Európából szemlélve úgy tűnhetett, hogy Pakisztánban megoldódott a Bibi-ügy.
A pakisztáni legfelsőbb bíróság októberi ítéletében nem talált olyan bizonyítékokat, amelyek egyértelműen arra utaltak volna, hogy 2009-ben Asia Bibi elkövette Mohamed próféta meg-gyalázását. Elrendelte az ötvenes éveiben járó keresztény földműves asszony szabadon bocsátását. Igaz, hogy ezek szerint Asia Bibi majd egy évtizede ártatlanul ült az ország közepén fekvő Multan börtönében, ebből az utóbbi éveket halálsoron töltötte, várva azt a napot, amikor végrehajtják büntetését.
Itt érte a felmentés híre, amit nem is akart elhinni. Számos európai szervezet, nyugati politikusok, a pápa nem egy alkalommal fordultak Iszlámábádhoz azzal a kéréssel, hogy engedjék szabadon az istenkáromlással vádolt asszonyt. Így lett belőle jelkép, akinek sorsa kifejezi a keresztények és más vallásúak elnyomását a kétszázmilliós, 97 százalékában muzulmán többségű Pakisztánban. A nyugati nyomás legalább az ő esetében sikerrel járt – ezzel a tudattal üdvözölték a felmentő ítéletet az európai fővárosokban.
Aztán jött a nem várt fordulat. Október utolsó napjaiban az egész ország felbolydult. Úgy tűnt, nagyon készültek erre az eseményre azok a fanatikus muzulmán hívők, akik kiváló lehetőséget láttak abban, hogy kirobbantsanak egy iszlamista lázadást. Ennek főszereplője az a kis radikális muzulmán párt, a Tehrik-e-Labaik Pakistan volt, amely a vallási érzelmek ilyen kitörésére számított.
Jól tudták, hogy a konzervatív országban mekkora indulatokat vált ki a blaszfémia, az istenkáromlás kérdése. Szinte valamennyi nagyobb városban tömegek foglalták el a kereszteződéseket, blokkolták a benzinkutakat, akadályozták a vonat- és buszközlekedést, megszakították a telefon-összeköttetést. Az iskolák is bezártak. A fővárosban, Iszlámábádban csak kivezényelt nagyszámú karhatalom tudta megakadályozni a parlament ostromát. Karacsiban, az ország gazdasági nagyvárosában leálltak az üzemek.
Hogyan tudtak ilyen hatalmas káoszt okozni, amely három napig tartott az országban? Az imámok sohasem rejtegették a radikalizmus iránti vonzalmukat. Ők felügyelik a Korán-iskolákat, ahol a társadalom minden rétegéből verbuválódnak tanulók. Az ő hathatós segítségükkel tudtak kivinni az utcára százezres tömeget, mely magából kikelve követelte, hogy azonnal akasszák fel Asia Bibit.
Keresztény asszony megérinti Jézus szobrát nagypénteken Lahorban. Mi az, ami megbocsáthatatlan?
Fotó: Reuters
A közelmúltban miniszterelnöknek választott Imran Khan minden politikai tudására szükség volt ahhoz, hogy a Tehrik-e-Labaik vezetőivel folytatott tárgyalásokon elérje a megmozdulások beszüntetését, amelyek könnyen erőszakos fordulatot vehettek volna. A radikálisok a tüntetéseken már a legfelsőbb bíróságot támadták, a kormány lemondását és a hadsereg parancsnokának távozását követelték.
Khan vállalta, hogy hivatalból fellebbezni fog a legfelsőbb bíróság döntése ellen, és nem adja meg azt a jogot Asia Bibinek, hogy elhagyhassa az országot. Ezt követően került sor arra, hogy a legfelsőbb bíróság döntése nyomán Bibit szabadon bocsássák, de a hatóságok gondoskodnak a védelméről.
Mi a keresztény nő bűne? Kétezerkilenc nyarán Asia muzulmán társaival kelet-pakisztáni falujában mezőgazdasági munkát végzett. Az egyik pihenőkor muzulmán társa vízzel kínálta. „Ne adj neki, hiszen tisztátalan!” – hangzott a tömegből az utalás más vallására. Ekkor Bibi valóban sértő megjegyzést tett a prófétára, amelyet a falugyűlésen el is ismert.
A büntető törvénykönyv 295-C paragrafusa volt a vád ellene, azaz blaszfémia. Bibi mindkét tárgyalási fokon vesztett, így 2014-ben a lahori legfelsőbb bíróság jóváhagyta a halálos ítéletet. Pakisztánban ez a legfőbb igazságügyi szerv, amelynek ítéletét nem lehet megváltoztatni. Vagy mégis? Ugyanis különösebb indoklás nélkül újrakezdték a Bibi-pert, amelynek végén született meg az októberi felmentő ítélet.
