Magasba lendíti a vonóját a döntőben utolsónak játszó hegedűs, Ririko Takagi a Csajkovszkij-koncert végén. Ováció, ünneplés. Lezárult az egyhetes, első Bartók Világverseny. A taps most nemcsak a versenyzőnek szól, hanem kicsit az egész rendezvénysorozatnak. Hosszú volt az este, hárman játszottak a szeptember 16-i nagyzenekari döntőben, a magyar Langer Ágnes Bartók 2. hegedűversenyét, a francia-holland Cosima Soulez-Lariviére Beethoven D-dúr hegedűversenyét, a japán Ririko Takagi pedig Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyét szólaltatta meg. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Kovács János dirigálta.
A Zeneakadémia lassan elcsendesedik, de a legelszántabbak még ott ólálkodnak a zsűriszoba körül 23 óra után is… Izgalommal várják az eredményt. Latolgatják az esélyeket. „Langer Ágnes érdemelné a győzelmet, fantasztikus, ahogyan végig bírta ezt a hetet, és bevállalta a Bartók-koncertet is! Talán picit izgult az elején, nem csoda, övé volt a legsúlyosabb feladat. Meg hát magyarként amúgy is neki szurkolunk, akkor is, ha Mainzban él…” – súgja valaki. „A japán lány jóval magabiztosabbnak tűnt, majdnem tökéletes intonációval. És micsoda energia van benne! Szédületesen pörög, annak ellenére, hogy milyen törékeny! Technikailag kifogástalan! Nálam ő a favorit!” – vitatkozik egy másik rajongó. Én csak bólogatni tudok, egyetértünk, de nálam nem ő a befutó… Egyébként is, tényleg mindenki győztes, aki idáig eljutott. A zsűri brutálisan nehéz repertoárt állított össze.
Szívem szerint – bár nagyon drukkoltam Langer Ágnesnek – Cosima Soulez-Lariviére-nek adnám az első díjat. Ennek a Párizsból érkezett, porcelánbaba-arcú, mosolygós, 21 éves szőke hölgynek olyan kisugárzása van a színpadon, amilyennel ritkán találkozni. Csak a legnagyobbaknak adatik hasonló. Fogadni lehet, sztár lesz belőle. Noha a róla szóló kisfilmben nagy szerénységről tett tanúbizonyságot. Szintén hegedűs bátyjának mondott köszönetet, aki kisebb korában hajlandó volt vele foglalkozni, vele együtt játszani. Kiderült, szereti a népzenét, ezért is áll közel hozzá Bartók muzsikája, de nyitott a dzsessz, a blues felé is. Jelenleg a Hannoveri Zeneművészeti Főiskolára jár, Krzysztof Wegrzyn tanítványa (aki most Budapesten a zsűriben is izgulhatott növendékéért).
Soulez-Lariviére hegedűhangja rendkívül finom, érzékeny. Muzikalitása magával ragadó. Már az elődöntőben elkápráztatott mindenkit, amikor Bach C-dúr fúgáját adta elő, ezt a felépítésében bonyolult, hírhedten nehéz kompozíciót, szinte „könnyedén”. A középdöntőben Bartók I. szonátáját játszotta, ihletett volt Mozart-játéka a kamarazenekari fordulóban, a nagyzenekari döntőben pedig ő is komoly feladatot vállalt, hiszen a Beethoven-koncert kényes és nem feltétlenül mutatós, a sokszor áttetsző zenekari kíséret sem mindig segít. Örök vita: melyikkel nehezebb színpadra állni, a Bartókkal vagy a Beethovennel? Cosima Soulez-Lariviére mert kockáztatni, apró intonációs hibái ellenére végig uralta a produkciót, irányított, gyönyörűen formált, kifejezésben ő volt a legmegszólítóbb, és nála fogunk emlékezni a legtöbb felejthetetlen pillanatra.
Nem kellett éjfélig várni a zsűri ajtajánál a végeredményre. A Salvatore Accardo vezette testület Cosima Soulez-Lariviére-nek ítélte oda a 22 ezer eurós első díjat. Ririko Takagi lett a második helyezett, a harmadik díjat Langer Ágnes kapta. De jó, hogy megismerhettük, felfedezhettük magunknak ezt a magyar lányt! Mivel több különdíjat, koncertmeghívást is kapott, a jövőben remélhetőleg sokat fogjuk őt itthon hallani.
Bartók Béla a miénk, és a Bartók Világverseny és Fesztivál hatalmas lehetőség. Jól látták ezt a Zeneakadémia vezetői, amikor kitalálták, meghirdették. „…csodálatos Bartókban, hogy bár a gyökerei mélyen magyarok, művészete mégis az egész világra hat. Bartók a híd, amely összeköti Magyarországot a nagyvilággal” – vallja Vigh Andrea rektor, és ezt akarták formába önteni.
A versenyen, amelyre több mint száz ifjú művész jelentkezett, az előválogatás és a lemondások után végül 44-en indultak el – erős mezőny alakult ki. Négy kontinens 16 országából érkezett 28 hölgy és 16 úriember, köztük öt magyar versenyző. A zsűritagok szerint igen magas volt a színvonal. A döntő ezt tökéletesen alátámasztotta. Nemcsak a produkciók nyújtottak élményt, hanem jó volt a hangulat, remek a szervezés.
A körülmények ideálisak egy „világversenyhez”.
Egy másik képzeletbeli versenypályán maga a rendezvény is elstartolt. Jó ütemben, látható-hallható sikerrel. Cosima Soulez-Lariviére és a többi fiatal, a zsűritagok is viszik a jó hírét. Kívánjuk, hogy érje be világhírű társait. Ha Bartók-verseny, akkor budapesti Zeneakadémia! Akkor jönni kell! Két év múlva várjuk a zongoristákat, négy év múlva a kvartetteket!
(Bartók Világverseny és Fesztivál – nemzetközi hegedűverseny, nagyzenekari döntő, Liszt Ferenc Zeneakadémia. 2017. szeptember 16.)