A 36 éves Gy. Krisztina 2013. szeptember 25-én este kocogni indult, de nem ért haza, családja a mobilján sem érte el. Még aznap keresni kezdték, a kutatásba nyomkövető kutyát is bevetettek, ennek segítségével Soroksár külterületén, nem messze a bicikliúttól rátaláltak Krisztina holttestére. A nőt futás közben támadták meg, valószínűleg nem akarták megölni, de a dolgok irányítása kicsúszhatott az elkövető kezei közül, ez vezetett a gyilkossághoz. Az áldozatot lemeztelenítették, megkötözték, durva bántalmazást szenvedett el, végül megfojtották.
A Budapesti Rendőr-főkapitányságon 14 tagú nyomozócsoport alakult a gyilkosság felderítésére.
Az asszony férjét, Kardos Lajost számos alkalommal kikérdezték a rendőrök. Faggatták, hogy tud-e olyan házról a környéken, ahol külföldi munkásokat szállásoltak el, vagy látott-e gyanús alakokat. Többször, minden részletre kiterjedően el kellett mondania, merre járt azon az estén, amikor feleségét megölték. Kardos Lajos tisztában volt azzal, hogy a rendőrség rá is gyanakszik, hiszen a gyilkossági nyomozásoknál rutinnak számít, hogy a közvetlen hozzátartozók szerepét is tisztázzák. Ebben az esetben a férfi viselkedése furcsának tűnt, ráadásul kiderült, Krisztina a halála előtt levelezett, flörtölt valakivel, és erről akár a házastárs is tudhatott.
A férjet négyórás hazugságvizsgálatnak is alávetették, amely Kardos Lajos állítása szerint negatív eredménnyel zárult. Végül a férjet, a titokzatos levelezőpartnert és az áldozat környezetében lévőket is kizárták a lehetséges elkövetők közül. Erről a hatóság azután beszélt, hogy az emberölést – az Országos Rendőr-főkapitányságon belül működő – a Petőfi Attila által vezetett kiemelt ügyeket felderítő főosztály vette át.
A rendőrök közel ötszáz embert hallgattak ki, akik összefüggésbe hozhatók a bűncselekménnyel, megvizsgáltak több száz olyan ügyet, amelyben szexuális erőszakot követtek el, és a bűncselekmény az áldozat sanyargatásával vagy életének kioltásával járt, de nem találtak egyezést, pedig elfogtak egy 49 éves férfit is, aki Dunaharasztin rendszerint késő este, éjszaka támadott meg egyedül hazafelé tartó nőket, és követett el ellenük szexuális erőszakot, majd elvette az értékeiket.
A bűncselekmény nyomravezetőjének Papp Károly országos rendőrfőkapitány ötmillió forint nyomravezetői díjat ajánlott fel. Több tanút is kerestek, így többek között azt a negyven év körüli férfit, aki aznap este a Fővárosi Csatornázási Művek szennyvíztisztítójánál a mountain bike-ját javította, valamint egy másik kerékpáros férfit, aki 21 óra körül a szennyvíztisztítóhoz közeli erdőnél várakozott.
Beszéltek egy sötét színű autót vezető emberről is, aki ponyvás, dobozos utánfutójával 21 órakor behajtott a kerékpárútra, majd húsz perc múlva kihajtott onnan. Felmerült egy hajléktalan személye is, aki tanúja lehetett a gyilkosságnak, hallotta az áldozat utolsó kiáltásait, és egy sötét autót látott a közelben a gyilkosság idején. Ez a szál sem vezetett eredményre. Elárulták azt is, két férfi DNS-ét azonosították, és egyértelmű, hogy az egyikőjük domináns, a másik alárendelt volt, feltehetően az életkorából adódóan.
Utóbbival kapcsolatban azt mondták: cselekménye is kisebb súlyú, elszámoltatásuk esetén ez években, sőt évtizedekben mérhető, ugyanis megkülönböztethető a gyilkos személye. Arra, hogy ez a jellemzés nem felel meg a valóságnak, csak később jöttek rá a rendőrök, de a közvélemény egészen a közelmúltig erről nem értesült. Egy szakértői hibának köszönhetően ugyanis egy, már Krisztina előtt halott ember DNS-e is rákerült a nő testére, így biztos, hogy a holttesten talált két idegen férfi DNS tulajdonosa közül az egyik vétlen. A rendőrség továbbra is nagy erőkkel kereste a gyilkost.
Bíztak az újabb információkban akkor is, amikor Kardos Lajost megkereste egy ismeretlen nő, aki biztos volt benne, volt élettársa, N. ölte meg Gy. Krisztinát. Az agresszív embernek leírt volt élettárs a gyilkosság idején közvetlenül Krisztina szokásos futóútvonala mellett dolgozott házszigetelő munkásként. A nő szerint a szakításuk után azzal fenyegette őt, hogy megöli. Kardos szerint az asszony azt állította, akkor döbbent rá, hogy volt párja lehetett a gyilkos, amikor minden cikket elolvasott a gyilkosságról.
