Havonta egyszer van árucsere, és azon a napon már órákkal a nyitás előtt az utcán kígyózik a sor. Úgy verekedik be magukat az ajtón az emberek, mintha az életük múlna rajta. Többségük nem is fog kosarat, hanem egy átlátszó, 120 literes, ruhával tömött nejlonzsákot vonszol maga után. Mivel a próbafülkéknél óriási a sor, a hölgyek a folyosói tükrök előtt „vizsgálják be” a sortot, pulóvert, koszorúslányruhát, mások a földre ülve a cipőket veszik sorra.
A cégalapító, névadó Háda György Tiszakanyáron született 1952-ben. A település Kisvárdától 15 kilométerre található. A férfi Debrecenben volt középiskolás, a Mechwart András gépipari technikumban. Azt mondja, hogy a cívisvárosba kerülve látott először villamost, de ott tanult meg késsel-villával étkezni is. Végzett gépipari technikusként visszament Tiszakanyárra, és húsz évig dolgozott a Kisvárdai Vasipari Szövetkezetnél. Falujában a rendszerváltással sok helybéli munkája megszűnt, ezért 1990-ben megszervezett egy építőipari brigádot. Annyit tudott, hogy a Balatonnál, a Dunántúlon még van munka, így elsőre Hévízen vállalt el építést. Néhány évre rá összeakadt egy másik építésügyi vállalkozóval, aki arról panaszkodott, hogy hirtelen sok munkájuk lett, és megkérdezte, be tudnának-e segíteni egy zalaegerszegi ház tetőszerkezetének átépítésébe.
Akkor ismerte meg Háda György a hatalmas zalaegerszegi ház tulajdonosát, aki a történelemtudományok doktoraként, középiskolai igazgatóhelyettesként bálás ruhák értékesítésével foglalkozott. Hollandiából vásárolt használt ruhát, és félkamionnyit bizományba adott Hádának, aki így idézi fel a kezdeteket:
– Hazahoztuk a ruhát Tiszakanyárra. A nyíregyházi mezőgazdasági főiskolán végzett keresztfiammal, aki a téeszek lejtmenete miatt nem talált magának munkát, beszórólapoztuk a környéket. Megdöbbentően nagy volt az érdeklődés, ezért komolyan vettük az üzletet. Idővel egyre több kamionnyi tételt rendeltünk meg a zalaegerszegi tanárembertől. Egy Zsukkal a szomszéd falvakba is szállítottunk árut, majd Kisvárdán egy csúszóáras boltot nyitottunk. 2000-ig dolgoztunk együtt a zalaegerszegi történésszel, 2005-ben Győrben lett üzletünk, és még abban az évben Budapesten is nyitottunk egyet. Ma már közel száz van belőlük.
*
A „birodalom” Kisvárdán a növekedési hitelből épített irodaházból, saját és bérelt kamionbeállós csarnokokból és raktárakból áll. A boltokban is lehetne a soktonnányi áru – vélekedem, ám felvilágosítanak, hogy a szakma szabályai szerint a következő szezon ruháit is előre szerzik be, azt pedig tárolni kell valahol. Több száz asszony válogatja a ruhákat. Itt vannak a „golyózók”, akik lopásgátlóval látják el a ruhadarabokat, cipőket, sapkákat, plüssfigurákat. Mások a „krémvisszát” csinálják, azaz a vállfás termékként el nem adott ruhákból kilós áron eladható terméket zsákolnak, az asztal végénél pedig az eladási árról döntenek, majd beszkennelik a termék adatait egy számítógépbe.
Innét már kamionok hordják az előkészített ruhát az ország minden részébe. A ruhának csak 20-25 százaléka eladható, a fennmaradó túlnyomó rész alacsonyabb minőségű. A megmaradt mennyiségre is van jelentkező, aki „Afrikára dolgozva” elsősorban Nyugat-, Kelet- és Közép-Afrikában értékesíti: Ghánában, Togóban, Beninben, Kenyában és Kongóban, illetve Oroszországban és Közép-Ázsiában. A legrosszabb minőségű ruhákat Pakisztánba és Indiába viszik, ahol elemi szálakra bontják és újraszövik őket.
