Büszkén uralja a magaslatot a szőlőültetvények és a virágokkal teli völgy fölött a Szent Márton-hegyen épült, több mint ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság. Az államalapításnál is idősebb intézmény csendes tanúja a magyar történelem évszázadainak. A rendszerváltás után nagyszabású kibontakozás kezdődött Pannonhalmán, hogy e szellemi és kulturális erőközpont ismét méltón tölthesse be ezredéves helyét a magyarság életében. Az elmúlt évek építkezései után látogatom meg Pannonhalmát, hogy átérezzem a hely szellemiségét; s hogy ne csak épületbejárással, hanem spirituális élménnyel is gazdagodjak.
Jó megpihenni a fárasztó út után az apátság alatti Viator étteremben: hosszúkás kubus nyúlik el a domb fölött, a rozsdabarna keretező falak között hatalmas üvegfelületek nyílnak a környező táj felé. Nemes egyszerűségével, átgondolt tervezésével minden tekintetben megfelel a kortárs irányzatoknak, nem fél építészeti jel lenni a történelmi épületegyüttes alatt.
Rögtön mellette fehéren világlik a szögletes, minimalista turistafogadó épület, felső gyalogátjárójával szinte modern várkaput alkot a hegyre vezető út fölött. Ora et labora, azaz imádkozzál és dolgozzál! – a bencések jelmondatán gondolkodom, miközben kedves kis sétaúton közelítem meg az apátságot. Szép növények mindenfelé, hűs levegő, majd előbukkan a Benedek-rendi monostor.
Első látásra összetett a látkép: különböző korok, barokk és klasszicista stílusú épületrészek keverednek szimbiózisban az utóbbi évek kiegészítéseivel. Nem tudok szabadulni az érzéstől: itt minden restaurálva van, annyira rendbe van téve az épületegyüttes, hogy nehezen érezhető az ezeréves történelem mélysége, varázsa, patinája. A korai gótikus bazilikába lépve azért mégis megérzem a hely szellemét. A csúcsívekkel összekötött szürkés, szigorú falak mintha a bencések életparancsát, az ima és a munkavégzés kötelességét visszhangoznák. A gótikus templomtérben alig pár éve kicserélték a berendezést.
Vállaltan és bátran kortárs, minimalista padsorokat és oltárt helyeztek el a szerzetesek, akik kifejezetten a bencés követelmények szerint rendezték át templomukat. A határozott belsőépítészeti gesztus és a régi berendezés eltávolítása megosztó fejlemény volt, sok vitát kiváltott az ügy. De az bizonyos, hogy Pannonhalmán – sok más mai templomfelújítással ellentétben – minőségi szempontok érvényesültek.
A megújult Apátsági Major Látogatóközpont. Közösségi terek
Fotó: MTI/Krizsán Csaba
Az apátság körül további új építmények születtek az elmúlt években. Elkészült a régi tornaterem helyén az új díszterem: a főbejárat melletti termet kimélyítették, precíz akusztikai tervezéssel tökéletesítették. A függőleges ritmusú, világosbarna kőrisfa, valamint bükkburkolatokkal egyszerre kortárs, mégis időtlen, letisztult külcsínt biztosítottak a pannonhalmi rendezvények új fő helyszínének, amely akár modern színház nézőterének is beillene.
Épült persze új tornaterem is, megbújva az apátság lábánál a hegyoldalban; a rejtőzködés érdekében sötét tónusú lett a minimalista épület – belül pedig világos dizájn és korszerű berendezés ad tökéletes helyszínt a sportoláshoz.
A borászat az apátságtól kicsit távolabb esik: a 15 éve megépült présház és alatta a pincefalak archaikus egyszerűségű tömegei a táj léptékébe illeszkedve szolgálják a már neves borokat készítő apátsági pincészet munkafolyamatait.
A hegy túlsó lábánál az omladozó barokk gazdasági épületeket felújítva 2015-ben nyílt meg Apátsági Major Látogatóközpont kiállítótérrel, rendezvényteremmel és csodás kávéházzal. Itt 2020-ra várhatóan négycsillagos szálloda is megnyitja a kapuit. Mindebből látható, az elmúlt évek jelentős felújításai, hozzáépítései azt eredményezték, hogy az ezeréves apátság újra jelentős, kifelé tekintő kulturális és turisztikai központtá vált.
De talán túl jól sikerült a jelenkor felé nyitás? Nagy figyelmet fordítanak itt a művészeti és kulturális eseményekre, esküvőszervezésre, gasztronómiai csodákra… Az igényes építészeti fejlesztések mintha élménygyártó nagyüzemmé állnának össze, ahol mindenbe belekaphatunk és -kóstolhatunk. Alig látni már a szerzeteseket a turisták hada közepette. Csak a lényeg kezd homályosulni az élmények sora között. Spirituális élményt nem osztogatnak a belépőjegyért, kezdenek eltünedezni a csendes sarkok, ahol az ember kicsit elmélyülhet.
A láthatóan egyre világiasabb felfogással az üzenet egyértelmű: a jövőre nyitás a cél, hogy Pannonhalma a következő ezer évben is fennmaradjon. De kérdés: milyen áron?
