Tévedés lenne azt gondolni, hogy hazánk állampolgársága a külföldiek számára nem vonzó. Ennek értékességi rangsorában 209 ország közül – csakúgy mint tavaly – most is az előkelő 18. helyen állunk. Sok országba vízum nélkül is utazhatunk.
Számtalan módon meghatározható, hogy mennyire lehet értékes egy-egy ország állampolgársága, mégis évről évre az egyik leghitelesebbet a letelepedési ügyekkel is foglalkozó globális tanácsadó cég, a Henley & Partners tavaszi jelentése tartalmazza. A számításnál a svájci készítők hét tényezőt vettek figyelembe, amelyeket két részre, külsőre és belsőre bontottak.
Ez utóbbiba tartozik a gazdaság mérete, az emberi teljesítőképesség fejlődése, illetve a közrend és a stabilitás. A külsőben szerepel, hogy hány országba lehet vízum nélkül eljutni turisztikai vagy letelepedési céllal, valamint ezen országok fejlettségi szintje. Lényeges szempont, hogy az állampolgárságot és nem az országokat értékeli az index, mivel az emberek lehetőségeit nemcsak az adott országban fennálló feltételek befolyásolják, hanem az is, hogy mennyire könnyen, azaz vízummentesen juthatnak el más országokba.
Az idei felmérésben 209 állampolgárságot vizsgáltak meg a kutatók. Az első tíz helyezett között Norvégia és Izland kivételével csak uniós tagállamok találhatók. A dobogó legfelső fokát Franciaország szerezte meg, míg az előző években még a német állampolgárság volt a csúcson, ez azonban most a második helyre csúszott vissza. A bronzérmet az izlandi állampolgárság nyerte el az idén.
Nem igaz, hogy a migránspolitika miatt hazánk állampolgársága a külföldiek számára nem vonzó. A magyar állampolgárság ugyanis előkelő helyen végzett, és megtartotta korábbi 18. helyezését. A környező országok közül csak Ausztria (10.), Csehország (15.) és Szlovénia (17.) végzett előttünk, lehagytuk viszont Szlovákiát (19.), Lengyelországot (20.), Romániát (25.) és Horvátországot is (28.). Az országok közötti szabad mozgás kevésbé rugalmas volta miatt ugyanakkor olyan országok is mögöttünk végeztek, mint az Egyesült Államok (27.), Kanada (33.) vagy Ausztrália (32.).
Nyilvánvalóan nem meglepetés, hogy a lista végén olyan államok szerepelnek, amelyek területén nemcsak az életszínvonal rendkívül alacsony, de sok esetben fegyveres konfliktusok is dúlnak. Az utolsó helyen Szomália áll, előtte pedig Afganisztán, amely tavaly még az utolsó volt. A lemaradó tíz között még olyan országok vannak, mint Irak, Dél-Szudán, a Közép-afrikai Köztársaság, valamint Szíria és Jemen.
A kimutatásból az is kiderült, mennyire értékes egy-egy ország útlevele, vagyis az adott országból hány helyre lehet vízum nélkül beutazni vele. Jó, hír, hogy a világ 218 országából 167-ben vízum nélkül is szívesen látják a magyarokat, a listán pedig a tizedikek lettünk – szemben az egy évtizeddel ezelőtti 19. helyünkkel.
A rangsor kifejezetten érdekes, ahogy a CNN is fogalmaz, van olyan útlevél, amely több ajtót nyit meg a világban bármelyik más útlevélnél, de ez nem a szabadság földjének tekintett Amerikai Egyesült Államok papírja. A legjobb ebből a szempontból a német, az ottani állampolgárok 177 országba utazhatnak vízum nélkül. Őket Svédország követi a sorban 175 országgal, a harmadik helyen Dánia, Finnország, Olaszország, Spanyolország és az USA osztozik.
Az igazán érdekes nem is a lista eleje, hanem a vége: hogy kik azok, akiknek nagyon sok államban engedélyt kell kérniük a határátlépéshez. A sereghajtók: egy afgán állampolgár mindössze 25 országba léphet be szabadon, egy pakisztáni 29-be, egy iraki 30-ba, egy szomáliai 31-be, egy szíriai pedig 32-be. Beszédes, hogy három olyan ország is van az utolsók között, ahonnan jellemzően a legtöbb menekült érkezik Európába.
