíznél is több emojiból lehet válogatni. A politikai korrektséget pedig a kezek és a családok különféle bőrszínekben való elérhetősége jelzi.
Az elmúlt években az okostelefon- és internethasználók kilencven százaléka szokott rá a rendszeres emojihasználatra, az amerikai Swyft Media szerint egy ember átlagban 96 emotikonnal kommunikál naponta. Az angol TalkTalk Mobile arra jutott, hogy a brit fiatalok 72 százaléka már könnyebben fejezi ki hangulatjelekkel az érzelmeit, mint szóban. Világviszonylatban hatmilliárd emojit küldünk mindennap a mobil üzenetküldő szolgáltatásokon, és ezt számot a közösségi média még tovább szorozza, mivel a Facebook és Instagram vált az emojik legfontosabb gyűjtőhelyévé. Az Instagram felmérése kimutatta, hogy posztjainak és kommentjeinek fele tartamaz valamilyen hangulatjelet, illetve hogy az emojimentes üzeneteket a felhasználók előszeretettel tekintik érzelemmentes közlésnek is. 2014 óta már azt is tudjuk, hogy az emojik nem csak a millenniumi generáció kedvencei. A hangulatjeleknek mindössze 54 százalékát küldi a 18–34 éves korosztály.
T. J. Miller színész pózol Az Emoji-film című mozi cannes-i bemutatóján. Egyre egyszerűbben
– Az emotikonok használatának számos funkciója van – magyarázza Veszelszki Ágnes, a Budapesti Corvinus Egyetem nyelvészdocense.
– Fontos szerepe, hogy jelezze az üzenő és a címzett közötti kapcsolatot, közvetítse az üzenő jóindulatát a címzett számára. Éppen ezért félreértésre adhat okot, ha elmarad egy emoji, mert a címzett nem tudja, hogy komolyan kell-e vennie adott üzenetet. Az érzelemkifejezés mellett mára némileg írásjelek helyét is átvették, mivel árnyaltabb lehetőségeket kínálnak a klasszikus írásjeleknél.
Legfontosabb feladatuk azonban még mindig a nonverbális kommunikáció pótlása. A huszadik század közepének neves pszichológusa, Albert Mehrabian gondolta úgy, hogy kommunikációnk csupán hét százaléka verbális, a maradék 93 az intonációból és a testbeszédből (elsősorban az arckifejezésekből) áll össze. Mivel az ezredforduló után előtérbe került az írásbeliség, elvesztek a gesztusok adta fogódzók, miközben kiépült a szóbeli írásbeliség, vagyis a digitális kor olyan új nyelve, amelyben úgy kommunikálunk egymással, mintha beszélnénk. És ebben a szóhasználatilag, mondatszerkezetileg leegyszerűsített világban nyújtanak segítséget az emojik, amelyek a kapcsolatépítésben, az érzelmek, az empátia kimutatásában gesztusként használhatók. Barátságosabbá, könnyebben megközelíthetővé, emberibbé teszik a közlőt.
Mindezek a jelentések persze nem velünk született adottságok. Ahogy a szóbeli nyelv is társadalmi konszenzus eredménye, úgy a modern kori hieroglifák is megegyezéses alapon születtek, amelyhez agyunk igyekszik alkalmazkodni. 2014-ben az ausztrál Flinders Egyetem pszichológiakutatója, Owen Churches bizonyította, hogy az emberi agy megtanult ugyanúgy reagálni az arcokat megjelenítő emotikonokra, mint a való életben látott emberi arcokra. Churches kutatása szerint csak abban az esetben képes felismerni például a mosolygós arcot :-), ha azt a megszokott sorrendjen látja, fordítva: zárójel, kötőjel és kettőspont sorrendben a karaktersor már nem tartalmaz külön jelentést.
A probléma az, hogy még a 2600 jel sem képes leírni minden emberi érzelmet, különösen azok kombinációit, illetve pontosan jelezni az irónia szintjeit.
– Nietzsche az írógép kapcsán írta egy barátjának, hogy az meghatározza gondolkodásmódját. Ma az emojik korában szembesülünk a problémával, hogy az alapérzelmek szintjén szeretnénk jelezni a komplex érzéseinket, mert ezekre áll rendelkezésre jelkészlet – mondja el Prazsák Gergő, az ELTE Társadalomtudományi Karának docense. – Azonban a többezres jelkészlet sem tudja leírnia ez ember összes érzelmét.
