A hangokra rendkívüli módon reagálok. Bennem minden zenére fordítódik le, olyan szinten, hogy már nevetnek rajtam. Amikor például repülőgépen ülök, annak a motorzúgása számomra olyan, mintha dudabasszust hallanék, és önkéntelenül énekelek rá. A szaloniki járat például C-ben zúg.
Londonban, a szállodai szobámban az is megihletett, ahogy a folyosón porszívóztak. Az a szépen „kitartott hang” folyamatosan közeledett, egy idő után viszont azt vettem észre, hogy nem mozdul. Kinyitottam az ajtót, mire ott állt velem szemben egy mosolygós fekete szobalány, köténykében. „Jaj, miért hagyta abba? Azért porszívózok még, mert maga olyan gyönyörűen énekel.” „Én meg azért énekelek, mert maga porszívózik”, válaszoltam.
– Sebestyén Márta emlékeit Jávorszky Béla Szilárd jegyezte le. A zenei szakíró a táncházmozgalom elindítójáról, Halmos Béláról és Sebő Ferencről megjelent életútkötetek után most a népdalénekesnő pályáját mutatja be fotókkal gazdagon illusztrált kiadványban, amelynek CD-mellékletén a Sebestyén Mártára nagy hatást gyakorló erdélyi népdalénekesek archív felvételeiből hallható válogatás.
Anyai ágon kántor, lelkész, tanító található Sebestyén Márta ősei közt, nem csoda, ha a Kodály-tanítvány édesanyát büszkeség töltötte el, látva lánya énekléshez való erős vonzódását. Nem úgy a hét nyelven beszélő, közgazdász-matematikus édesapát, aki egyáltalán nem rezdült a zenére.
Lányát inkább elvitte a kis matematikusok baráti körébe, és reménykedett. Hiába. Mártának sosem ment a matematika, egyévesen viszont tökéletesen visszatapsolt bármilyen ritmust, pár évre rá pedig már mindent tisztán visszaénekelt. Ráadásul ugyanazon a hangmagasságon, ami veleszületett adottságra utalt.
Sebestyén Márta életművében mégsem elhanyagolható az apai hatás: bár a közgazdász úgy halt meg 2003-ban, hogy koncerten egyszer nem látta a lányát, szülőföldjén, a Vas megyei Csempeszkopácson töltött nyári vakációk idején ismerkedett meg Márta a falusi élettel.
Ennek a lánynak gyöngyök peregnek a torkából – mondta állítólag az István, a király bemutatóján Koncz Zsuzsa. Úgy énekel, ahogy a tenger habja hullámzik – fogalmazott Gergely András bácsi, a példakép Türéből. Így születtem – szögezi le Sebestyén Márta –, a madár repül, én énekelek. Jávorszky összeszámlálta: közel száz nagylemezen teszi ezt, és egy Oscar-díjas filmben is hallható Márta hangja.
Negyvenöt éve, hogy Sebő Ferenc felfedezte a tehetséges kamaszlányt, harmincöt éve az egész ország megismerte, és lassan két évtizede, hogy szerte a világban – főként klasszikus zenei koncerthelyszíneken, a Queen Elizabeth Hall, a Royal Festival Hall vagy a Carnegie Hall közönsége előtt – öregbíti a magyar népzene jó hírét a Muzsikás együttessel.
A Deep Forest tagjai azt sem tudták, mi fán terem a magyar parasztzenei kultúra, őket egy dallam és az előadó hangszíne ragadta meg, mint ahogy Anthony Minghella, Az angol beteg rendezője is csak „beleszeretett” a Sebestyén Mártától hallott, Szerelem, szerelem kezdetű magyarszováti dalba. Az utóbbi évtizedben javarészt a régizenére specializálódott Andrejszki Judittal, a Gryllus testvérekkel, Agócs Gergellyel és a Folk Embassyval koncertezik az énekesnő, meg persze a több évtizedes pályáján végigkísérő Vujicsics együttessel.
A kötetben Sebestyén Márta mellett megszólal a dinamikus édesanya, Farkas Ilona és a pályatársak, az emlékezők gondolatai aztán párbeszédbe lépnek egymással, ami kifejezetten lendületessé és olvasmányossá teszi a monográfiát.
Sebestyén Márta egy helyen megjegyzi Sebő Ferencről, hogy remek pedagógus, azon ritka személyek egyike, akikben tökéletesen egyesül a professzorság, a zenészség és a közvetlenség. Ez a kötetre is áll: ismeretterjesztő, de nem didaktikus, a szerkesztés koncepciózus, mégis könnyed és vidám, helyenként kifejezetten kacagtató.
(Jávorszky Béla Szilárd: Sebestyén Márta – „A madár repül, én énekelek”. Kossuth Kiadó, Budapest, 2018, 144 oldal. Ára: 3600 forint)