Az emberi genom 2003-as szekvenálása óta tudjuk, hogy DNS-ünk körülbelül hárommilliárd 200 millió „betűből” (bázispárból) áll. Ezek hordozzák testünk minden titkát, működésünk sajátosságait. Az e szinten folyó kutatás azonban nem nélkülözheti az informatikát, a gépi számítást, elemzést és adatfeldolgozást. Ezért sorra alakulnak a biotechnológiai profilú startupok.
2008-ban az ideirányuló kockázatitőke-befektetések nagysága még csak 1,4 milliárd dollár volt globálisan, mely a következő évben a Google piacra lépésével 1,9 milliárdra nőtt. 2017-ben pedig, amikor már az Amazon is „beszállt” az üzletbe, a tőkebefektetés elérte a kilencmilliárdot. A Google futurisztikus terápiákon dolgozik. A Verilynek – biotechnológiai vállalatának – az a célja, hogy egy gyógyászati platformot hozzon létre, „a digitális egészségügy infrastruktúráját”, s erre eddig egymilliárd dollárt áldozott. De benne van az egészségügyi üzletben a Facebook, az Apple és a Microsoft is.
A digitális orvoslás lényege az adatokkal kapcsolatos. E nagy technocégek adatbázisaik felhasználásával érik el a kívánt eredményt. Emellett a digitális technika a kockázatos és nehezen kivitelezhető génterápiát precízzé és egyszerűvé teszi. A mesterséges intelligencia pedig jóval korábban felfedezi az autizmust, mint az orvosok. A Verily elhatározta, hogy feltérképezi az egészséges ember genetikai, molekuláris és pszichikai jellemzőit, és ezeket a rákbetegségek megelőzésére fogja felhasználni.
Köztudomású, hogy minél előbb fedezik fel a rákos elváltozást, az annál sikeresebben kezelhető. A vizsgált egyén genomjának összevetése az egészséges mintával már a kezdet kezdetén jelzi az elváltozást. A Grail, egy másik kaliforniai cég (neve a Szent Grálra utal) kifejlesztett egy „folyékony biopszia” nevű eljárást, mely jelzi az egyes szövetekben a rákosodás kezdetére utaló jeleket. Az eljárás a gyors DNS-szekvenálókra és mesterségesintelligencia-alapú szoftverekre támaszkodik.
A vérmintából ezer gigabyte nagyságú adatot nyernek ki (jobbfajta pendrive-om kapacitása csupán 15,5 gigabyte), és ezeket átfuttatják egy szoftveren, mely az egészséges mintához hasonlítva osztályozza a vizsgált anyagot. Céljuk az eljárás kommerciális bevezetése. Azt tervezik, hogy 120 ezer nőn kipróbálják a mellrákra való hajlandóságot, de mivel ekkora számú „mintából” 650 megbetegedés várható, félnek, hogy az előrejelzéssel pánikot váltanak ki, és túlterhelik az egészségügyi rendszert.
A Facebook alapító Mark Zuckerberg azt gondolta ki, hogy létrehozza „az emberi sejtek atlaszát”. Az orvostanhallgatók háromszázféle emberi sejtről tanulnak, de a valóságban mintegy tízezerfajta létezik. Az informatikán alapuló biotechnológia információfeldolgozó rendszernek tekinti az emberi szervezetet, amelyet képesek leszünk kontrollálni és irányítani, ha minden építőkövét és folyamatát megismerjük.
Az ember programozható „biokonstrukcióvá” válik, a betegség pedig elvégzendő számítási feladattá. Ez az, ami miatt filozófusok erősen kritizálják a szilícium-völgyiek emberképét; mert a gondolkodó és döntéseket hozó embert algoritmus működéséhez hasonló rendszerré degradálják, a tennivaló racionális és logikus folyamatok számítási eredménye, ahol nincsenek alternatívák, érzések, vágyak, ne adj’ isten metafizikai és irracionális elemek.
Az Andreessen Horowitz nevű cég az információtechnológia legnagyobb kockázatitőke-befektetője. Saját biotechcége a Pande, melynek kedvenc programja a BioAge. Azokat a biomarkereket (jellemzőket) vizsgálják, melyek az öregedés folyamatát kísérik. Az adatbányászat és a mesterséges intelligencia alkalmazásával pontos képet rajzolnak majd arról, hogy az egyes tényezők milyen mértékben okozzák és befolyásolják az öregedést.
A cél az élettartam meghosszabbítása (ezen minden technoóriás dolgozik), és nem rejtik véka alá, hogy ennek érdekében embernek és gépnek össze kell nőnie, az emberi testet ki kell egészíteni a megfelelő technológiákkal. Az agy-komputer interfész megteremtése a legfontosabb feladatok közé tartozik, és ez is része mindegyik nagy technovállalat kutatási programjának. Ennek egyik formája lehet egy olyan parányi agyi modem, amely beültetve széles sávú közvetlen kapcsolatot teremt az agy és a komputer között, másodpercenként egy giga-byte adatot képes feldolgozni, és ehhez egyidejűleg legalább egymillió neuron működését olvassa le.
Egy csontrákos amerikai asszony számítógép-
vezérelt lábprotézise
Fotó: Reuters
Néhány további „megoldandó feladat”: a Google azon is dolgozik, hogy algoritmusai fényképről felismerjék a bőrrákot; hogy a szoftver legyőzze a depressziót és hogy az érrendszerbe telepített nanoszerkezet előre meg tudja mondani a szívinfarktus bekövetkeztének veszélyét. Az Amazon virtuális orvoslátogatást fejleszt ki. A Facebook korábbi elnökének cége a rák immunterápiáján dolgozik.
