Tera férjével és négy gyermekükkel 1929 őszén költözött a Szovjetunióba. Ferenc – alighanem Fjodor – még a nagy háború alatt hadifogolyként került Magyarországra, ahol mezőgazdasági munkára adták ki. Az évek során megtanult magyarul, beleszeretett az ugyanott szolgáló Terába, akit feleségül vett. A házassági anyakönyvbe magyarra fordítva került be a neve.
A háború után hazahívták a szülei. Hiába figyelmeztették, hogy más világ lett Oroszországban, munkált benne a fiúi szeretet, kínozta a honvágy. Hazament a feleséggel és a négy gyerekkel. Az ötödik már otthon született. Csak egy telet tölthettek el nyugalomban a szülők tanyáján, mert 1930 tavaszán az öregektől elvették a földjüket és az állataikat, sőt a bútoraikat és a ruháikat. A 150 hold földdel, réttel és erdővel kurkujok voltak, kuláknak az számított, akinek ennél többje volt. A szülők Ferenc öccséhez költöztek. Ferenc három hold földet és vetőmagot kapott. Aratáskor viszont megjelentek a vörösök, és az utolsó szem gabonáig mindent elvittek, még a másnapi ebédre valót is.
A gyerekek 1931–1932 telén koldulni jártak, csalánt, gazt, herevirágot szedtek. A herevirág magját megőrölték lisztnek, és a gazzal sós vízben megfőzték. A csekély tápértékű ételtől úgy legyengültek, hogy nem bírtak dolgozni. Az öregek befogadásáért elhurcolták, börtönbe vitték Ferenc öccsét és a feleségét. A négy gyermekük (a legkisebb egyéves volt) a rokonokra maradt. A szülők, amíg Tera a Szovjetunióban volt, nem szabadultak ki.
Kis vagyonkája miatt sok gazda is börtönbe került. 1932-ben a faluban lázadástól tartva lakosságcserét végeztek. A kitelepítettek nem tudták, hova kerülnek, az állataikat és a holmijukat magukkal vihették.
Ferenc 1933-ban, az aratás előtt halt éhen, majd egy hónapon belül a négy gyermeke is. Elsőként a 12 éves Annus, aki a testvérével, Ferivel ment ki a határba a főzéshez gazt szedni. Feri hazatért, Annus nem. Az anyjuk kérdezte, hol maradt. Ül a földön, felelte a fiú, biztosan elfáradt. Reggel az anya és a fia a keresésére ment, holtan találtak rá a határban. Annyi ereje nem volt, hogy hazavánszorogjon. Utána minden héten meghalt egy gyermek.
Mikor a rozst learatták, megjelentek a vörösök, és elvitték az egészet, hiába könyörgött az asszony. Addig a gyenge zöld rozsból főzött levesen éltek, most lett volna végre kenyerük. Azt mondták neki, ne aggódjon, csak kicserélik a termést. Szemetet kapott csak vissza. Mindenkivel így tettek: a termést összeszedték, és külföldre szállították, az országban nem maradt semmi.
A házat 1933 őszéig hagyták a feje felett, akkor eladták. Ment haza, és látta, hogy szedik szét, csak annyi ideje volt, hogy a kevés holmijukat összekapja. Tíz napot töltöttek a fiával novemberben a szabad ég alatt, senki nem merte beengedni őket a pajtájába vagy istállójába. Tíz nap után elhelyezték egy német ember házához.
Többször írt haza, 1934 márciusában értesítették, hogy megjött Magyarországról az útlevele.
A kijevi lengyel konzulátuson – a magyar–szovjet diplomáciai kapcsolatok 1935. évi felvétele előtt a lengyelek képviselték a magyar érdekeket – kapott 200 zlotyt, amelynek a legnagyobb részét ellopták, az útlevelét pedig a szovjet hatóságok vették el, mondván, házassága folytán szovjet állampolgár, így a magyar útlevele nem érvényes.
Három évig az ukrajnai Koroszteny városában élt a fiával, mosásért kapott ellátást. Innen írt az időközben felálló magyar követségnek. 1936 októberében Moszkvába utazott, és letette a magyar állampolgári esküt. Kapott az útra 140 rubelt is. A szovjet hatóságok 1937. május 20-án visszaadták az útlevelét. Tera hálával gondol Darányi Kálmán miniszterelnökre, akinek támogatásával egyetlen életben maradt fiával együtt hazatérhetett mint a sztálini hatalmi gépezet által mesterségesen okozott éhínség, az ukrajnai holodomor túlélője.
*
A fenti történet forrása az a riport, mely a Gödöllői Hírlap 1937. október 10-i számában jelent meg (a cikk teljes terjedelmében olvasható a Magyar Idők honlapján). A riport szerzője Pohl Sándor, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye központi járásának főszolgabírája, a járási közigazgatás első embere. Terézzel, a családja évekig nem látott szolgálójával 1937 nyarán a szülei kúriájában találkozhatott.
Mit tudhatunk Terézről és Ferencről azonkívül, amit Pohl Sándor főszolgabíró a Gödöllői Hírlapban megörökített? E sorok írója a moszkvai magyar követség Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzött igen hiányos iratanyagában próbált nyomukra akadni. A követség 1937. évi 3801. iktatószámú könyvében a követségre érkező és elindított küldeményeket, hivatalos ügyben megjelenő személyt, valamint a tett intézkedéseket iktatták időrendben.
A 142. szám alatt szerepel „Przygoczki Ferencné szül. Friedrich Teréz beut. [beutazás] ügye”. A dátum január 20. Az ügyet 23-án intézik, az intézkedés eredményét 26-án postára adják. Előzményként a 4227/1936. számot adják meg, de ez az 1936. évi iktatókönyv nem került a levéltárba. Valószínűleg e számon rögzítették Teréz 1936 októberi látogatását, s a letett állampolgári esküt. A név alapján – melynek a végén „i” helyett néha „y” szerepel – a Monarchia fogságába esett orosz parasztfiú inkább lengyel vagy eloroszosodott/elukránosodott lengyel lehetett.
A 142. lesz az a szám, melyhez az összes iratot csatolták, de az iratok nem őrződtek meg.
A Przygoczki Ferencné szül. Friedrich Teréz név még számos iktatószám alatt szerepel. Nem volt ugyanis egyszerű hazavergődni a sztálini Szovjetunióból, az ilyen ügyekkel rengeteg dolga volt a magyar külügyi szolgálatnak! Az iktatószámok alapján nyomon követhető a követség és a külügyminisztérium levelezése és egy furcsaság, amelynek más hazatérők (leginkább volt hadifoglyok) esetén nincs nyoma: az ügy kapcsán a július 4-i futárposta „Darányi Őexc.”-jának, vagyis Darányi Kálmán miniszterelnöknek vitt levelet!
Hogy a magyar miniszterelnöknek miért kellett belefolynia egy ilyen ügybe, mely elsősorban a külügyminisztérium, másodsorban a belügyminisztérium által megoldandó feladat, nem tudhatjuk. Nem kötelező udvariasság volt hát, hogy Teréz az újságcikkben köszönetet mondott a miniszterelnöknek.
A követség július 6-án nyugtázta, hogy Teréz hazaérkezett, és július 16-án válaszolnak a Szovjetunió Külügyi Népbiztossága Terézzel kapcsolatos, ismeretlen tartalmú megkeresésére. Ezzel a követség számára egy holodomortúlélő magyar kimentése lezárult.