Azt hiszem, téged soha nem érdekelt a keresztény vallás, a keresztény teológia még kevésbé, pedig most pünkösd van, és ez a legizgalmasabb keresztény ünnep, mert a Szentlélek az egyik legmisztikusabb dolog a kereszténységben. Azt hiszem, az emberek nagy része azt sem tudja, mit ünneplünk. Remélem, legalább pünkösdi rózsát vesznek.
Ha most forgatnák a Szex és New York című sorozatot, amelynek te az egyik kitalált karaktere vagy, biztosan szó lenne benne Palvin Barbaráról, aki most éppen a leghíresebb magyar. Híresebb, mint a focisták – akiket úgyis csak a férfiak ismernek –, mert olyan finom, bájos tüneményes szépség, hogy a világon mindenki ismerheti az arcát, ő az egyik legtöbbet foglalkoztatott modell.
Néhány napja felrakott egy képet valamelyik közösségi oldalra, ahol kislányként látható fehér ministránsingben, piros zsinórral a derekán.
Komolyan megdöbbentett, hogy a keresztény értékek védelmét leghangosabban harsogó internetes oldalnak nem akadt egyetlen munkatársa sem, aki felismerte volna, hogy ez a kép egy elsőáldozáson készült, az öv színe pedig arra enged következtetni, hogy pünkösdkor történt az esemény.
Tudtommal minden iskolában tanítanak hittant, népünk és országunk ismét a kereszténység védőbástyája, de közben a mindennapokban valahogy nagyon távolinak tűnik egy átlagember számára a kereszténység. Művelt és tájékozott barátaim is el szoktak hűlni, mikor elmondom nekik, hogy miket tart a katolikus egyház égbekiáltó (legsúlyosabb) bűnöknek. A szándékos emberölést, az özvegyek és árvák sanyargatását és a munkások bérének visszatartását. Ugye, ugye, kevesen gondolnák?
Sajnos negyedikként ott van a homoszexualitás is, amely az én értékrendem szerint nem több, mint egy az emberi megnyilvánulások között, és annál nagyobb baja sohase legyen az emberiségnek, mint hogy Oscar Wilde-ot kell olvasnia, és Leonardo da Vinci-képeket kell nézegetnie! Például.
Sekélyes lenne arra hivatkozni, hogy azért távolodnak el az emberek az egyházaktól, mert a liberális média így meg úgy. Sajnálom, hogy ezt kell írnom, de szerintem azoknak a dolgoknak, amik az elmúlt években kiderültek a katolikus egyházról, nagyon is ki kellett derülniük. Nekünk kellene kezdeni a megváltozott helyzettel valami jót, valami igazán keresztény jóvátételt.
A fizika alapja a hatás-ellenhatás törvénye, érthető, hogy akkor, amikor minden magunkénak tudott értéket (bár ezzel legyünk óvatosak, a bigottság nem értékelvűség!) elmosni látszik a vallástalanság, az egyházellenesség, és az iszlám fundamentalizmus is a nyakunkba liheg, a kereszténység is megmerevedni látszik, mert az tarthatatlan, hogy amikor az őrjítően túlszaporodott emberiség éppen felfalni készül a bolygót, a fogamzásgátlás ellen harcoljunk.
Azt is értem, hogy a keresztény életszemléletet jó példák felsorakoztatásával kívánják propagálni, de nem vagyok biztos abban, hogy a rádióból elhangzó napi bűntudatkeltő dörgedelmek és a mintául felsorakoztatott fogvicsorgatva boldog családok igazán vonzóvá teszik ezt az életet. Az ember elnézi őket, és azt érzi, hogy inkább a Pride nyitóbuliján táncol reggelig, mint hogy ezekkel egy szobába kerüljön.
A Szentlélek egyik legizgalmasabb ajándéka a lelkek megkülönböztetésének képessége, amelynek éppen az a lényege, hogy az ítélkezés és szándékok nélküli szférából tudjunk rálátni a másik ember isteni lényére.
Amikor pünkösd után elindultak a tanítványok a világba, egyetlen törvényt hirdettek. Jézus ugyanis csak annyit hagyott törvényül, hogy szeressétek egymást, ahogyan én szeretlek benneteket.