A június végi nagy szabolcsi vihar Gacsályon három faluszéli ház oromfalát döntötte be, és megbontotta az egyik ház hullámpala tetejét. A falu széle a cigánytelep – de nem hasonlít a magyar mélynyomort bemutató dokumentumfilmek képeire.
A porták rendben, a fű lenyírva, szemét sehol. Mivel azonban e házak szocpolcsalásos módszerrel épültek, a vállalkozó a még nagyobb haszonért rossz minőségű munkát végzett. Ha az épületet rendesen megépítik, a három oromfalnak ki kellett volna bírnia a szél nyomását.
Az egyik lefóliázott épület gazdája Szűcs Barna, az övé a faluban a legutolsó ház. A 32 esztendős férfi az apja annak a három kislánynak, akiket nagyapjuk éveken át molesztált. Szűcs Barna már az új párjával és közös három kisgyermekükkel él, és növekszik a negyedik is a Szatmárnémetiből hozott kis barna asszonya hasában. Gacsály kis falu, 1005 ember lakja, így mindenki tudja, ki mikor kivel és mit tett, még a családok belső titkait is ismerik, hiszen közel állnak egymáshoz a porták, hallják, ami a másik szobájában történik. Hogyan fordulhatott elő mégis, hogy az ifjú és erős Szűcs Barna nem védte meg a kislányait a csak néhány házzal arrébb lakó egykori apósától, a 62 esztendős, rokkant Dóczi Mihály Gyulától?
Szűcs Barna 17 esztendős volt, amikor bekerült a Dóczi családba. Borsodból érkezett, az apja ismerte Dóczit, és azt tanácsolta a fiának, tőle kérjen munkáért cserébe fekvőhelyet.
A Táncsics utcai házban már akkor is öten éltek: idős és ifjabb Dóczi Mihály Gyula, a leány, Dóczi Magdolna és annak két kisfia.
A két gyermek apja, Samu Attila börtönben volt. Szűcs Barna azt mondja, Samu folyamatosan bombázta a gyámhatóságot, hogy vegyék el az anyától a két gyerekét, mert apa és lánya, vagyis Dóczi Mihály és Magdolna között rendszeres szexuális kapcsolat van. A fiúk tehát veszélyeztetettek. Szűcs Barna ma úgy gondolja, éppen a gyerekek elvételét akarták megakadályozni azzal, hogy összehozták Magdival. Csinos fiatalasszony volt, az iránta érzett erős és örökösre tervezett vonzalom jele, hogy neve oda van tetoválva nagy betűkkel Szűcs Barna hátára.
Időközben az ifjú pár új házba költözött, a szocpolos faluszélibe, 2004-ben, 2006-ban és 2010-ben megszületett a három leány, és velük élt a Magdolna előző kapcsolatából született két fiú is. Szűcs Barna nem tagadja, hogy a Dóczi családban ő is elkezdett erősen inni, és igen elfajult. Mindent csinált, mondja, csak rendes dolgokat nem. Lett is egy sor felfüggesztett börtönbüntetése, végül 2009-ben verekedésért kapott 14 hónap letöltendőt; tíz hónap után, 2010 májusában szabadult. Minden oka megvolt rá, hogy ne menjen vissza a Dóczi családba, ugyanis az apósa juttatta börtönbe. Az öreg részegen kántált karácsonykor, elesett, lezúzta az arcát, aztán felhívta a rendőrséget, hogy a veje megverte. Pedig akkor éppen nem. Szűcs Barna nem tagadja, hogy máskor tényleg előfordult, mert ha ivott, bántott ő mindenkit.
