A pálinka, amelynek a helyi viszonyoknak megfelelő legkülönfélébb alakjai vannak, fűszerekkel erősbítve vagy azok nélkül forgalomban bunda pálinka, szilvórium, borovicska, rosolio, gabonapálinka, közönséges spiritus, mézes pálinka továbbá borssal, köménymaggal, babérral, gyömbérrel, fűszerezett pálinka stb., néha igen nagy mennyiségben fogyasztatik és pedig többnyire mindjárt a szüléstől kezdve napi 2-3 deciliter, egészen 1 liter mennyiségről történik említés, némely bába jelentése szerint a gyermekágyas nők annyi pálinkát isznak, hogy szinte lerészegednek tőle. Hatását a nép úgy magyarázza, hogy akkor a betegágyas nem fog belül fázni, s hogy a pálinkától jobban tisztul.
A másik körülmény, ami a gyermekágyasok étrendjét illetően megemlítendő, az, hogy az ételek és italok megválasztására úgyszólván egyetlen zsinórmérték a vagyoni állapot; amijük van, vagy amit nekik hoznak, azt mind megeszik, még a legnehezebben emészthető dolgokat is már közvetlenül a szülés után, mint 5-6 keményre főtt tojást, vagy 5-6 tojásból rántottát, sótlan pogácsát, puliszkát (kukorica liszt juh tejjel), nyers káposztát, körtét szilvát, az oláhok zöldpaprikát, bablevest stb.
Némely vidéken a szülés után közvetlenül még némi elővigyázatot találni, amennyiben csak tejet, rántott levest, teákat isznak. A Csík megyei román nőknek mindjárt szülés után annyit kell enniük, hogy a gyermek helyét a hasban kitöltsék, s 12 óra alatt (talán némi tulzással) a bábával együtt 6 liter pálinkát is megisznak.
A Hajdú megyei gyermekágyasoknak a komaaszonytól hozott ételeket ezek jelenlétében kell elfogyasztani. Az ételek a rendesek, csak még zsírosabbak, nehezebben emészthetők s még több, mint máskor; húslevesen kivül paprikás hús, bab, burgonya, füstölt sertés hús, szalonna, töltött káposzta, rétes, élesztős tésztafélék, galuska, túrós lepény és mézes pálinka.
A matyóknál az első alkalommal levest, marhahúst, csíkot (metélt tésztát) vagy „keletlen herőcét” (forgácsfánkot), s töltött csirkét visz a komaasszony a gyermekágyasnak, böjt idején rántott levest, „lábatlan csirkét” (tojással és tejfellel vegyített liszt forró vízben kiszaggatva) és lekváros patkót. Nagyon kedvelt eledel mindenfelé a tojásrántotta, amelyet közvetlenül a szülés után esznek nagy adagokban.
Ellenben nagyon óvakodnak a víztől, nem isszák, mert ártalmasnak tartják; amennyiben mint egy helyről írják, „vízi betegséget” kapni tőle, ez okból az első napokban csakis sótalan ételeket esznek, nehogy megszomjazzanak. A sopronmegyei németeknél és a horvátoknál is tartózkodnak a vízivástól, hanem helyette chamomilla, sambucus vagy orosz teát vagy ezek keverékét iszszák. Némely vidéken a tejet is károsnak tartják.
A sokácoknál régente nem csak a gyermekágyast, hanem minden nőt, aki a gyermekkel születésekor vagy közvetlenül utána érintkezett, a gyermek megkereszteléséig tisztátalannak tartották, s ezen idő alatt mindezeknek tilos volt főzni, dagasztani, mosni stb. Kalotaszegen a nőnek 4 hétig nem szabad a házat elhagynia, ha ezen idő alatt valamely kútból vizet merít, az kiszárad, ha állatokat etet, azok meddők lesznek, ha fáról gyümölcsöt szed, az terméketlenné lesz, ha udvarát csak egy percre is elhagyja, a határt jég fogja verni.
Ha az asszonynak okvetlenül el kell hagynia házát, akkor előbb a templomhoz szalad s ennek ajtaját háromszor megüti és csak azután megy oda, a hova akar. Némely helyen, ha a nő ilyenkor egy férfival találkozik, ennek a kalapját elveszik s csak pénzért adják vissza, mert különben beteg lesz.
Wlislockiné ezeken kívül megemlíti a couvede-ra (férfi gyermekágy) emlékeztető azon szokást, hogy némely vidéken a férj a szülés után rögtön a felesége mellé fekszik az ágyba, ezt ugyan úgy is magyarázzák, hogy így a gyermek tisztátalanságát magára húzza, ami által a gyermek megkönnyebbül. Bács megyében a nő az egész szülés alatt a férje csizmáját viseli.
(Orvosi Hetilap, 1899. 13. szám. Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár)