Ide tudniillik csak a hely ismeretében, mondjuk úgy: előre megfontolt szándékkal lehet eljutni. Időt kell rá szánni. A meghitt polgári miliő és a tulajdonosok őszinte vendégszeretete összehasonlíthatatlanul más, mint amit a közgyűjteményekben vagy a kortárs galériákban megszoktunk.
Nem beszélve magukról a kiállításokról. A folyamatosan változó állandó tárlat mellett – amely Molnár-C. Pál festményeit és grafikai munkáit hivatott bemutatni – rendszeresen fogadnak be nagy magyar mesterek műveiből álló kisebb kiállításokat. Ennek köszönhetően kerülhetett sor a neves szobrász- és éremművész, Ferenczy Béni utolsó alkotói korszakával foglalkozó, nemrég megnyílt tárlatra is, amely több mint fél évig lesz még látható.
Ferenczy utolsó alkotói korszaka nem vizsgálható csupán a műalkotások perspektívájából, mivelhogy szoros összefüggést mutat megfellebbezhetetlen betegségével, az 1956. november 5-i agyembóliával.
Ferenczy Béni, a magyarországi impresszionizmus legnagyobb mesterének tartott Ferenczy Károly és a szintén festészettel foglalkozó Fialka Olga fiaként, talán nem is lehetett volna más, mint művész, ugyanúgy ahogy testvérei sem.
Tanult Nagybányán, Firenzében, Münchenben és Párizsban. 1919 után – mivel bekapcsolódott a tanácskormány idején kibontakozó kultúrmozgalomba – emigrációba kényszerült. Előbb Nagybányára, később Pozsonyba utazott, azután főleg Bécsben, Németországban és Moszkvában élt. A közel két évtizedig tartó emigráció során kétszer is megházasodott.
1938-ban hazatért, bár előtte is tartotta a kapcsolatot a magyarországi művészekkel. 1944-ben zsidó gyermekeket bújtatott feleségével, 1948-ban (és 1965-ben) pedig Kossuth-díjban részesült. Ugyanakkor az ötvenes években alig érkezett hozzá szobrászati megrendelés, ezért könyvillusztrálásra kényszerült. 1956 novemberében viszont stroke-ot kapott, úgy tűnt, ez derékba töri művészi pályafutását.
Az állapota súlyos volt: a jobb oldala lebénult, emiatt a művészeti tevékenységgel is felhagyott egy időre, és a beszédkészségét is elveszítette. Hamarosan azonban, mivel a kifejezési vágy szinte feszítette belülről, elkezdte fejleszteni az épen maradt bal kezét, s előbb rajzokat, később akvarelleket készített, végül szobrokat formázott. A kiállítás és a hozzá készült kötet ezt a művészi korszakát, a balkezes művek sokaságát állítja reflektorfénybe.
Teljes értékű alkotások, amelyek agyembólia után
készültek
Balkezes grafikáiból válogatás látható, a másfél tucatnyi kisplasztikából pedig valamennyit megnézhetjük a tárlaton. Ezek, a golyóstollal, tussal, akvarellel és vegyes technikával készült képek alapozták meg Ferenczy visszatérését a mintázáshoz, tehát a szoborkészítéshez.
Kezdetben klasszikus festők képeit készítette el újra, többek között az Utolsó ítélet részleteit Michelangelótól, részben albumokból, részben kiváló vizuális memóriájának köszönhetően emlékezetből, majd sikerült eljutnia a másolástól a saját kompozícióig, végül ismét képes lett mintázni, igaz, tanítványai minimális segítségét már nem nélkülözhette. Az ekkor készült képek és szobrok javarészt azonban teljes értékű alkotások, amelyek tagadhatatlanul az életmű kiteljesedéséhez vezettek.
Ferenczy Béni balkezes munkáiból ugyanolyan erő sugárzik, mint korábban készített szobraiból és grafikáiból vagy mint a fotókról jól ismert tekintetéből. A teremtő erő a stroke után sem hagyta magára, továbbra is invenciózus alkotások kerültek ki a keze alól, az ekkor készült művek dinamikája különösen figyelemreméltó.
(A Molnár-C. Pál Műterem–Múzeum és a Ferenczy Család Művészeti Alapítvány Bal kezében is elfér a világ című, Ferenczy Béni utolsó alkotói korszakát bemutató kiállítása 2018. június 3-ig csütörtöktől szombatig 10 és 18 óra között látogatható a Molnár-C. Pál Műterem–Múzeumban – Budapest, Ménesi út 65.)
