Az 1800-as évek végén a formálódó szakszervezetek rendre utcára vonultak, hogy a nyolcórás napi munkavégzést követeljék. A XX. századra sikerült elérni, hogy a fejlett országok betiltsák a gyerekmunkát, és maximalizálják a ledolgozható órák számát.
A gyártósorok mellett töltött nyolc óra vált normává. A század végére, a szolgáltatások szerepének felértékelődésével azonban egyre több kutatás mutatta meg, hogy a régi ipari beidegződések már nem megfelelőek, és a fehérgalléros alkalmazottak, ha az íróasztaluk mögött töltik is a nyolc órát, valójában sokkal kevesebbet dolgoznak. Egy brit internetes kuponoldal (kedvezményes ajánlatok) felmérése szerint ez az internet, a közösségi oldalak és az egyéb XXI. századi zavaró tényezők miatt odáig fajult, hogy a munkavállalók összesen két óra 53 percet dolgoznak.
Nyugat-Európa számos országában már most sem negyven órából áll a munkahét, hanem átlagosan csak 37,5 órát kell benn tölteni, de ez még mindig túl sok. Csak Nagy-Britanniában tavaly 12 és fél millió munkanap veszett kárba a túlzott munkavégzéshez köthető stressz és egyéb megbetegedések miatt.
– A napi nyolcórás munkavégzés, amennyiben szigorúan veszik a pontos érkezést és távozást, könnyen okozhat stresszt, hiszen a munkavállalónak nehéz összeegyeztetni az olyan magánéleti dolgait, mint például egy banki ügyintézés a túlzottan kötött munkaidővel. Vagy gondoljunk egy másik hétköznapi jelenségre: amikor valaki véletlenül elalszik, idegeskednie kell ennek következményein. A hosszan fennálló stressz könnyen vezethet kiégéshez vagy akár depresszióhoz, de rövid távon is látható kedvezőtlen hatása a teljesítmény- és motivációcsökkenésben – magyarázza Szugyiczki Anett, a Szent Margit Rendelőintézet klinikai szakpszichológusa.
Legutóbb egy új-zélandi cég próbálta ki kísérlet jelleggel, hogy mi történne, ha csak heti négy napig kellene dolgozni napi nyolc órában ugyanannyi fizetésért, mint az ötnapos munkahéten. A végeredmény azt mutatta, hogy a dolgozók 78 százalékánál javult a munka-magánélet aránya, és döntő többségüknél egyáltalán nem csökkent a hatékonyság, sőt.
Dallos Zoltán üzletfejlesztési szakértő szerint bizonyítottan jobb a munkavégzési morál, ha a munkáltató tágabb teret enged a dolgozóinak, mert ők értékelik, ha a főnök megbízik bennük. A Google-nál például a munkavállalók az idejük egyötödét bármire felhasználhatják, ami nem közvetlenül a napi feladataikhoz kapcsolódik, de a cég érdekeit szolgálja.
– Jellemzően ebből a húszszázalékos kreatív időből születik a legtöbb fejlesztés – teszi hozzá a szakértő.
Magyarországon mégis a mai napig a negyvenórás munkahét az elfogadott. Szugyiczki Anett szerint főként azért, mert a jelenlegi vezetőréteg még egy másik rendszerben szocializálódott, így feltételezik, hogy a napi nyolcórás munkavégzés alatt a munkavállalók folyamatosan dolgoznak.
– Nem készülnek hatékonyságfelmérések, így a vezetők azt hiszik, a kevesebb munkaidő, például napi hat óra, kevesebb elvégzett feladatot is jelent. Nem gondolnak bele, hogy a dolgozók nagy része a nyolcórás munkaidő végére elfárad, így kevésbé hatékony munkavégzése, és többször tart szünetet – mondja el Szugyiczki Anett.
Dallos Zoltán annyit tesz hozzá, hogy ma Magyarországon sajnos igen elterjedt a munkavállalók és munkáltatók közti viszonyban a bizalmatlanság, mivel „az előző rendszerben ezt volt a természetes”. Ráadásul a vállaltvezetők többségének nincs meg az a fajta technikai tudása, amellyel távolról is tudná menedzselni kollégáit.
– Az eredményesség azonban nem azon múlik, hogy a főnök mellett ülnek-e a beosztottak. Ennek mérésére ma már léteznek megfelelő kontrolling rendszerek, amelyekkel követhetővé válik, ki mivel töltötte a munkaidőt. De ezeket a lehetőséget persze ismerni kell – állítja a szakértő.
Szerencsére egyre több a fiatal vállalkozó, akiknek köszönhetően, ha lassan is, de változik a hazai munkahelyi környezet. Egyre terjed például a törzsidős munkavégzés, amikor általában délelőtt 11 és déltán 3 között mindenképp az irodában kell tartózkodni, a többi idő azonban bárhol és bármikor ledolgozható.
– A Talk-A-Botnál azért tartunk törzsidőt, mert szeretnénk kihasználni a személyes kommunikációhoz köthető hatékonyságot. De ezenkívül a rugalmas munkaidőben bármikor lehet dolgozni, egy kicsi, dinamikus szervezetben úgyis hamar kiderül, ha egy kolléga nem olyan hatékony, mint a többiek – magyarázza Deliága Ákos, a hazai startup egyik alapítója.
A törzsidős szabadság és az otthoni munkavégzés lehetősége segít feldolgozni a munkahelyi stresszt, amelyet a negyvenórás munkavégzés okoz. Egy ausztrál kutatóintézet februári értékelése szerint a negyvenórás munkahét kifejezetten károsan hat az intelligenciára. Colin McKenzie, a kutatás vezetője szerint 25 óra lenne az optimális munkavégzés mértéke. Ezalatt ellustul az ember agya, amely egy izomhoz hasonlóan, „ha nem használjuk, elsorvad”. A munka tehát alapvetően segít fitten tartani az értelmi képességeket, és biztosítja a megszokott reakcióidőt.
A 25 óránál több munka viszont fáradtságot, munkavégzést és koncentrációkészséget gátló stresszt okoz. Ezt látszik alátámasztani a Boston College néhány éves kutatása is, amely szerint az apróbb munkahelyi balesetek jóval nagyobb százalékban fordulnak elő a negyvenórás munkahelyeken, mint 32 órásaknál.
Szakértők egyetértenek, hogy a 25 órás munkahét egyelőre illúzió, az viszont már bizonyított tény, hogy az igazán jó teljesítmény eléréséhez nem szabad heti 35 óránál többet az irodában tölteni.
A kérdés, hogy ezt a magyar cégek többsége mikor ismeri fel.