Tanúvallomást tett, és elmondta: a gyilkosságot követő időben N. hazament lakóhelyére, ám a keze csúnyán bedagadt, az arcát összekarmolták. Azt állította, hogy összeverekedett a barátjával. Az asszony szerint viszont akkor sérülhetett meg, amikor Krisztina védekezett a támad ása ellen. A kamerafelvételek alapján a rendőrök kerestek egy szürke Renault Megane-t, amely akkor hajtott be a kocogóútra, amikor az asszonyt megölték. N.-nek éppen ilyen autója volt, amelyet nem sokkal később egy bontóba adott be.
A nyomozók vizsgálták az asszony vallomásában elmondottakat, az igazságügyi szakértők pedig DNS-azonosítást végeztek: a férfi édesanyjától rögzített DNS-hordozó anyagból kinyert DNS-t hasonlítottak össze az áldozat testéről rögzített, középkorú férfitól származó anyagmaradvánnyal. A DNS-azonosítás negatív lett, így szinte biztosra vehető, nem a nő volt élettársa gyilkolta meg Gy. Krisztinát, sőt a férfi korábbi munkatársait is ellenőrizték, ám az eredmény esetükben is negatív lett.
Az áttörés azonban néhány héttel később megtörtént, amikor a rendőrség közleményben jelentette be, egy személyt gyanúsítottként hallgattak ki a futónő megölése ügyében. A férfiról elárulták, hogy R. Szilveszternek hívják, és kisebb vagyon elleni bűncselekmények miatt már öt éve börtönben ül. A most negyvenéves gyanúsítottnak éppen a brutális gyilkosság után egy hónappal kellett bevonulnia a börtönbe.
Több verziót is vizsgált a rendőrség, hogy megkeressék a gyilkosság indítékát: családi, munkahelyi, esetleg házasságon kívüli kapcsolatokat vizsgáltak, illetve azt a lehetőséget is számba vették, hogy ad hoc gyilkosság, azaz úgynevezett „pacek balhé” van-e a háttérben. Ez történt, tehát a gyilkosság elkövetője nem az áldozat környezetéből került elő, a nő és támadója korábban nem ismerték egymást.
R. Szilveszter a gyerekkorát a helyszín közelében töltötte, egy szomszédos utcában. Asztalosnak tanult, de csak alkalmi munkákból tartotta fenn magát, hajléktalanként élt, és a telefonján talált adatok alapján a gyilkosságot megelőző két napon is a környéken járt. A DNS-e egyezett a gyilkosság helyszínén talált biológiai nyomokkal, ezért különös kegyetlenséggel, aljas indokból elkövetett emberöléssel gyanúsították meg a jogerős szabadságvesztését töltő férfit. Miután Krisztina férje is tudomást szerzett az új fejleményekről, azt üzente az ügyben majd eljáró bíróságnak, hogy felesége gyilkosa soha ne szabaduljon a börtönből, mert nem érdemel újabb esélyt.
Noha a gyanúsított megtalálása után mindenki elismerően beszélt a rendőrök munkájáról, az tény, hogy az országos rendőrfőkapitány bűnügyi helyettese belső vizsgálatot indított annak érdekében, hogy kiderüljön, ki a felelős azért, hogy a sértett telefonja 2013 októbere óta a sopronkőhidai börtönben volt letétben, ahova R. Szilveszter azt több más holmijával, köztük egy kötéllel(!) együtt leadta. Nem sokkal a belső vizsgálatról szóló hír után kiszivárgott az az információ is, hogy a férfi cellájából egy olyan, füzetből kitépett papírfecni került elő, amelyen Krisztina neve és megölésének dátuma szerepelt.
A férfi eddig megtagadta a vallomástételt, igaz, amíg a kirendelt védőjére vártak, a rendőröknek elmondta, abban az időben a környéken kerékpározott, és azt állította, hogy amikor meglátta, hogy egy férfi bántalmaz egy nőt, akkor beavatkozott, megütötte a férfit, és így maradhatott ott a DNS-e a helyszínen. A rendőrség állítólag cáfolni tudja R. Szilveszter verzióját. Az egyik bulvárlap szerint a napokban egy hetven év körüli férfi jelentkezett egy vidéki kapitányságon azzal, hogy köze van Gy. Krisztina meggyilkolásához. Egyelőre nem tudni, köze van-e az emberöléshez, vagy – mint sok esetben elő szokott fordulni – az illető csak a figyelem középpontjába akar kerülni.
Pámer Dávid, PestiSrácok.hu
