Létezik egy Magyar Szociális Fórum nevű szervezet, amelyik már sok év óta adja hírül, hogy melyik időszakban hányan fagytak meg Magyarországon. Most már nemzetközi adatokkal is rendelkezik. E szerint február két utolsó napján csaknem kétszázan hűltek ki az Európai Unió országaiban, közülük száznegyvenen a kelet-európai tagállamokban, illetve Ukrajnában.
A nyugat-európai áldozatok többsége hajléktalan bevándorló volt. Magyarországon a fórum szerint a február végi hidegben négy nap alatt huszonegyen fagytak meg, többségükben fűtetlen lakásokban, és olyan magukra maradt idős, beteg vagy nyomorban élő emberek, akik a február közepén lezárult szociális tűzifajuttatás keretében nem kaptak elég fűtőanyagot, és szerény jövedelmükből nem futotta tüzelőanyag beszerzésére. A fagyhalál magyarországi áldozatainak száma február végére elérte a 185-öt.
Foglaljuk tehát össze! A Magyar Szociális Fórum itt, Budapesten egy nap „késéssel” nemcsak azt tudja főre pontosan, hogy február legvégén hányan fagytak meg Magyarországon, hanem azt is, hogy hányan Európában, ebből hányan a kelet-európai tagállamokban. Sőt még azt is tudja, hogy a fagyhalált halt nyugatiak többsége hajléktalan bevándorló volt. Nincs kétség, ma a világon a Magyar Szociális Fórumnak van a legmegbízhatóbb információs hálózata, jobb, mint az ENSZ-é, az unióé, a NASA-é és a Moszadé együttvéve.
Felmérések igazolják, hogy a negatív üzenet sokkal gyorsabban, két hónap alatt átszivárog, míg a jó hírnek ehhez fél évre van szüksége. Tudják a kampányguruk is, hogy az ember alapvetően a rossz hírre van programozva, hiszen a bajjal kell törődni, nem azzal, ami rendben van. A negatív üzenet a kampányban még erősebb és sikeresebb, hiszen az emberek jobban figyelnek.
Működik egy Magyar Szociális Fórum nevű szervezet, amelynek mindenki komolyan veszi az adatait, de senki sem tudja, nem is kérdezi meg tőle, hogy azokat honnan veszi. Vigyáz is, hogy ki ne derüljön. Annyi tudható csupán, hogy a Magyar Szociális Fórum egy Simó Endre nevű egykori újságíróban testesül meg.
Ő nyilatkozik, vezeti a honlapot, adja ki a közleményeket. Tavaly tettünk egy kísérletet, hogy kiderítsük az adataik forrását. Feliratkoztunk a hírlevelükre, kérdeztünk, és kértük, hogy segítsenek megismerni néhány konkrét esetet. Postafordultával Simó Endre, vagyis maga a Magyar Szociális Fórum letiltott a levelezési listájukról. „Mivel úgy látjuk, nem a tények, hanem forrásaink érdeklik, javasoljuk, hogy járjon utána maga a tényeknek! Forrásaink nem titkosak, hiszen államiak. Mivel – úgy tapasztaljuk –, hogy érdektelenné vált hírleveleink iránt, címét ezennel töröljük.”
Ha már az adatok forrását nem tudhatjuk, próbáljuk meg a tényeket tisztázni! A Központi Statisztikai Hivatal méri a nagy hideg miatt meghaltakat, de csak utólag és évre lebontva ad közre adatokat. A tél pedig átlépi a naptári évet. Innen tehát Simóék nem tudhatnak számokat. Főleg nem ilyen sebességgel. Nincs ma Magyarországon egyetlen hivatalos szerv sem – mentők, rendőrség, segélyszervezet –, amely rendelkezne bármiféle számsorral a fagyhalálról, pontosabban a fagyás miatt bekövetkezett halálokról. Nem véletlenül. Ha egy hajléktalannak beteg és ezért megáll a szíve, majd utóbb kihűl, akkor mitől halt meg?
A szívétől vagy a hidegtől? Ha még élve bekerül a kórházba, és ott hal meg, akkor tekinthető-e kihűltnek? Egyetlen példa csupán, amely mutatja, hogy képtelenség konkrét számokat mondani. A szociális szervezetek határozottan állítják, hogy a Magyar Szociális Fórumnak nincs köze se hozzájuk, se a szociális szférához. Nem tudni, kik és milyen adatokból dolgoznak, és főleg, hogy milyen módszerrel jutnak a számaikhoz, mivel ezeket az adatokat képtelenség összegezni.