Egyelőre nemigen lehet megállapítani, hogy a legújabb öngyilkossági mozgalom valódi veszélyt jelent-e, és fontos társadalmi problémák tünete, vagy csupán néhány elszigetelt, tragikus, de helyi jelenségről van szó. Sőt a híradások ellenőrizhetetlensége miatt azt sem tudhatjuk biztosan, történt-e
valami, létezik-e az ördögi mozgalom.
A hírek szerint a kék bálnát magányossága és állítólagos szuicid hajlamai miatt szemelték ki a gyilkos játék névadójául. A legnagyobb tengeri emlős egyedei ugyanis nem teljesen tisztázott okokból időről időre partra vetődnek, és a szárazföldön elpusztulnak.
Az internetes „játékot” egy Moszkva közelében élő fiatalember, Filipp Bugyejkin indította útjára 2013-ban. Bizonyos elemei az orosz rulettre, mások az internetes „kihívásos” játékokra emlékeztetnek. Sok teljesen értelmetlen internetes játék kapott lábra az elmúlt évtizedben a 2014-es jeges vizes kihívástól a tavalyi élőképes Mannequin Challenge-ig. Ám ezek valóban ártatlan ostobaságnak tűnnek a kékbálna-csoportokhoz képest.
A csatlakozóknak ötven veszélyes és egyre vadabb feladatot kell teljesíteniük, és aki erre hajlandó, az ötven sikeres próba után a nyílt internetes csoportból meghívást kaphat a zárt csoportba is. Ez már sokkal kevésbé ellenőrizhető, a feladatok is egyre riasztóbbak: mind nyilvánvalóbbá lesz az ismeretlen irányítók szándéka.
Az éjszakai magányos horrorfilmnézés például nem tűnik nagyon veszélyesnek, bár aligha gyakorol jótékony hatást egy tizenéves fiatal lelki fejlődésére. Ahogyan a bolti lopás sem, amelyre minden különösebb indíték nélkül beszélik rá a kihívások vállalóit. Ám a magas épületek megmászása már kifejezetten kockázatos, az alkar zsilettel való vagdosása, a kék bálna tűszúrásokkal vagy pengével bőrbe rajzolásáról nem is beszélve. Az irányítók egyre fájdalmasabb és veszélyesebb próbákkal tesztelik klienseiket – előfordult például öncsonkítás, felvétellel bizonyítandó ujjperclevágás. A kommunikáció során a csatlakozókról igyekeznek minél több adatot megtudni; elsősorban gyengeségeikre, hibáikra kíváncsiak a „mentorok”.
Természetesen a feladatokat titokban kell végrehajtani. A titkolózással részben elszigetelik a labilis fiatalokat a környezetüktől, részben lehetetlenné teszik az irányítók felelősségre vonását. A folyamat legvégén zenés üzenetet kap a játékos, amelyben összes hibáját, problémáját felsorolják, és közlik a megoldást is: öngyilkosság. Aki vonakodik végrehajtani az ítéletet, megfenyegetik, családja meggyilkolásával zsarolják.
A kék bálna tehát az öngyilkosság meglehetősen gazdag kultúrtörténetében sokféle korábbi motívumot kombinálva terjedt el, és valóban komoly veszélyt jelenthet. Annak ellenére is, hogy az ötletgazda Filipp Bugyejkint, az orosz közösségi hálón az úgynevezett f57-es csoport létrehozóját múlt novemberben 15 fiatal halálba kényszerítésének vádjával letartóztatták.