A tanulmány készítői szerint a sorrend attól is függ, hogy az egyes országoknak milyen viszonyuk és vízummegállapodásuk van egymással, példaként említik az uniós országok jó szereplését a schengeni egyezmény megléte miatt.
Trikolór
Néhány hónappal ezelőtt egy újságcikk arról számolt be, hogy a megkérdezettek nagy százaléka szégyelli, ha magyar állampolgársága kiderül Amerikában, Francia- és Svédországban, de még a szomszédos Ausztriában is pironkodtak az interjúalanyok. Az Oroszországban és Egyiptomban jártak azonban arról számoltak be, hogy magyar állampolgárságuk micsoda megbecsülést jelentett a számukra.
Murányi István, a Debreceni Egyetem szociológusdocense szerint az európai országokban nincs számottevő kutatás az állampolgárság megítéléséről. Különböző nagymintás kérdőíves felmérések azonban azt mutatják, hogy a magyarokat a régióban és a szomszédos országokban inkább pozitívan, míg a nyugat-európai térségben inkább kritikusan szemlélik.
Ennek lehetnek egyrészt politikai, másrészt kulturális okai is. A magyar turisták sajnos sokszor keltik rossz hírét országunknak – például a földközi-tengeri nyaralások alkalmával. Igen rossz jel, ha Dél-Spanyolországban már magyarul is ki van írva, hogy nem lehet mezítláb bemenni egy tengerparti sétálóutcában lévő boltba. A megítéléshez hozzájárul, hogy a magyarok is szégyellik egymást külföldön. Számos netes fórumon olvasható, hogy az Angliában dolgozó fiatalok még véletlenül sem árulnák el nemzetiségüket, ha magyar szót hallanak, és legendák keringenek arról, hogy a Londonban élő magyarság mennyire nem összetartó, rosszabb esetben még keresztbe is tesz egymásnak.
Ráadásul Nyugat-Európában – véli Murányi István – nyitott nemzetfejlődési folyamat játszódott le, így „a nyugat-európai országokban lényegesen nagyobb mértékben figyelhető meg az állampolgársághoz való pozitív viszony”. Ezt a pozitív viszonyt pedig az illető országok szívesen exportálják is. Ezért sem csoda, hogy a világ legkedveltebb állampolgársága a trikolór büszke viseléséről oly híres francia lett a Henley & Partners szerint.
Hogy az összehasonlítási mezőnyben Magyarország az előkelő 18. helyet szerezte meg, az szakértők szerint nem is meglepő, hiszen az ország nemcsak az Európai Unió, de a schengeni övezet része is. Mi több, a vízumrangsor és a beutazási jogosultság miatt a Passport Index már a tizedik helyre sorolja Magyarországot. Ezzel megelőzi az uniós útlevelek árusításában élen járó Máltát, amely minden egyes útlevélen 1,15 millió eurót kaszál. Ezekért cserébe az országok befektetéseket kívánnak, Lettország a legkevesebbet, alig harmincezer eurót.
A ranglisták nyomán persze éppen a magyar internetezők körében lángolt fel a vita arról, hogy be merik-e vallani magyarságukat. Egy fórumozó felvetette, hogy ő maga évek óta németnek adja ki magát Amerikában. Ez útlevélszempontból hasznos lenne, hiszen ez a világ egyik legjobb útlevele, ám a vita rámutatott arra, hogy valójában nem nyer vele az illető. Néhány éve Náray Tamás divattervező pirított rá a Facebookon kesergőkre egy posztjában, hogy hazánkra igenis büszkének kell lenni számos feltalálója, történelme, gyógyvizei, manökenjei és még számos dolog miatt. Murányi István szerint pedig tévhit, hogy sok magyar szégyelli állampolgárságát, mert „ha a nemzeti identitás a nemzet szeretetére épül, akkor a szeretettel teli szégyen még a hétköznapok során is ritkán fordul elő”.
(Jancsó Orsolya)