Régi tapasztalat, hogy ahol keresztények élnek viszonylag nagy számban, ott másként működik az ország. Van egy kevéssé fontosnak tartott, de a valóságban roppant lényeges különbség a muszlimok és a keresztények között, ez pedig az, hogy míg előbbiek számára az alkohol gyakorlatilag tiltott, utóbbiak a bort akár szentnek is tarthatják, és semmiféle vallási törvény nem ellenzi az alkoholos italok fogyasztását.
Itt most nem a részegen tántorgó keresztény koldusokra kell gondolni, mert olyanok jószerivel nincsenek az arab országokban, hanem arról, miként élnek teljesen más életet a keleti keresztények. Damaszkusz óvárosában, egy nagy körforgalom mellett kezdődik egy kellemes sétálóutca, a házak kapuján kereszt alakú díszítés. Egyértelműen keresztény negyed, a lakók maguk arabok, de nyakukban kis, kereszt alakú medál.
Az egyik kapualj felett pedig cégér. Heineken. Megdöbbentő látvány ez Szíriában, de ott van, odabent pedig takaros kocsma két idős, nagy bajuszú úrral, akik politikáról, fociról és az időjárásról beszélgetnek egy-egy korsó sör fölött egy békés kora délutánon. Se ruházatukban, se viselkedésükben nem különböznek nyugati társaiktól, a két bácsi akár egy budapesti kocsmában is ülhetne.
Egy – lezárt – határral távolabb a sör politikai üzenetet hordoz. Palesztinában létezik egy aprócska sörfőzde. Tajbeh falucska erről híres, Jeruzsálemtől északra találhatjuk, de egyáltalán nem olyan könnyű azt a harminc kilométert megtenni a folyamatos útzárak miatt.
A dimbes-dombos vidéken látszik a megszállás, minden domb tetején épülnek a leendő zsidó telepek házai, néhol katonai létesítmények, s mindenütt katonák. Középen pedig ott van a palesztin falu, ahol keresztények élnek, s egyikük úgy döntött, sört fog főzni. A sörfőzde maga apró, de a sör legendás, hiszen helyi gyártmány, és Izraelben is árusítják, ahol versenybe szállt a Goldstarral és a Makkabival.
Ez a két sör fogy a legnagyobb mennyiségben Izraelben, a Tajbeh hozzájuk képest valóban elhanyagolható mennyiséget tud előállítani, de kulturális szempontból rendkívül fontos a jelenléte. Azt mutatja, hogy az élet e pici, mégis fontos részét igenis ápolni kell, a keresztény palesztinok nem úgy akarnak élni, mint muszlim társaik, hiszen más gyökereik vannak, más szokásaik, más értékeik, amelyek meghatározzák egész életüket.
Ugyanez a nyugatias viselkedés látható az észak-iraki Erbílben, a Kurd Regionális Kormányzat fővárosában. A kurdok többsége szintén muszlim, de jelentős keresztény közösség él szerte a kormányzat területén, Erbílben keresztény templomok is vannak. A környékbeli boltokban pedig lehet alkoholt kapni, ellentétben a templomoktól távol eső, muszlimok vezette üzletekben.
Persze ez a pénzről is szól, és ha valaki úgy dönt, hogy sörözni akar barátaival, akkor bármikor elmehet a keresztények boltjába vásárolni, senki se fog rászólni. A keresztény negyed mégis máshogy néz ki, mint a muszlim, az emberek viselkedése is teljesen más, megmagyarázhatatlanul hasonlít hozzánk. Ezért veszélyes nekik a háborús országban kitartani, de változni úgyse tudnak, s nem is akarnak.