Az elmúlt napok bővelkedtek politikai izgalmakban Németországban. A migráció kérdése a belpolitika fő kérdésévé vált, és az eljövendő tartományi választásokon, főleg Bajorországban, várhatóan kulcsszerepet fog játszani.
A német titkosszolgálat vezetője bejelentette, hogy mintegy ezer fő harcolt Németországból az Iszlám Állam oldalán. Közülük 170 meghalt, 400 fő visszatért Németországba, egyharmad részük börtönben ül, a többieket megfigyelés alatt tartja a német elhárítás. Az év első negyedében 5548 főt sikerült kitoloncolni az országból, 4752 fő esetében a kitoloncolás, függetlenül az érvényes papíroktól, sikertelen maradt. Ez azt jelenti, hogy a kitoloncolás 54 százaléka volt csak sikeres. Ennek egyik oka, hogy a repülőgép-kapitányok 2016-ban 139, 2017-ben 314, ez év első negyedévében pedig 75 esetben nem vállalták a kitoloncolás végrehajtását, mert különböző okok miatt tiltakoztak a gépek utasai.
Bréma azt jelenti, hogy eddig 1200 esetben bebizonyosodott, hogy a menedékkérők a brémai migrációs és menekültügyi hivataltól szabálytalanul, nem a német törvényeknek megfelelően kapták meg a tartózkodási engedélyt. A hivatal a kérelmek 96 százalékát bírálta el pozitívan, ami példa nélkül álló a többi német tartományt tekintve. Két ügyvédi iroda pénzért szállította a migránsokat a különböző német tartományokból Brémába, mivel ott sokkal könnyebb volt az engedélyek megszerzése.
A német társadalomban, így a kormányzat szintjén is, fellángolt a vita arról, hogy csak Brémában működik-e így a rendszer, vagy pedig több német tartományban. Egyszeri hibáról van-e szó, vagy rosszul összehangolt a rendszer egésze? Ami kiderült, az nem könnyíti meg a választ. A 2015-ös nagy migrációs hullám kezdete előtt a hivatalokban már több százezer hátralékos ügy gyűlt fel, és szinte mindenütt emberhiánnyal kellett számolni. Három év alatt a tartományi hivatalok több mint másfél millió határozatot bocsátottak ki, és ennek mindössze egy kis töredékét ellenőrizték. (2017-ben Németországban a rendőrség és a titkosszolgálatok három terrortámadást akadályoztak meg, de a lakosság hangulata folyamatosan romlott. Az összes bűneset egyharmadát külföldiek követték el.)
A Bundestag megtárgyalta a brémai helyzetet, és megállapította, hogy a képzés a migrációs és menekültügyi hivatalok dolgozói részére rendkívül rövid ideig tartott. Az elmúlt években a hivatalokra a kormányzat részéről politikai nyomást gyakoroltak, hogy Németország képes a megoldásra, és a munkatársak döntsenek minél gyorsabban és pozitívan. A nyomásgyakorlás részeként minden egyes hivatalnoknak napi hét esetet kellett eldöntenie, majd miután rájöttek, hogy ilyen feltételek mellett az érdemi döntés lehetetlen, levitték a számot napi háromra. 2016-ban a hivatalok mintegy 700 ezer döntést hoztak meg, 2017-re ez a szám alig csökkent. A hivatalok részéről gyakran fogalmazódtak meg kritikák. Ilyen volt, hogy a migránsok döntő része szírnek vallja magát, az ügyintézők nincsenek abban a helyzetben, hogy ezt ellenőrizni tudják. Új fejlemény volt, hogy a migránsok egyre jelentősebb része a német költségvetési támogatásból utazott haza szabadságra.
A tizenhat tartományban arányaiban a legtöbb elutasító határozatot Bajorország hozta meg.
A volt tartományi miniszterelnök, a jelenlegi német belügyminiszter, Seehofer kőkemény vizsgálatokat ígér. Felfüggesztette a migrációs és integrációs hivatal vezetőjét, és a vizsgálat végéig Bréma nem adhat ki több tartózkodási engedélyt. Képletesen: valakinek „el kell vinnie a balhét”. A kancellária azt szeretné, ha ez a BM lenne. Csakhogy Seehofer néhány hónapja belügyminiszter, előtte a CDU alelnöke vitte a tárcát. Jelenleg a migránskérdésért a kancellárián belül az eddigi kancelláriaminiszter, a mostani gazdasági csúcsminiszter, Altmaier a felelős. Magyarul a kérdés nyitott.
