Ma már Magyarországon is a fősodratú szórakoztatóipar szerves része a rapzene számos országosan ismert, államilag is támogatott előadóval, kiterjedt rajongótáborral. De korántsem volt ez mindig így. Sokáig alig megtűrtnek számított az 1970-es évek Amerikájából eredő rapzene, amely a ’80-as években kezdett beszivárogni hazánkba, de még a ’90-es években is csak gyerekcipőben járt, dacára a gombamód szaporodó hazai rapcsapatoknak.
Az elszántság és a közízlés változása viszont meghozta gyümölcsét: a 2010-es években tapasztalt fellendüléssel valósággal csúcsra ért a rap. Persze a mainstream hiphopelőadók még mindig csak vékony szeletét teszik ki a honi színtérnek, amely túlnyomórészt ma is underground rapcsapatokból áll, de a mainstream és az underground közötti határvonalak egyre inkább elmosódni látszanak. Koltay Anna és Turán Eszter zenei szubkultúrákról szóló dokumentumfilm-sorozatának második epizódja kiválóan bizonyítja ezt.
A BP Underground Hip-Hop című rész az underground hiphopközegről kíván valósághű képet adni, a címbe kódolt Budapest-központú megközelítés mellett vidéki kitekintéssel, a szubkultúra meghatározó szereplőinek elbeszélésére hagyatkozva a ’80-as évekbeli kezdetektől napjainkig. A cím bizonyos fokig félrevezető: a hiphop egyaránt jelenti a rapzenét és a rapzene mellett a breaktáncot, a DJ-zést és a graffitit is magában foglaló hiphopkultúrát, a film első néhány percéből azonban világossá válik, hogy a fő csapásirány a rap. A film szükségszerű módon, igaz, csak érintőlegesen, de foglalkozik az egymáshoz sok szálon kapcsolódó „társműfajokkal” is.
A rendezőpáros dokumentumfilmje jól megtervezett dramaturgiai ív mentén halad. A Zubolyból, az Irie Maffiából és a Bupinóból is jól ismert Busa Pista utcai freestyle rapjével kezdődik, és az NKS Zsolával és a DSP-vel közösen jegyzett Ideköt a vérem című, Budapesthez szóló, erősen lokálpatrióta klippel zárul. Közben olyan máig meghatározó rapperek mesélnek a hiphophoz fűződő viszonyukról és a ’90-es évekbeli hőskorról, mint például Nos’ Chez és Zenk, vagyis az NKS, akik nem rejtik véka alá a mainstream rappel szembeni negatív véleményüket sem; Busa Pista és Györemix, a két hip-hop aktivista; AZA a Killakikittből, aki 2003-ban 17 évesen maga szervezte le az első Wu-Tang koncertet Pesten; Fatima a Fekete Vonatból; az Animal Cannibals tagjai; MC Gőz; Bobakrome; az Akkezdet Phiai, a mainstreammé vált Punnany Massif és még sokan mások.
Szó esik a kezdetekről, többek között Fenyő Miklós 1984-ben megjelent Jól nézünk MIKI című korongjáról, amely behozta Magyarországra a breaktánc őrületét; a Style Wars című filmről, amely a leendő graffitiseknek adott jókora inspirációt, a Yo! MTV Raps című tévéműsorról, amely a rapzene iránti rajongást alapozta meg, és a pécsi illetőségű Megasound System 1993-as Új sportok című kazettájáról, ami talán az első nagy mérföldkőnek tekinthető a független magyar rap zene történetében.
A korai behatások után az újabb alapvetések is sorra kerülnek, úgymint Bankos első stúdióalbuma, a 2003-as keltezésű Rapmotel, amelyet a filmben megszólalók egyöntetűen máig meghatározó, nemzetközi színvonalú hiphoplemeznek tartanak.
Aztán ott van az Akkezdet Phiai Akkezdet című, szintén 2003-ban megjelent debütalbuma, amely szokatlan raptechnikájával, a magyar rapben mindaddig nem létező komplex szövegvilágával és páratlan nyelvi erejével vívott ki magának egybehangzó elismerést, végül pedig a mába érkezünk, így az ifjú titánokról, a Slow Village legénységéről is hallhatunk.
A BP Underground legújabb epizódja egyrészt időrendi, másrészt tematikus megközelítésben tárgyalja a budapesti hiphopkultúra történéseit. A kezdetektől a Fila Rap Jam tehetségkutatókon át az emblematikus partisorozatokig és kultuszhelyekig, szót ejtve a romák és a nők szerepéről a rapben, emlékezetes freestyle csatákról és a vidéki és pesti csapatok között kialakult rendszeres rivalizálásról. A jó érzékkel összeválogatott szereplőgárdának és a precíz témakezelésnek hála a műfajt kevéssé ismerő érdeklődő is hitelt érdemlő forrásból tájékozódhat a magyarországi hiphop fejlődéséről.
Mindezt ráadásul szórakoztató módon teheti, mivel a visszaemlékezések számos humoros anekdotát hoztak felszínre. A film hitelességét a hiphopszíntér megkerülhetetlen tagjai biztosítják, az élményt pedig a felhasznált archív anyagok: korabeli fotók és filmfelvételek, matricák, kazettaborítók és kézzel készült plakátok teszik teljessé. A BP Underground Hip-Hop az első komolyan vehető dokumentumfilm a témában, viszont reméljük, hogy nem az utolsó. Ugyanis nagy szükség lenne a kortárs szubkultúrák megismeréséhez és az általuk teremtett értékek felismeréséhez ehhez hasonló filmekre – és persze a hiphoptematikáról is lenne még mit mondani.
(BP Underground Hip-Hop. Koltay Anna és Turán Eszter filmje, 2018)