Hova jutott öt év alatt a Milestone Intézet?
– Négyéves oktatási programunkban jelenleg háromszáz középiskolás diák, a világ száz legjobb egyetemén négyszáz öregdiákunk tanul. Hetven oktatónk nagy része kutató, illetve egyetemi tanár. A Milestone diákjai több mint hatvan gimnáziumból kerülnek ki, Magyarország minden pontjáról, néhányan még a határon túlról is járnak hozzánk. Legutolsó évfolyamunk 118 diákja közül 25 Oxfordban vagy Cambridge-ben tanul – e két helyre jelentkezők közül minden másodikat felvették a két legnagyobb presztízsű angol egyetemre. Az itthon maradók aránya négy-öt százalék, ők szintén a legjobb hazai szakokra kerülnek be.
– Miért hiszik azt a középiskolások, hogy többre viszik, ha külföldi egyetemen végeznek?
– A világ elitegyetemein szerzett diploma általában kimagasló későbbi életszínvonallal párosul, míg ha közepes vagy rossz intézményben végez valaki, nem kapkodnak érte a munkáltatók. Ha egy középiskolás ránéz az egyetemek világranglistájára, akkor azt látja, hogy a legjobb ötszáz között nincs magyar. Ez tény. A kimagasló képességű hazai középiskolások megfelelő felkészülés esetén ugyanakkor a legjobb helyekre is könnyedén bejuthatnak. Az is igaz, hogy a kiemelkedően teljesítő fiatalok körében nem jó a magyar egyetemek reputációja. De vannak kivételek.
Matematikusaink vagy Cambridge-be mennek, vagy az ELTE-re, mert az utóbbi helyen is legalább annyi időt és energiát fordítanak képességeik kiteljesítésére, mint Angliában. Másutt is tömegképzés folyik, csak másként. A brit elitegyetemeken a képzés alapvető eleme, hogy a tanárok egyénileg is foglalkoznak a hallgatókkal, személyre szabott feladatokkal bombázzák őket. A tananyag hatvan százalékát adják le az előadásokon, a negyven százalékot maguk szerzik meg az olvasóklubokban, a közös munkák során. Alapkészségeket, kompetenciákat fejlesztenek, amelyeket a piac képez tovább a maga speciális igényei szerint. Ezek a készségek annyira rugalmasak, hogy még nem létező foglalkozásra is alkalmas lehet a diák. Egy történészből politikai elemző, egy klasszika-filológusból polgármester lehet.
– Milyen az ide jelentkező középiskolások szülői háttere?
– Az itt elvárt tudás – elég a nyelvismeretre gondolni – már eleve szelektál. Azért, hogy programunk a rosszabb anyagi háttérrel rendelkező diákoknak is elérhető legyen, ösztöndíjrendszert alakítottunk ki. A diákok több mint tíz százaléka kap szociális ösztöndíjat, de fontosabb, hogy a kérelmezők 85 százaléka pozitív elbírálásban részesült. A baj az, hogy erősen függ a szülői háttértől. Ha nem kap otthonról ilyen impulzust, hiába a tehetség, nem fut be olyan pályát, amely képességei alapján elérhető lenne. A kiugróan jó anyagi körülmények közül érkezők buborékban élnek, nem ismerik a szélesebb magyar valóságot, ami veszélyes lehet, hiszen belőlük kerül ki a következő társadalmi elit. Ezt a burkot a tananyagon keresztül repesztjük, illetve arra törekszünk, hogy a diákok minél szélesebb körből kerüljenek ki.
– Ilyenkor tavasszal időről időre jönnek olyan hírek, hogy a legjobb egyetemek képviselői levadásszák a tanulmányi versenyeken kiemelkedően szereplő középiskolásokat.
– Nem hiszem, hogy a legjobb egyetemek rászorulnának erre. Hozzájuk egyébként is a legjobbak mennek, messze többen, mint amennyit felvehetnek. Ezekre a helyekre a legjobb hazai középiskolákból is csak a legjobbak jutnak be. Amelyik intézmény toborzásra kényszerül, az nincs a legjobbak között. Eddig erről nem esett szó, de a külföldi tanulás nagyon költséges. Meggyőződésünk, hogy csak a kiemelkedő egyetemekre szabad jelentkezni, a középszerűen oktatókra nem. Az Egyesült Államokban több ezer egyetem található, a többségükre ösztöndíjjal sem szabad kimenni. Akkor már sokkal inkább egy hazai intézmény alapszakát kell elvégezni, s a mesterképzést felvenni külföldön. Nem hiszem, hogy egy dán hotelmenedzsment szak többet ér egy budapesti kurzusnál. Egy oxfordi végzősnek három-négy kiváló állásajánlata van, egy közepes intézmény diákja maga keres állást.
– Milyen kurzusok a legnépszerűbbek?