Szabadulása után Szűcs Barna elhatározta, hogy új életet kezd. Elege volt Dócziékból, elege Magdiból, aki a faluban mindenkivel összefeküdt, mellőle is elment, ha kedve támadt rá, és igazoltnak látta Samu Attila vádját is meg a falusi szóbeszédet, hogy Dóczi Mihály és leánya között szexuális kapcsolat van. Egyszer saját szemével látta, hogy Magdi az apja előtt térdel; mikor kérdőre vonta, úgy magyarázkodott, hogy csak segített felhúzni a cipzárját. Szabadulása után Szűcs Barna megmondta Magdinak, hogy ennyi volt, nem megy tovább a közös élet, és felajánlotta, hogy maradjon ő az öt gyerekkel az új házban. Magdi azonban menni akart, vissza az apjához, pedig abban a házban nem volt akkor se víz, se villany, igaz, az új házban is ki volt már kapcsolva.
Szűcs Barna abbahagyta az ivást, rendezte a kifizetetlen számlákat, ruhát vett a gyerekeknek, de arra nem volt esélye, hogy a három lányát megkapja, mert a börtönbüntetése miatt szünetelt a szülői felügyeleti joga. Mire szabadult, addigra már amúgy is Dóczi Mihály Gyula volt az öt gyermek gyámja. Magdi ugyanis súlyos beteg volt, rendszeresen vitték dialízisre, és amikor kórházban volt, valakinek gondoskodnia kellett a gyerekekről. Nem lehetett tudni, visszatér-e. Szűcs Barna a rovott múltja miatt nem kaphatta meg a gyerekeket, ráadásul a gyámhivatalban azt mondták, nem lehet elválasztani egymástól az ötöt. Pedig vállalta volna őket, bár Magdi szabados szexuális élete miatt nem lehetett biztos abban, hogy ő az apja mind a három lánynak. Egy idő után nem küzdött tovább, mert megkapta a számlát, hogy a szocpolos visszaélés miatt 5,8 milliót vissza kell fizetnie.
Dóczi Magdolna 26 éves korában, 2013 márciusában meghalt, a gyerekeket a gyámhivatal a nagyapánál hagyta. A faluban többen csodálkoztak, hogyan bízhattak öt kiskorú gyermeket egy hatvanéves rokkant, beteges és alkoholista férfire és szellemileg enyhén visszamaradott huszonéves fiára. A legkisebb lány akkor még hároméves sem volt, a fiúcskák tíz és 11. A polgármesteri hivatalban senki nem emlékszik arra, hogy a döntést megelőzte volna környezettanulmány, vagy érkezett volna hozzájuk erre vonatkozó kérés a járási hivataltól. Idős Dóczi Mihály Gyula múltja sem indokolta a hatóság bizalmát. Korábban hat évet ült erőszakos szexuális közösülés miatt, majd garázdaság miatt is be volt csukva egy évre. Ifjabb Dóczit egy időre állami gondoskodásba is vették, de az apja visszahozta. Ragaszkodott a gyerekéhez, ahogy később az öt unokához is. Szűcs Barna azt mondja, szép pénzt is kapott velük. Az árvaellátás, a családi pótlék mellett még ott volt idős Dóczi 32 ezres nyugdíja és ifjabb Dóczi 22 ezres segélye. Csakhogy idős Dóczi, mondja Szűcs Barna, analfabéta volt a pénzhez. Kapott 480 ezret, és azt mondta rá, 48 ezer. Ami pénze volt, egyébként is elitta. Arra a kérdésre, szerette-e a nagyapjuk a gyerekeket, vagy inkább a pénz volt fontosabb neki, ami velük járt, új párja, a kis barna asszony azt feleli: azt csak az ő szíve tudja.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal alá tartozó fehérgyarmati gyámhivatal 2014. március végén szüntette meg Dóczi Mihály Gyula nagyszülő mint gyám működését, és az öt gyermeket június közepén nevelőszülőkhöz helyezte. A lányokat Fehérgyarmatra, a fiúkat Túristvándiba. A határozatban az olvasható, hogy az első bejelentés a gacsályi rendőröktől 2014. január 7-én érkezett arról, hogy a Dóczi-portán verekedett az apa és a nagyapa, aminek a gyerekek tanúi voltak. Azt is jelezték a rendőrök, hogy a gyermekek elhanyagoltak, a higiéniai feltételeik nem megfelelőek, szociális és mentális fejlődésük a környezetükben nem biztosított.
