Illegális aranyásók a civilizációtól elzárt indián törzs tíz tagját mészárolták le augusztus elején. Az eset olyannyira eldugott területen történt, hogy a hatósághoz csak jóval később ért el a híre, a szövetségi kormány pedig szinte tehetetlen. A nyomozóknak 12 napot kell haladniuk az amazóniai dzsungelben, hogy a gyilkosság helyszínére érjenek, ha egyáltalán megtalálják azt.
Az eset Brazília nyugati részén, a perui határnál lévő Javari-völgyben történt, ahol a Funai – a kormány indián törzsekkel foglalkozó ügynöksége – szerint húsz olyan törzs él, amely még sosem került kapcsolatba a civilizált világgal, és további nyolcvan, amellyel csak nemrég vették fel a kapcsolatot. Ezen a környéken történt, hogy São Paulo de Olivença városban néhány aranyásó azzal dicsekedett, hogy az erdőben megöltek tíz indiánt, holttestüket a folyóba dobták, bizonyítékként pedig az áldozatoktól elvett tarisznyákat és más törzsi tárgyakat mutogattak.
A XIX–XX. század sajtója gyakran cikkezett a felfedezetlen, paradicsomi körülmények között élő vademberekről. A legendás kincseket és letűnt civilizációkat kereső kalandorok sosem látott közösségekkel és szokásokkal szembesültek, vagy örökre elnyelte őket a trópusi dzsungel. A technika fejlődésével aztán egyre kevesebb izolált törzs maradt a bolygón. A bennszülöttek, hogy pénzt keressenek, sokszor csak a turisták kedvéért vették fel az ágyékkötőt, és festették be a testüket.
Ősei viseletébe öltözött kisfiú indián törzsek denveri felvonulásán
Tesfay Sába eritreai édesapjának köszönheti Afrika iránti érdeklődését, ez indította az antropológia felé. A különböző törzseket kutató, az ELTE-n tanító szakember szkeptikusan kezeli azokat a híreket, amelyek egy-egy ismeretlen törzsről számolnak be, hiszen elképzelhető, hogy az már kapcsolatban áll más csoportokkal, de akár egy ismert, regisztrált törzs leszakadt ága is lehet.
– A „nem tudás” prózai oka az, hogy ezek a bennszülöttek nehezen megközelíthető helyeken élnek. Afrikában ilyen például a Kalahári sivatag és a Kongó vidéke, Dél-Amerikában pedig az Amazonas. Ezeken a területeken nem volt olyan érték, amely miatt érdemes lett volna meghódítani. Ma már lehetőség nyílik arra, hogy vizet találjanak és ásványi kincseket bányásszanak itt is. A Dél-afrikai Köztársaságban és Botswanában a gyémántbányászat például nagyrészt a vadászó-gyűjtögető busmanok élőhelyét érintette. Igyekeztek letelepíteni őket, hiszen a földműveléshez jóval kevesebb területre van szükség, mint a vadászathoz – magyarázza a szakember.
A hetvenes-nyolcvanas évekig a dél-amerikai indiánpolitikát a bennszülöttek civilizációba szorítása és az esőerdő maximális kihasználása határozta meg. A bennszülöttek és betelepülők közötti kapcsolat sohasem volt igazán békés, a perui, brazil és venezuelai kormányok évtizedekkel ezelőtt ezért úgy határoztak, hogy nem bolygatják a még érintetlen törzseket. Az viszont regénybe illő gondolat, hogy ezek az emberek még sohasem találkoztak a civilizációval, hiszen sokan éppen az erdőirtások vagy az olajkitermelés elől menekültek vissza a dzsungelbe, és kezdtek ismét vadászó-gyűjtögető életmódot folytatni. Nehéz kívülről eldönteni, mi lenne a legjobb a bennszülöttek számára, ugyanis a múltbéli segítő szándékú kapcsolatteremtések sokszor végződtek tragédiával. A bennszülöttek szervezete számára a civilizált ember által hordozott fertőzések ismeretlenek.
Az elmúlt időben többször fordult elő, hogy az indián törzsek az őket védő aktivisták áldozatául estek. Michel Temer elnök a takarékosság nevében „megnyeste” a Funai költségvetését, bezáratta a helyi központokat, és csökkentette az indiánok által lakott területek védettségét, melyeket aztán megrohamoztak a favágók és a bányászok.