Ez ma már valószínűleg nem elegendő a probléma megoldásához, hiszen a módszer széles körben vált ismertté, és állítólag mostanára számtalan öngyilkos csoport működik hasonló névvel – Fehér Bálna, Kozmikus Bálna – és azonos célokkal. Ráadásul a jelenség az orosz határokon túl is elterjedt, és ma már többnyire a posztszocialista országokban szedi az áldozatait. A hírek szerint Ukrajna, Kazahsztán, Kirgizisztán, a Moldovai Köztársaság után alapos gyanú van arra, hogy Lengyelországban és Romániában is megjelent. A román rendőrség kampányba is kezdett, miután egy iași-i iskolából fulladásos panaszokkal vittek el a mentők fiatalokat, akik interneten keresztül kaptak utasítást az új próbára.
Az ukrán rendőrség idén februárban adott ki riasztást, ugyanis egyszerű öngyilkosságról derült ki, hogy a 13 éves mariupoli lány egy honlap utasítására ugrott le egy szálloda 13. emeletéről. Az ukrán rendőrség véleménye szerint pszichológiai kérdésekben nagyon is tájékozott emberek lehetnek a veszélyes próbák kieszelői és az öngyilkosság sürgetői, csak éppen ezeknek a „szakembereknek” a szándékai nem egészen világosak. Eleve magányos, elszigetelt, önértékelési zavarokkal küzdő fiatalokat keresnek meg, akiket különféle trükkökkel a befolyásuk alá vonnak.
Lengyelországban négy fiatal öncsonkítása miatt nyomoz az ügyészség. Gliwicében egy fiatal fiú került pszichiátriai megfigyelésre az alkarján ejtett mély vágások miatt. Az utasítást ő is interneten kapta, akárcsak az a három tanuló, akit egy Szczecin közeli településről vittek el a mentők hasonló sérülésekkel.
A kékbálna-jelenség legfőbb problémája éppen az, hogy a gyerekeket irányító ördögi felnőttek nem segíteni akarnak áldozataiknak, hanem minél mélyebbre taszítani őket.
A hálójukba keveredett fiatalok maguktól aligha kerültek volna az öngyilkosság közelébe, ezért kevés látható tünete van szándékuknak. Az öngyilkosságot vizsgáló szakemberek már a hatvanas években felfigyeltek arra, hogy az ilyen betegeknek mintegy ötven százaléka járt orvosnál, húsz-huszonöt százalékuk pszichológusnál vagy pszichiáternél, mielőtt tettüket elkövették volna. Ez az arány néhány évtizeddel később még sokkal magasabb lett, vagyis a szakembereknek általában van valamekkora lehetőségük a beavatkozásra. Gyerekeknél ugyan más a helyzet, viszont a fiatalkorúak öngyilkosságának is lehetnek jelei. Csakhogy a kék bálna „mentorai” éppen e jelek eltitkolására utasítják áldozataikat.
Ráadásul a tömegtájékoztatás híradásai nemcsak a veszélyekre hívják fel a figyelmet, hanem önkéntelenül is mintát nyújtanak, ami főként kortárs csoportokra nézve lehet veszélyes. A jelenség régóta ismert, egyes kutatók Werther-effektusnak nevezik. Amikor ugyanis 1774-ben megjelent Johann Wolfgang Goethe Az ifjú Werther szenvedései című regénye, a fiatal férfiak között valóságos öngyilkossági hullám kezdődött, ami miatt a könyvet több német hercegségben be is tiltották. Hasonló hatást figyeltek meg Magyarországon József Attila öngyilkossága után: azóta is évente többen vetnek véget életüknek Szárszón a vonat alá ugorva. És öngyilkossági járványt indított el Latinovits Zoltán és Domján Edit halálhíre is.
De hogy mi lehetett Filipp Bugyejkin és az őt követő-utánzó őrült „mentorok” valódi célja, egyelőre kideríthetetlen. Hacsak nem tényleg az az együgyű magyarázat igaz, amelyet a bűnüldöző szerveknek mondott elfogása után Bugyejkin: nem érez bűntudatot, neki csak nemes céljai voltak, s az öngyilkosságba taszított gyerekek végre boldogok lehettek.
S végső soron ő csak minél több lájkot akart szerezni a közösségi oldalán.