A bíróság arra hivatkozott, hogy a tanúk egymásnak is ellentmondtak, a számokkal hadilábon álltak a vádlók: a falugyűlésen nem kétezer, hanem jó esetben kétszáz lakos vett részt, az istenkáromlást nem harminc nő füle hallatára tette, hanem csupán kettő állította ezt tántoríthatatlanul, és arra sincs magyarázat, hogy miért csak öt nap múlva tettek feljelentést a 11 kilométerre lévő rendőrőrsön. Ezek csupán kifogások, egyik sem ment fel a blaszfémia alól – állítják a radikális iszlamisták. Nyilván ők továbbra is bíznak abban, hogy egyszer majd lógni látják a keresztény asszonyt.
Asia Bibi ügyvédje, Saiful Mulook egy hágai nemzetközi sajtóértekezleten
Fotó: Reuters
Asia Bibi ügyét nemzetközi figyelem övezte. De mi lesz a sorsa azoknak, akik ilyen vádpontok alapján vannak börtönben? Csak tavaly mintegy kettőszázat vádoltak meg a 295-C paragrafussal, amely Pakisztánban 1986 óta van érvényben. Muzulmán is elkövethet saját vallásával szemben istenkáromlást, de az ilyen esetekben a keresztény, az ahmadi, a hindu vallásúak adják a többséget, míg össztársadalmi szinten Pakisztánban elenyésző a számuk.
Az erős gyanú alapján ezeknek a vádaknak a zömében személyes vagy vagyoni vita áll, hamis állításokkal így próbálják meg eltávolítani a kényelmetlenné váló felet. Az 1990-es évek kezdetétől van adat arról, hogy több mint hatvan személy, akiket ilyen vádakkal illettek, nem jutott el élve az igazságügyi szervek elé, a tömeg meglincselte őket. A fanatikusok a Bibi-ügyben is megmutatták az erejüket: egy pandzsábi kormányzót és egy minisztert, akik kiálltak a keresztény nő védelmében, 2011-ben meggyilkoltak.
Imran Khan kormányfőnek még sok fejfájást fog okozni ez az évtizedes ügy. Ha félrenéz, és hagyja külföldre távozni Asiát, akkor kockáztat egy újabb lázadást, amely ki tudja, miként végződik. Ha teljesül a radikálisok vágya, és az új tárgyaláson mégis bűnösnek találják a keresztény nőt, akkor a reformjaihoz nyugati segítségre igen visszafogottan számíthat. Ekkor valószínűleg még jobban felsorakozna az ország Kína mögé. Ha felmentenék az asszonyt, akkor meg újabb tömegtüntetésekkel kellene szembenéznie. Melyik ujját harapja meg?
Aranycsapat
A krikett Pakisztánban olyan, mint nálunk a foci, csak legalább tízszer népszerűbb. Ennek a sportágnak volt jeles képviselője Imran Khan, a 66 éves, még mindig jó kiállású férfi, aki augusztus közepétől az ország miniszterelnöke. Oxfordban végzett filozófia, politikai és közgazdasági szakon, természetesen itt is erősítette az egyetem krikettcsapatát. A pakisztáni „aranycsapat” vezető egyénisége, sőt kapitánya volt, aki 1992-ben az ausztráliai világbajnokságon feljutott a csúcsra: a döntőben legyőzték az angolokat, az egykori gyarmattartó országot, amelytől a krikettet tanulták. Imran Khan sportolóként népszerűbb nem lehetett. A pakisztániak ezt követően is csüngtek rajta, csodálták playboy életmódját, és káprázatos esküvőjét, amelyen feleségül vette Jemima Goldsmith-t, a brit–francia milliárdos, Sir James Goldsmith lányát.
Szinte minden az ölébe hullott, de most meg kellett küzdenie a sikerért. Húsz év munkát kellett belefeccölnie, hogy az Igazság Mozgalom megnyerje a nyári választást. Khan – akit külföldi elemzők nagy populistának tartanak – pastu, ez a népcsoport az ország északi felén, az afgán határ térségében él, sokáig a Bhutto és Sharif család hitbizományaként kezelt politikai életben nem sok figyelmet szántak ennek a régiónak. Korrupcióellenes ígéretei meghallgatásra találtak szavazóinál – az előző kormányfőt, Navaz Sarifot tíz évre ítélték –, de azért kellett a hadsereg és az üzleti körök hozzájárulása is a szakításhoz a nagycsaládokkal.
Khan egy „új Pakisztánt” akar építeni, mégpedig egy muzulmán alapokon álló országot. Az oktatás fejlesztését mindenáron keresztül akarja verni, ugyanis 22,5 millió gyermek nem végez semmilyen iskolát. A legelesettebbek tízmillióinak ingyenes egészségügyi ellátást ígér. Ehhez azonban rengeteg pénz kell egy olyan országban, ahol a 200 millió lakosból csupán 800 ezer adózik. Azt viszont a kampányrendezvényein is hangsúlyozta, hogy nem akarja megreformálni az istenkáromlásra vonatkozó törvényi rendelkezést.
