Veszprémet Gizella koronázása óta a királynék városaként tartjuk számon.
A hagyomány és az oklevelek tanúsága szerint a mindenkori veszprémi püspök koronázta a magyar királynékat. Ki gondolná, hogy ezt a kiváltságot egykor az esztergomi érsek igyekezett elvitatni tőle? Az eset még a XIII. században történt, III. Ince pápa ítéletbíróinak kellett vizsgálódniuk, és az ügy a veszprémi püspök királynékoronázási jogának megerősödésével zárult. Attól kezdve senki sem kérdőjelezte meg a veszprémi püspök királynékoronázási jogát, így történt ez az utolsó magyar királyné, Zita esetében is 1916-ban.
Az utóbbi esemény idén éppen száz-, az előbbi nyolcszor ennyi éves. Ebből az alkalomból a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény a Magyar királynék és koronázó püspökök című állandó kiállítását az utolsó koronázáshoz, illetve IV. Károly királyhoz és Zita királynéhoz kapcsolódó emlékekkel egészítette ki.
Az egykori püspöki, később, 1993-tól érseki rangú barokk palota temérdek műkincse önmagában is számot tarthat érdeklődésünkre.
A Magyarország második leggazdagabb egyházművészeti gyűjteménye kezelésében álló érseki palota régiségei közül kiemelkedik az Andrea del Sarto műhelyéből származó XVI. századi Madonna-kép.
A gyűjtemény szempontjából Koller Ignác és Hornig Károly püspökök nevét kell megemlítenünk, előbbi építtetőként is fontos számunkra. Mindketten jelentős könyvtárat és értékes képző- és iparművészeti alkotásokat hagytak utódaikra, többek közt Koller Ignác Párizsból származó metszetgyűjteményt is, amely korabeli jelentős művészek festményeinek másolatait tartalmazza. Az egyházi és világi kategóriák szerint csoportosított rézmetszeteket a tölgyfa borítású könyvtárszobák falán helyezték el, néhol eredeti üvegezésüket is megcsodálhatjuk, amelyek a bakonyi huták remekei.
Számos, Ferenc Józsefhez és Erzsébet királynéhoz kötődő műkincs is található itt, mivel a császár többször járt hadgyakorlaton Veszprémben és környékén. Ezeknek emlékét egyrészt empire stílusú, eredetileg szarvasbőrrel borított ülőgarnitúra, másrészt bronz dombormű is őrzi. Az Erzsébet fogadására készült, pompás gyöngyház berakásos bútorzatot a királyné végül sohasem láthatta, mivel Zsófia leányának halálhírére megszakította utazását. Ugyancsak Erzsébet emlékét őrzi több ruhájának másolata is.
Habsburg Ottó magyarság iránti elkötelezettségét nem szükséges hosszan ecsetelnünk. Arról talán kevésbé szoktunk megemlékezni, milyen mértékben volt ez szüleinek köszönhető. IV. Károly mindössze két évig ült a magyar trónon, de e rövid idő alatt is az első világháborúból való kilépésünk megszervezésén igyekezett, szociális és egészségügyi reformokat hajtott végre. Zita királynéval – uralkodói körökben szinte kivételesnek számító – szerelmi házasságot kötöttek, nyolc gyermekük született.
II. János Pál pápa, házasságuk szentségét kiemelendő, IV. Károly emléknapjául nem a halálozás, hanem a házasságkötés napját jelölte ki. A királyné, akinek boldoggá avatása szintén folyamatban van, nem tartózkodott a politikától, ugyanakkor gyermekeire is nagy figyelmet fordított.
A kiállításon látható a megkoronázatlan Bourbon-Pármai Zita királyné trónszéke és a koronázáson részt vevő kalocsai érseknek, Várady Lipót Árpádnak az 1900. évi párizsi világkiállításon első díjat nyert palástja és püspöksüvege a Kalocsai Érseki Kincstár gyűjteményéből. Fotódokumentáció mellett láthatók még az 1916. évi koronázás festett címerei a Budapest-Vári Nagyboldogasszony Főplébánia Egyházművészeti Gyűjteményéből. Rónai Attila ötvösmesternek a magyar Szent Koronáról, a magyar királyi jogarról és az országalmáról készített másolata mellett Zita királyné ajándéka látható a Boldog Gizella Múzeum gyűjteményéből, amelyet Hornig Károly veszprémi püspöknek ajándékozott: egy bécsi ötvösműhelyben készült míves pásztorbot a magyar Szent Korona másával.
Megtekinthető még Ligeti Miklós szobrászművész IV. Károly-büsztje Kiss M. Jenő repülő alezredes gyűjteményéből, a veszprémi püspök királynékoronázási jogát megerősítő 1216. évi oklevél, valamint az 1916. évi koronázási szertartás írott dokumentumai a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár gyűjteményéből.
Károly megkoronázása a monarchia szétesése előtti utolsó nagyszabású, reményt keltő jelentős politikai esemény volt Magyarország számára. A háború szerencsés kimenetelében már csak a laikusok bíztak, de az új uralkodó beiktatásával még a tájékozottabbak számára is megcsillant az esély a veszteségek mérséklésére.
Amint az ismeretes, ami ezután történt, az IV. Károly és Magyarország számára egyaránt tragikus volt.
A veszprémi érseki palota szerencsésen vészelte át a történelmi évszakváltásokat. A második világháború idején katonai kórházként működött, ennek köszönhetően megmenekült a rombolástól.
A vészterhes idők alatt a város lakossága őrizte meg a hatalmas ólomkristály csillárjainak darabjait, és szolgáltatta vissza az egyháznak.