A határozat indoklása szerint csak ezt, tehát 2014 januárját követően érkezett több bejelentés is a lakosságtól a gyermekek veszélyeztetésről. Pedig aligha hihető, hogy korábban nem. Szűcs Barna azt mondja, hogy a gyermekek elvételét rajta kívül mások is kezdeményezték. Így például a keresztfia, aki rajtakapta a két alig tizenéves fiút a temetőben, amint önkielégítést végeznek, és azt mondták, hogy a papa is ezt csinálja. A férfi felhívta a figyelmet arra is, hogy ha Dócziék értesülnek a gyámhivatal látogatásáról, akkor délután négyig józanok. Ezért talán négy után kellene meglátogatni őket.
A megindított vizsgálatok, a környezettanulmány azt tárta fel, hogy a két fiúval egyre több a baj az iskolában, az egyikük alkoholt osztogat az osztálytársai között, a legnagyobb lánynak igazolatlan órái vannak, osztálytársaival rendszeresek a konfliktusai, nem tanul, és nincs felszerelése. Ruházata gyakran nem felel meg sem a méretének, sem az évszaknak. Ápolatlan, tízórait nem visz, mástól kéreget, vagy a földről, a szemetesből szedi ki a maradékot. A középső lánynál csak a szobatisztasági problémáiról számolt be az óvoda. A legkisebbről nem olvasható semmi az iratokban. A családlátogatás során a gyámhivatal környezettanulmányt is készített. Megállapította, hogy a gyám, vagyis idős Dóczi és a fia által használt lakótér nagyon kicsi, Dóczi az öt kiskorú mellett dohányzik, nincs rend és tisztaság, a falak koszosak, a szekrényajtó kinyitásakor tömegesen hullottak ki a csótányok a ruhák közül, és több gyógyszert láttak szerteszét. A házban volt villany, a vizet a kútról hozták.
Ezt követően megvizsgálták Szűcs Barna házát is, megállapították, hogy tiszta és rendezett, hárman lakják (azóta már öten, és érkezik a hatodik), majd meglátogatták a fiúk apját is, aki nyolcadmagával élt egy házban. A határozat indoklása rögzíti, hogy a gyámul kirendelt nagyapa „elhanyagoló magatartásával és inadekvát életmódjával súlyosan veszélyezteti a kiskorúak egészséges irányú fejlődését”. Vajon milyen új adat merülhetett fel, amelynek hatására a gyámhivatal illetékesei megváltoztatták korábbi véleményüket? Egy családi veszekedés erre nem erős indok.
Gacsály a maga módján békés hely. Petra András polgármester azt mondja, nincs kábítószer, különösebb bűnözés sem, nem kell félteni a kerti terményt. Az 1005 lakos húsz százaléka roma, az óvodásoknak és az iskolásoknak viszont a 95 százalékuk. Az őslakosok elöregedtek, a cigány családokban pedig átlagban három-négy gyerek születik. Petra András, aki 1990 óta irányítja a települést, azt panaszolja, régen oda már az antalli álom, a polgármesteri méltóság. Inkább érzi magát hajcsárnak, aki a közmunkásokat próbálja rávenni a munkára. Hatvanan vannak, ennek is 95 százaléka a roma. Azért kell ennyi közmunkás, mert így több az állami támogatás, és Gacsály nem engedheti meg magának, hogy ne ragadja meg. Munka lenne: a közterületek karbantartása, a másfél hektáron termő uborka szedése és az intézményeket ellátó zöldségeskert ápolása. Csakhogy a három brigádvezető gyakran falaz a lógósoknak. Most is hárman vannak táppénzen, ebből csak egy beteg, kettőnek más dolga van, bizonyára alkalmi munkára mentek. Az ötvenezer forintos közmunkabér alamizsnának is kevés, bár a családi kedvezménnyel megkapják majdnem a nyolcvanat. Nem lehet nekik parancsolni, mondja Petra András. Ha kirúgja őket, kikönyörgik, hogy visszajöhessenek. Nem is tudna másokat felvenni helyettük. A polgármester szerint nem lennének hatékonyabbak akkor sem, ha lenne termelőüzem, rendes munkahely a faluban, mert a cigány ember olyan, hogy pár napot kibír, aztán, ha kis pénzhez jut, dáridózik, nem lehet vele bírni. Nincsenek szokva a folyamatos munkához.