A Microsoft szakértői kijelentették, hogy a rák problémája egy évtizeden belül megoldható: feltörik a sejtek kódját, és átprogramozzák a működésüket, mint egy szoftverét. Ha ismerni fogják a sejtek működésének algoritmusát (a „molekuláris DNS-komputert”), abba belevisznek egy önmegsemmisítő parancsot, és a rákos sejtek elpusztítják önmagukat.
A digitális gyógyászat lehetővé teszi a személyre szabott terápiák és gyógyszerek alkalmazását. És hogy hogyan? Részletes egyéni diagnózist állít fel, és ahhoz részletes egyéni terápiát dolgoz ki. Körülbelül kétszázféle rákellenes hatóanyagot ismernek, és több mint 1200 gyógyszert alkalmaznak. Ha a kombinációt megduplázzák, máris százezer lehetőségnél tartunk, ha pedig megháromszorozzák, majdnem 300 milliónál.
A szoftver percek alatt áttekinti a klinikai irodalmat, kikeresi, hogy a hasonló esetekben milyen terápiát és gyógyszert alkalmaztak, azok mennyire voltak eredményesek, megteszi a lehető legjobb terápiás javaslatot, és kikeveri az arra az esetre szóló legjobb gyógyszer-kombinációt. Az emberi agy számára felfoghatatlan és áttekinthetetlen mennyiségű adattömegen trenírozott mesterséges intelligencia jobb döntéseket tud hozni, mint az ember.
Egy bostoni intézetben például a leukémiás beteg ráksejtjeibe a tumor ellen hadakozó immunsejteket ültettek be, és ily módon az illető betegnek szóló tumorellenes szérumot állítottak elő. Egy sor rákbeteget gyógyítottak meg ezáltal. Az immunonkológiában startupok és gyógyszergyárak együttműködése alakul ki, és milliárdokat fektetnek be.
Az új találmány, amelyet rövidítve CRISPR technológiának neveznek, a genetikai módosítást génszabászattá egyszerűsíti. Kutyáknál az izomtömeget megduplázták vele, és szarv nélküli szarvasmarhákat teremtettek.
A röntgen-, CT- és MRI-felvételek értékelésénél alapvető szempont a pontosság: hol van az egészséges és beteg szövetek határa, hogy a besugárzás csak a beteg részeket károsítsa. Az algoritmus pillanatok alatt és pontosabban, tévedhetetlenül megállapítja azt, ami a radiológusnak esetleg órákig tart. A nagy mintán trenírozott szoftver az EKG-felvételekből is többet kiolvas, mint az orvos. Hol lesz hát akkor a helye az orvosnak a digitális gyógyászatban? Nem teszik őt feleslegessé a szoftverek? Az elemzések arra a következtetésre jutnak, hogy kiegészítik egymást, orvos és algoritmus kombinációja adja a legjobb megoldást.
Az eddigi fejtegetéseket főként Thomas Schulz német szerző írásaira alapoztam. A dr. Algoritmus elnevezés is tőle származik. Az Economist 2018. február 3-i számában megjelent cikkek azonban a digitális gyógyászatnak egy újabb lehetőségét, irányát tárják fel: dr. Te (Dr. You), amikor a számítástechnika lehetőségeivel felruházva mi magunk vesszük kézbe kivizsgálásunkat és kezelésünket. (Ezért helyesebb lenne talán dr. Énről beszélni.)
Ennek az iránynak a kulcsa az okostelefon, mely mostanra rendkívül széles körben elterjedt. (De kisebb mértékben az okosórák is betölthetnek hasonló funkciókat.) Az elgondolás szerint az embereknek lehetővé kell tenni, hogy okostelefonjukon hozzáférjenek mindazokhoz az egészségügyi adatbázisokhoz, ahol valaha is egészségi problémáikkal megfordultak, és összegyűjthessék azokat. Ez többirányú felhasználásra is lehetőséget ad.
Különböző egészségügyi applikációkat futtatva saját adatbázisunkon – és kiegészítve azokat a ránk szerelt, ma már alig észrevehető minimonitorokkal – feltárhatjuk a rejtett vagy ránk leselkedő betegségeket (diagnózis). A módszer másik előnye, hogy a pácienst képessé teszi az összetett betegségek kezelésére. A diabétesznél például lehetővé válik a vércukor szintjének folyamatos ellenőrzése és az étkezés ennek megfelelő szabályozása. E lehetőségeket fölismerve Svédország ment el eddig a legmesszebbre: 2020-ig az egészségügyi intézetek minden állampolgár számára ki kell hogy adják adatait.
Az okostelefonok révén olyan digitális terapeuta applikációk terjednek el, melyek segítségével a legkülönfélébb betegségek kezelhetők: az ópiumfüggőség, a skizofrénia, a szorongás, az álmatlanság, a poszttraumás stressz, a depresszió vagy a krónikus fájdalmak. Ezek a módszerek a gyógyszerek alternatívájaként jelennek meg, és azok vetélytársai lesznek.
A digitális gyógyászat szinte kimeríthetetlen lehetőségeit látva azonban mégis hiányérzetünk támad. Ugyanis mindez az információtechnológiai eredmény és lehetőség nem számol egy alapvető fontosságú tapasztalattal: a betegségek nagyrészt pszichoszomatikus eredetével. Azaz: a terápiában és a korai felismerésben tár fel hatalmas lehetőségeket, de nem a megelőzésben. És hát a kérdés társadalmi oldala: az adatgyógyászatnak köszönhetően hiába élhet az ember évtizedekkel tovább, ha azt csak a gazdagabbak engedhetik meg maguknak.
A szerző közgazdász és társadalomkutató
