Bő egy hónappal nyolcvanegyedik születésnapja előtt elhunyt a kortárs cseh szín(film)művészet egyik legismertebb alakja, Jan Tříska. Haláláról még sokáig vitatkoznak.
Szeptember utolsó szombatján a Károly hídról zuhant a Moldvába, egy kirándulóhajó utasai húzták ki a vízből, és próbálták újraéleszteni. A helyszínre kiérkező mentők a prágai katonai kórházba szállították Jan Třískát, aki másnap belehalt sérüléseibe. Az eset körülményei máig tisztázatlanok: sokak szerint öngyilkosság történt, bár valószínűbb, hogy szerencsétlen baleset áldozata lett.
Az 1936-ban Prágában született színész üstökösként robbant szülővárosának művészeti életébe – 1959-ben a legfiatalabb színészeként csatlakozott a Nemzeti Színház társulatához. Nagy sikerű színpadi szerepek mellett a filmvilág is felfedezte: egyik itthon is vetített filmje a Radúz és Mahulena című 1970-es csehszlovák családi mozi. A sikerek nem szálltak a fejébe, világosan látta, hogy milyen világ veszi körül.
Az ország 1968-as megszállása idején a csehszlovák rádió libereci stúdiójának munkatársai illegális adót működtettek: Tříska a Václav Havel által írt szórakoztató szövegeket olvasta fel.
Ezerkilencszázhetvenhétben az Egyesült Államokba költözött, nem egészen önszántából. Ő is aláírta a Charta ’77 néven ismert nyilatkozatot. (Az 1977 elején közzétett politikai nyilatkozatot eredetileg 243 magánszemély, zömmel értelmiségi írta alá, később további 2500 ember csatlakozott.) A prágai kormánynak címzett és átadott dokumentum szignálói a kommunista országban (papíron) garantált emberi jogok csehszlovákiai megsértése ellen tiltakoztak.
Az aláírók élén Jan Patočka filozófiaprofesszor, Václav Havel és Jiří Hájek állt, de ott volt Tříska is. A tiltakozókat a kommunista hatalom üldözte, 1979. október 24-én súlyos börtönbüntetésre ítélték a Charta hat vezetőjét – a későbbi köztársasági elnököt, Václav Havelt öt és fél évre bebörtönözték. Tříska sem úszta meg: politikai nézetei miatt mindinkább ellehetetlenítették, kiszorították a pályáról. A helyzet és a megoldás is világos volt. Mennie kell – az Egyesült Államokba emigrált. Hogy milyen bolond világ járt akkoriban, jól mutatja, hogy a színész filmjeit, televíziós felvételeit a rendszer összeomlásáig, 1989-ig betiltották.
A Charta vezetői ellen hozott bírósági ítéletek hazánkban szolidaritási akciót indítottak el. Több mint 250 ellenzéki értelmiségi 1979-ben levelet írt Kádár Jánosnak, felszólítva az MSZMP vezetőjét, nemzetközi tekintélyét latba vetve akadályozza meg, hogy a keleti tömb országaiban politikai perek újabb hulláma kezdődjön. Direkt válasz nem érkezett, de valami azért történt. Az aláírókat a belügy megfigyelte, többeket zaklattak, szakmai előmenetelükben gátoltak.
Az Egyesült Államokba távozó cseh színész előbb New Yorkba ment, ahol egy ideig honfitársánál, az Oscar-díjas rendező Milos Formannál lakott. Később Los Angelesbe költözött. Olyan nagy kasszasikert hozó filmekben szerepelt, mint az 1981-es Ragtime (itt Samuel L. Jackson és Jeff Daniels társa volt) és az 1996-ban forgatott Larry Flynt, a provokátor című alkotás – mindkettőt Milos Forman rendezte. Az 1998-ban bemutatott Ronin című filmben Robert De Niro, Stellan Skarsgård és Sean Bean partnere lehetett.
Az igazsághoz tartozik, hogy ezek a filmek nem a cseh színészre, hanem az amerikai sztárokra épültek, az ő neve a stáblista második felében olvasható. De ott volt és színész lehetett azokban az években is, amikor szülőhazájában tiltották tőle a nézőket. Az Egyesült Államokban 44 filmben szerepelt, az előbb említetteken túl játszott a Karate kölyök 3-ban, és a Nastassja Kinski és Dudley Moore főszereplésével készült, Maradok hűtlen híve című 1984-es romantikus komédiában is.
Amerikai útja nem volt egyszerű, ahogy erről egy idei sajtótájékoztatóján megemlékezett. – Amikor elmentem, azt gondoltam, hogy tudok angolul. De amikor Amerikába értem, rájöttem, hogy nem beszélem jól a nyelvet. Még mindig dolgozom rajta. Aztán szerencsére szerepet kaptam egy New York-i színházban. És én csak tanultam és tanultam. Keményen dolgoztam – idézte szavait a prágai rádió honlapja.
Ezerkilencszáznyolcvankilenc számára is változást hozott. A bársonyos forradalom elsöpörte meghurcolóit, barátjából, Václav Havelből köztársasági elnök lett. A rendszerváltás után egyre gyakrabban járt haza: visszatért a cseh színpadra és a filmvászonra is. A legemlékezetesebb alakítását Jan Svěrák Általános iskola című, 1991-es filmjében nyújtotta, Igor Hnízdo tanító szerepében. Hnízdo tanárként érkezik a kisvárosi iskolába. Nincs könnyű dolga, mert a háborúban felnőtt gyerekekkel szinte lehetetlen szót érteni. Ezzel a filmmel robbant be ismét a prágai köztudatba. (Ezt a mozit a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában Oscar-díjra jelölték.)
A prágai várban megrendezett 2002-es nyári Shakespeare-fesztiválon a legjobb hazai színész díjával ismerték el munkásságát. 2003-ban Cserhalmi György partnere volt a legjobb külföldi film Oscarjára jelölt Zelary cseh filmben.
A színész az utóbbi években sem pihent, a nyolcvanhoz közeledve is szerepet vállalt. Legújabb filmjének (Na střeše, A tetőn) forgatása előtt érte a halál, amely nem az utolsó lett volna, hiszen egy másik mozira is leszerződött. A tetőn forgatásának kezdését a tragédia miatt elhalasztották – a főszerepet játszotta volna a színészlegenda. A rendező, Jiří Mádl (Tříska jó barátja) újságíróknak azt mondta: a színésznek szokása volt, hogy minden új filmje forgatása előtt sétált egyet a Károly-hídon, és ha lehetett, egy-két percre a híd kőkorlátjára is felmászott. Valószínűleg a tragédia napján is ezt tette – vette át a Prágában született hírt a hazai sajtó –, és így történhetett, hogy beleesett a Moldvába.
– Számomra két emberből állt. Az egyik a kivándorlása előtti Tříska: temperamentumos, kicsit titokzatos, hihetetlenül erős színész és művész. A másik a kivándorlás utáni szörnyen lelkiismeretes és profi ember. Mindkét oldal rendkívül csodálatos és vonzó volt. Nagyon tiszteltem őt – emlékezett rá Taťana Fischerová színésznő.
Tříska legutolsó titkát a Moldva vitte magával.