Kis településről lévén szó jelzések korábban is érkeztek a gyámhivatalhoz, a családsegítő, az önkormányzat és a falusiak is többször szóltak, hogy a nagyapa nem a gyerekekre költi, hanem elissza a pénzt. A makacs szóbeszéden kívül azonban, mely szerint Dóczi és a lánya között volt szexuális kapcsolat, csak nyomokban jöttek elő arra utaló jelek, hogy a férfi a lányokat is molesztálhatja. Szűcs Barna azt meséli, a gyerekek átszaladtak hozzá, amikor Gyula papa nem volt otthon, de nem panaszkodtak. Egyszer azonban a nagyobbik lány elmesélte, hogy karácsonykor a papa ráparancsolt: Állj fel, kurva, táncolni! Máskor azt mondta, hogy a nagyapja simogatta a mellbimbóját. Amikor Barna kérdőre vonta Dóczit, azt felelte, másként hogyan tudná megfürdetni… Aztán arról is érkeztek hírek, hogy a nagyapa pornófilmet néz, majd önkielégítést végez, mindezt a gyermekek előtt. Utólag persze mindenki még okosabb. Petra András polgármester azt mondja, nemrég hallotta az óvodában, hogy Dóczi, amikor egyszer a kislányért ment, azt mondta neki: Gyere, drága kicsim, nyalom a kis p…t, megjött nagyapa.
A botrány azután tört ki, hogy a lányok nevelőszülőhöz kerültek, és elkezdtek mesélni. Dóczi Mihály Gyulát letartóztatták, a nyíregyházi bíróságon Toma Attila bíró a vádlottat a nevelése alatt álló 18. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szexuális erőszak bűntettében és öt rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntettében mondta ki bűnösnek. A vád szerint Dóczi a tíz-, nyolc- és négyéves lányunokáival különböző szexuális cselekményeket végzett, öt unokáját rendszeresen bántalmazta, vesszővel, nyújtófával verte. A gyerekek sokszor voltak éhesek, ilyenkor a szomszédokhoz küldte őket kéregetni. A két fiút elzavarta tűzifát lopni, alkohollal itatta és cigarettára szoktatta őket. A gyerekek tetvesek voltak, kinőtt, koszos, büdös, hiányos ruházatban jártak iskolába. Az ítélet – 12 év fegyház – nem jogerős: ha a másodfokon eljáró bíró szigorúbb, a férfi akár 22 és fél évet is kaphat. Dóczi Mihály Gyula akkor nem jön ki élve a börtönből.
A kislányok jelenleg is pszichológushoz járnak. Amikor Fehérgyarmaton megkerestük a nevelőszülők házát – szép új sorház, melynek erkélyéről kíváncsi kislányok leselkednek –, az ajtót nyitó asszony gyorsan behátrál. Ő nem nyilatkozhat, csak a kislányok hivatalos gyámja.
A gyermekek sem beszélhetnek. A fehérgyarmati gyámhatóságnál próbálunk érdeklődni, megtudni, lehet-e felelőse az esetnek. Hogyan fordulhatott elő, hogy öt kiskorú gyermeket nem emeltek ki időben ilyen körülmények közül?! Nyolc-tíz nap múlva küldenek írásbeli választ, ígérték.
A gyámhivatalnak az apák azt nyilatkozták, nem tudják vállalni a gyermekek nevelését. Nincs rendszeres jövedelmük, Szűcs Barna jelenleg gyesen van, mert a párja még nem szerezte meg a magyar állampolgárságot. A lányokkal csak telefonon beszél. Azt mondja, nem megy el hozzájuk, mert a szíve szakadna, amikor jönne kifelé.