A jeles debreceni nyelvész, Csűry Bálint 1940-ben megjelent munkájában szülőfalujának (a mai Románia területén található) Szatmár megyei Egrinek népnyelvében közvetlenül kimutatta a protestáns Károlyi-biblia hatását. Csaknem 150 bibliai eredetű nevet, szót, szólást, közmondást dokumentált a népnyelvben.
Efféléket: Isten neviben = ingyen; te áruló Júdás = árulkodó személy; Megverem a pásztort, és elszélednek a nyájnak juhai = Verd meg a pásztort, elszéled a nyáj; jelentése: ha vezető emberét megölik, szétzüllik az ország.
A Károlyi-bibliával kapcsolatba hozható köznyelvi (tehát napjainkban is gyakran használt) képes kifejezések, szólásmondások, szóláshasonlatok, közmondások egy kisebb kötetet töltenek meg. Ezek valójában mind szállóigék (mert forrásuk ismert, a Biblia), ám némelyiket a nép egy kicsit a maga képére, szája ízére formálta, nyilván azért, hogy könnyebb legyen használni, igazságát megtartani.
Vegyünk először néhány képes kifejezést! Kétélű kard = Mert az Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál. Látható, hogy a kétélű kard kifejezés szó szerint átment a köznyelvbe. Hét szűk esztendő = Azok után pedig következik az éhség hét esztendeje.
A bibliai idézetet egy kicsit tömörítette a nép. Bábeli zűrzavar – ez esetben egy hosszabb bibliai idézet megrövidült, a nép összevonta a hosszabb bibliai idézetet: Ezért nevezték annak nevét Bábelnek, mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.
Következzenek a szólások! Legelteti a szemét = És legeltetém szememet az én ellenségemen. Szinte szó szerint egyezik a bibliai idézet és a köznyelvben használt szólás, csakúgy, mint a következő esetben: legyen világosság = És monda Isten: Legyen világosság és lőn világosság.
Olyannyira gyakori ez a szólás, hogy még „profán” használata is van: olyankor is mondják, amikor felkapcsolják a villanyt. Korábban még sokszor lehetett hallani nyilvános előadások szövegében, de úgy vettem észre, hogy mára kikopott ez a fordulat: úgy ítélem azért… Ez is bibliai: Úgy ítélem azért, hogy jó ez a jelenvaló szükség miatt.
A bibliai szállóigék egy része a nép ajkán közmondássá vált. Szinte szó szerint: Minden jótét lélek dicsérje az Urat = Minden lélek dicsérje az Urat! Az vesse rá az első követ, aki nem vétkezett = Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.
A szeretet el nem fogy = A szeretet soha el nem fogy. Persze a legtöbb népi közmondás egy kicsit egyszerűbb változata a bibliainak: Gazdagodik, aki adakozik = Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik. Versenyek kapcsán gyakran mondjuk: Utolsók elsők és az elsők utolsók lesznek.
A Bibliában így szerepel: És ímé vannak utolsók, akik elsők lesznek és vannak elsők, akik utolsók lesznek. Tartalmilag ugyanaz, de a nép átfogalmazta: Egyszer minden kiderül = Mert nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne, és nincs oly rejtett dolog, mely ki ne tudódnék, és világra ne jőne; Senki nem próféta a saját hazájában = Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában.
Az a szállóige válik közmondássá, amelyik életbölcsességet, élettanácsot tartalmaz. Ilyen a következő is: A nap le ne menjen a te haragoddal = A nap le ne menjen a ti haragotokon. Olyan nagy bölcsesség, hogy Győry Vilmos versbe is vette: „s ha a haragnak fellobbanását, mint gyenge, meggátolni nem tudod, / ne hagyd azt vétekké fajulni, s a nap ne menjen le haragodon” (Mily boldogok, kik békességre vágynak).