Ráadásul az emojik értelmezése is eltérhet kultúránként. Ahogy Veszelszki Ágnes fogalmaz: különféle jelentést társítanak például a szemét eltakaró majomhoz Európában, mint Ázsiában, és az sem mindegy, hogy két kéz összeérintése pacsit vagy imádkozást jelent-e.
A különféle jelentéstársítások problémáit egy brooklyni tinédzser esete példázza legjobban, aki a különféle tizenéves-problémák mellett egyik 2015-ös státuszfrissítésében a rendőrségről alkotott negatív véleményének kívánt hangot adni, amikor kitett egy rendőrfigurát és egy pisztolyt. Tettét azonban az amerikai ügyészség terroristacselekményként azonosította, és le is tartóztatták, mert a szeptember 11. óta érvényes amerikai törvények szerint sem szóban, sem írásban nem lehet a hatóságok ellen fenyegetően fellépni. (Osiris Aristyt végül felmentették.)
– Eleinte hat alapérzelem jelent meg a hangulatjelek között, ezek többé-kevésé minden kultúra számára ugyanazt jelentették, azonban az emojik számának növekedésével félreérthetőség is nagyobb eséllyel fordul elő. Az X és az Y generáció még visszakérdez, ha valamit nem ért, viszont a legfiatalabbak már sokkal lazábban kezelik a kérdést – magyarázza Prazsák Gergő. Székely Levente, a Kutatópont kutatási igazgatója annyit tesz hozzá, hogy a problémák már technikai vonalon megjelenhetnek, mivel az Android, az iOS és a Windows nem ugyanazokat a képi jeleket használja.
– Nagyon régóta megvan az igény az emberekben egy nemzetközi nyelv kifejlesztésére, amely vizualitása nyomán tolmács nélkül köti össze a különböző nyelveket. Bár a gondolat igen idealista, az emojik sajnos nem alkalmasak ennek megvalósítására, mivel sem komplex jelentéseket nem tudnak hordozni, sem egységes jelentést társítani az egységes kommunikációhoz, mivel ez 2600 jel megjegyzését kívánná, ami a kínai írásbeliséggel érne fel – mondja el Veszelszki Ágnes.
Így nem valószínű, hogy az emojik képesek lennének szónyelv teljes helyettesítésére, bár igaz, hogy a netes kommunikáció részeként szerepet játszanak a nyelvi kifejezések egyszerűsödésében. Erre a folyamatra kívánja felhívni a figyelmet a Petőfi Irodalmi Múzeum Önarckép álarcokban című Arany János-emlékkiállítása, amelynek egyik termében bonyolult applikáció segít hangulatjeleket megfeleltetni Arany metaforáinak. Így a boldog emoji a Bolond Istók „a bú fátyola lelebben / S kiront a jókedv táncban és dalon” sorában fedezhető fel, a szomorú fej pedig a Buda halálában olvasható, az „Űl vala, mintegy pók, palota zugában, / Képzelete gyászos szőnyegeit fonta” idézetben.
Szakértők egyetértenek, hogy a hasonló kezdeményezések fontos útjelzők, de a folyamat nem visszafordítható, mivel az emberek megkedvelték az emojik játékos jellegét, amely komolyabb irodalmi körülírás nélkül mindenki számára rendelkezésre áll. Az emberek ráadásul személyiségüktől függően különféleképp használhatják az emotikonokat. A való életben is nyitottabb és többet mosolygó felhasználók például jóval több mosolygó smiley-t küldenek a közösségi médiában, mint zárkózottabb társaik. Hasonló összefüggést mutatott ki az egyik legnagyobb internetes társkereső weboldal, a Match.com is, amely szerint a több emojit tartalmazó levelezők – nyitottságuk okán – több randevúlehetőséget is kapnak.
A jövőt illetően a kutatók valószínűsítik, hogy az egyre szélesedő emojikészlet természetes életciklust fog bejárni bizonyos képek elhalásával és mások megszületésével.
– A kilencvenes években a Westel adott ki egy füzetet az akkoriban ismert jelek leírásával, hogyan kell például rózsát rajzolni. Ezek nagy része mára feledésbe merült, és csak néhány alapdolgot fejlesztettek a mai emojik szintjére. Így valószínű, hogy a jelenleg használt emotikonok jó része is el fog veszni, hogy csak a legtöbbet használt kedvencek maradjanak meg – fogalmaz Székely Levente.