A belügyminiszter javasolta, hogy valamennyi német tartományban hozzanak létre egy-egy befogadóközpontot, amelyet a migráns a róla szóló törvény meghozataláig nem hagyhat el. A tervezet ellen azonnal tiltakoztak emberjogi szervezetek, és mindössze két tartomány vállalta ilyen központ létrehozását, Bajorország és Szászország.
Több párt felvetette, hogy hozzanak létre parlamenti vizsgálati bizottságot a brémai eset tisztázására. A probléma az csupán, hogy az elmúlt négyéves kormányzati ciklusban mindössze öt vizsgálóbizottságot állítottak fel, és egy-egy vizsgálat két-három évig tartott. Jelenleg a Bundestagban egy vizsgálóbizottság felállítása messze túlmutatna a konkrét brémai eseten, és az egész rendszer, magyarán a merkeli migránspolitika vizsgálatává válhatna. Ez még akkor is igaz, ha előre pontosan lehet tudni, hogy a kormánypárti többség, ha még fenn fog állni a vizsgálat végére, bárminemű lényegi kritikus határozati tervezetet le fog szavazni.
Problematikus, hogy a maradék 15 tartomány 13 kirendeltségénél folyik nyolcezer eset felülvizsgálata. Mindenütt keverednek az összetevők, és nem zárható ki sem a korrupció, sem a lehetséges biztonsági kockázat. Problémát okoz, hogy sok migráns „elveszíti” a német államtól kapott tartózkodási engedélyét, újat kér és kap az illetékes hivataltól, miközben a régit néhány ezer euróért eladja.
A német pártok az egész kérdéshez különbözően állnak hozzá. A vizsgálat követelését először a liberális párt vetette fel, de amíg tárgyalásokat folytatott egy lehetséges Jamaica-koalícióban való részvételről, addig tartózkodott a kérdés bármilyen vitájától. Jelenleg, amikor a népszerűsége folyamatosan csökken, újra elővette az egész csomagot. A legkritikusabb az Alternatíva Németországért párt, amelyik széles mandátummal rendelkező vizsgálóbizottságot követel. Azzal vádolja a kormányt és ezen belül a kancellárt, hogy a 2015-ös válságban döntéseit a parlament megkérdezése nélkül hozta meg.
Mindezen kérdéseknek természetesen költségvetési vetületeik is vannak. Csak szövetségi szinten 2017-ben több mint 20 milliárd eurót fordítottak a migránskérdésre. Ugyanerre 2015 és 2017 között több mint 43 milliárd volt az összeg. A jövőben, négyéves időtartamot alapul véve, az éves kiadás 20 milliárd euró/év körül lesz. Eddig a siker elmaradt. A képzési kiadások nem hozták meg a remélt eredményeket, a vizsgázók fele még egy rendkívül gyenge követelményű rendszerben is megbukott. Németországban hivatalos adatok szerint 70 ezer kísérő nélküli kiskorú tartózkodik, ezek napi költsége mintegy 53 ezer forint, azaz egy hónapra mintegy 1,6 millió forint.
Jelenleg Németország évente mindent összegezve 30 milliárd eurót költ az ott lévő kevesebb mint kétmillió migránsra, míg az ezzel foglalkozó nemzetközi szervezet, az UNHCR globális költségvetése, magyarul az egész világra kiterjedő költségvetése ennek durván a negyede.
A német baloldalon belül komoly vita folyt és folyik a családegyesítésről. A szociáldemokrata párt még a terroristagyanús személy esetében is támogatta ezt a politikát. Ennek következtében a párt támogatottsága a tavalyi katasztrofális 20-ról mintegy 15-20 százalékkal tovább csökkent.
A CSU azt javasolja, hogy a visszaélések elkerülésére iktassák ki a készpénz jellegű juttatásokat.
Ebben az évben előreláthatólag egymillió döntést kell meghozniuk a hivataloknak. Az események hatására a lakosság nagy többsége nem bízik a migrációs és menekültügyi hivatal tevékenységében, főleg azok után, hogy kiderült, hogy a hivatalok csaknem felében még ujjlenyomatot sem tudnak venni a technikai hiányosságok miatt. Jelenleg 230 ezer emberről van kiutasítási döntés, de ezek közül 170 ezret továbbra is megtűrnek.
Mindeközben Bulgária és Montenegró kerítést akarnak építeni. Július 1-jétől Ausztria lesz az EU soros elnöke, és a migránskérdésben, szemben a bolgár elnökséggel, alapvető fordulat várható. Begyűrűzik Németországba a török választás is. Erdoğan bármikor megnövelheti a Törökországból Európába küldött migránsok számát, képes arra, hogy a német kormány engedélye ellenére is kiterjessze a választási kampányt az ország területére.
Az eljövendő hetek Németország esetében is bővelkedni fognak a lehetséges politikai fordulatokban.