Az őslakosok jogait sértő gyakorlat ellen tüntetők Brazília fővárosában
A nyerészkedő cégek és a törzsek így egyre közelebb kerültek egymáshoz, ennek pedig halálos áldozatai is voltak. Az amazóniai esőerdőkből kimerészkedő, korábban elszigeteltségben élő mashco pirókról már videó is készült, a perui kormány pedig újragondolja az elszigetelt törzsekkel kapcsolatos politikáját. A letelepedett földművesek falvaiba eleinte élelmiszerért, machetéért kereskedni érkeztek, mígnem az addig békés indiánok egyszer csak lenyilazták az egyik gazdálkodót, aztán 2014 végén kétszáz indián harcos támadta meg a Monte Salvado nevű falut. A hatóságok erre jobb ötlet híján inkább kitelepítették a teljes lakosságot.
Néhány törzsnek még a nevét sem tudjuk, az utolsó túlélők nyelvét senki sem beszéli, és már az esőerdő sem nyújt biztonságot számukra. Légi felvételeken látszik, hogy egy-egy törzs időnként kénytelen arrébb vándorolni, megszökni például a drogkereskedők elől. Ördögi kör.
Sokan vélekednek úgy, hogy hibás a kormányok teljes elszigetelődést támogató politikája, mert az elzárt csoportok nem akarnak teljesen távol maradni a civilizációtól: a korábbi tragédiák miatt ugyan félnek, de egyúttal arra is van okuk, hogy vágyjanak a kontaktusra, ráadásul az életmódjuk sem lesz már sokáig fenntartható.
Maszáj harcosok kriketteznek egy mombasai barátságos mérkőzésen
A transzamazóniai autópályánál folyó erdőirtások, az illegális bányák, az olaj- és gázkitermelés felerősödése legalábbis erre mutatnak.
– Konfliktus általában az erőforrások, ásványok miatt alakult ki. Etiópiában például gátakat épít az állam, ami veszélyezteti az ott élő csoportok fennmaradását. Két dolgot tehetnek: vagy elvándorolnak, ami azt jelenti, hogy konfliktusba kerülnek más csoportokkal, vagy munkát vállalnak a beruházásokon, tehát integrálódnak a társadalomba, de onnan nincs visszaút.
Amint bérmunkások lesznek, a vállalatok vagy az állam kiszolgáltatottjává válnak, és sok esetben ők jelentik majd a térség leginkább elszegényedett rétegét – magyarázza Tesfay Sába. Az antropológus szerint ráadásul azáltal, hogy békén hagyják ezeket a törzseket, gyakran az ország saját törvényeit sem tartatják be. Az egészen közeli múltig regisztrált például az óceániai pápua törzsek között az emberi hús fogyasztása, illetve más helyeken a csecsemőgyilkosság.
Ausztrál őslakosok a sydney-i kormányzói palota előtt ünnepségen vesznek részt
– Ha a csoport fenntartását kell hogy biztosítsa vagy a törzsi hagyományokhoz kötődik egy szokás, akkor az fenn is marad. Van, ahol az életben maradás érdekében a nők nem szülnek sűrűn, hanem éveket várnak két gyermek között. Ott bizony előfordul a csecsemőgyilkosság abban az esetben, amikor az anyának el kell döntenie, hogy vagy az újonnan megszületett gyermeket hagyja életben, vagy pedig a kétéveset szoptatja tovább. A nők csonkítása is tiltott már szinte minden országban, mégis elvégzik – akár borzalmas higiéniai körülmények között – fejti ki a szakember, aki úgy látja, hogy idővel egyre kevesebb és kisebb önálló csoportot fogunk találni, mert a törzsek integrálódnak majd a kapitalista világrendszerbe.
Tesfay Sába nem találkozott még olyan csoporttal, amelynek tagjai ne vágytak volna olyan tárgyakra, amelyeket a szomszédos állattartók vagy földművesek meg tudtak szerezni. A dél-amerikai indiánok között már vannak olyanok, akik megpróbálják kiaknázni, az előnyükre fordítani az őserdőt, ahonnan például a kozmetikai iparban használható anyagokat szállítanak. Talán egyre több ilyen példát fogunk látni, és a két világ találkozása nem csak negatív változást hoz.
Az ENSZ szerint minden hétre legalább egy gyilkosság jut a perui–brazil határ térségében.
A szervezet szerint rég nem végeztek annyi, a földjét védő őslakossal a világon, mint idén Brazíliában. Hogy a Javari-völgyben mi történt pontosan, azt egyelőre nem tudjuk.