– Egy jó gyengét, amilyet Gyuri bácsi szokott inni? – kérdezi Marianna, a titkárnő. A szekrény tetején az első, Trabantban használt telefonja abból az időből, amikor még fizetni kellett a bejövő hívásokért is. Az iroda még nincs berendezve, jól megfér a polcon a két könyv: Jókai Mórtól A magyar nemzet története, meg egy Mick Jagger-életrajz. A másik polcon 18 éves whisky a skót üzletfelektől, de ő nem iszik alkoholt.
– Miért pont angol ruhát árusítanak?
– Sok piacot felkutattunk. A hollandok túl színesek, a németek, franciák, olaszok nagyon lestrapálják a ruháikat. Az angolok viszont visszafogottak, jobb minőségű ruhát viselnek. Szerencsére a lakásuk nem nagy, ezért szezonváltáskor cserélik a ruhatárat. Az Egyesült Királyságban az utak szélén látható ruhagyűjtő konténerek kihelyezésére kizárólag olyan karitatív szervezetek kapnak engedélyt, mint az Üdvhadsereg vagy a Madame Curie Alapítvány. A karitatív szervezetek eladják a ruhát, és a kapott összegből adományokat vesznek. Ezektől a felvásárlóktól kerül a ruha a magyar, lengyel vagy más kelet-európai cégekhez és vevőkhöz, így hozzánk is.
A számítógépen találomra kiválasztunk egy időpontot: 2016 márciusában összesen 261 ezer vásárlást regisztráltak. Némi túlzással a fél ország tőlük vásárol.
*
– A lelkem mélyén a mai napig egyszerű tiszakanyári fickó vagyok. Ugyanúgy élünk, mint eddig, legfeljebb többet engedhetünk meg magunknak, elmehetünk például egy wellness-szállodába, de szükség is van rá. Szegény ember voltam évtizedekig, de sose irigyeltem senkit sem. Most se költök sokat. A kedvenc ételem a rakott krumpli, amelyet én csinálok, a saját lecsó, a pörköltöt viszont a haverok jobban tudják elkészíteni. Budapesten, a Jászberényi úton, a Kőbányai Sörgyár sörkiadójánál volt egy Doki nevű büfé, ahol kanállal lehetett enni pacalt és szalontüdőt, de három éve azt tapasztaltam, amikor odakanyarodtam, hogy megváltozott az ételkínálat – hallgatom a kitárulkozást.
Fiatalosan öltözik. Polo Ralph Lauren cipő van rajta, sötétkék nadrágot és kékes árnyalatú, csíkos inget visel. Csuklóján Frederique Constant óra, amely magasabb minőségű svájci márka. Persze annak a története is egy másik órával kezdődött. Az ötvenedik születésnapjára kapott egy arany Doxát, amelyet berakott a páncélszekrénybe. Tíz évvel később, a hatvanadik születésnapján kezdte el hordani, de a kenőanyag elöregedett benne. Hiába vitte szervizbe, az óra lelke feladta.
Megcsörren a mobiltelefonja. Huzatokat és lepedőket kérnek tőle. Segít, de csak akkor, ha a saját szemével is meggyőződött a rászorultságról. Az „ügyfélkörbe” családok, mentőállomás, hajléktalanszálló is beletartozik.
*
A délután már Tiszakanyáron éri. A polgármesteri hivatalban ül, merthogy egyben a szülőfaluja polgármestere is. Sem ő, sem a hatfős képviselői testület többsége nem vesz fel tiszteletdíjat. A megtakarításból nemrég lélekharangot adtak át, mert az hiányzott a temetőből. Furcsa, üvegtégla falú irodácskája van. Az épület tanítói lakás volt tanteremmel. Régebben a korábbi polgármesteré volt a legnagyobb helyiség, de ő úgy döntött, nincs szüksége akkora hodályra, így inkább a politechnikai terembe, a későbbi pénztár helyére költözött be. Karácsony előtt ötmillió forint értékű ruhát oszt szét a lakosok között. Minden családnak jogában áll elvinni egy 25 kilós zsákot.