– Amivel a magyar társadalom közvélekedése szerint pénzt lehet keresni: orvos, jogász, közgazdász. Ezeket az álmokat próbáljuk összeegyeztetni a diák valós képességeivel. Hiszen a pénzhez hasonló fontosságú, hogy valaki miben tud a legjobban teljesíteni. Büszke vagyok arra, hogy egy jogi pályáról álmodozó középiskolást antropológuspályára sikerült terelni – ugyanis ez az igazi pályája. Kiváló állást kapott a világ egyik legnagyobb civil szervezeténél.
– Nem tart attól, hogy a kiugró tehetségek külföldön ragadnak?
– Tartani lehet, de okosabb, ha megpróbáljuk hazahozni őket, vagy ha nem sikerül, a lehető legszorosabban integrálni őket a hazai szakmai társadalomba. A diaszpórahálózattól nem félni kell, hanem élni és használni a kapcsolatrendszerüket. Az előnyt lássuk, ne a lehetséges hátrányt! A múlt század fordulóján, közepén elengedett zsenik – Galamb József, Teller Ede, Hevesy György, Wigner Jenő, Oláh György és sokan mások – hihetetlen reputációt teremtettek. Nem a félelemből kell kiindulni, hanem a lehetőséget kell látni.
– Milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy hazatérjen az, aki Oxfordban szerez diplomát?
– Az egyik állítás, hogy innen mindenki elmenekül, mert olyan az ország, amilyen. A másik vélemény, hogy aki kimegy, úgyis hazajön, mert rájön, kint sincs kolbászból a kerítés. Ennél sokkal árnyaltabban gondolkoznak a diákok. Sokaknak nagyon fontos az itthoni baráti közösség, a családi háló, a kulturális közeg ismerete. Az is, hogy a külföldön megszerzett tudás itthon esetenként többet ér, mint például Londonban. Ott egyike a számos Oxfordban végzettnek, itthon azért jóval kisebb a konkurencia. A nyelvismeret, a rálátás, a külföldi kapcsolati háló itthon fantasztikus érték… Lenne – de több diákomnál is azt látom, hogy bár próbálkozik, nem kap a képzettségének megfelelő ajánlatot. Sok esetben elutasító az itthoni közeg, és ez igaz a hazai vállalkozói szférára, az egyetemekre és a tudományos intézményekre is. Az egyik brit elitegyetemen évekkel ezelőtt végzett szakember kiváló programmal tért volna haza, de nem fogadták. Mert nem illeszkedik bele a kapcsolati rendszerbe, vagy már le vannak osztva a pozíciók. Az ismertség számos helyen többet számít, mint a valódi teljesítmény.
– Az ilyen példák azt mutatják, van igazság abban az állításban, hogy aki külföldön szerez diplomát, ott épít ki kapcsolati hálót, alapít családot, az ritkán tér haza. Márpedig ez veszélyezteti a hazai tudomány minőségi utánpótlását, hiszen ha a legjobbak nem térnek vissza…
– Igaz, és mégsem az. Általában a kint maradókról esik szó, a hazatérő sikersztorikról ritkán. Egyik oktatónk, a molekuláris biológus Bödör Csaba a Semmelweis Egyetemen dolgozik rákkutatóként. A Junior Prima Primissima díjas, a fiatal kutatókat itthon tartó Lendület programon is nyertes szakember Londonban tanult a doktori fokozata megszerzése után. Pályáján nagyon sokat számítanak a brit fővárosban töltött évek. A Lendület program megfelelő húzóerő a hozzá hasonló fiatalok körében. Nem kell attól félni, hogy a legjobbak nemzetközi tapasztalatokra tesznek szert, hiszen ha megfelelő feltételeket találnak itthon, hazatérnek.
– Ha nem is az a céljuk, a Milestone aktívan közreműködik a hazai agyexportban.
– Mi éppen ellenkezőleg azt mondjuk, hogy a top egyetemi kurzusok egy új magyar elit születésének eszközei lehetnek. Amikor elkezdtük
– tisztelet a néhány kivételnek –, azt láttuk, hogy a hazai egyetemek nem a nemzetközi versenyképesség igényével készítik fel a diákokat. Mi azokat a fiatalokat segítjük, akik ilyen térben szeretnének sikeresek lenni, de úgy, hogy idővel visszajönnek Magyarországra. Ennek érdekében szoros öregdiák-hálózatot működtetünk, tartjuk a kapcsolatot, hogy érzékeljük, milyen feltételek esetén térnének haza. A következő öt év egyik nagy kihívása, hogy miként segíthetjük minél több diákunkat végzettségüknek megfelelő itthoni álláshoz.
Bizalmi skála
Az egyetemista korosztály 2-2,5 százaléka tanul külföldön; tipikus célország Ausztria, Németország és Anglia. Az elemzések szerint akkor nő kissé a külföldön tanulók száma, ha megcsappan a bizalom a hazai felsőoktatásban. Ugyanakkor a hazai intézményekben tanulók nyolc százaléka külföldi, és nő a számuk. A külföldön tanulás másutt is bevett szokás. Németország egyetemistáinak hét százaléka más országban szerez diplomát, míg a német egyetemeken a külföldi hallgatók 15 százalékos arányt képviselnek. Mégsem mondja senki, hogy Németországban rosszul működnek az intézmények.