Arad fokozatosan megújuló-megszépülő főterének egyik tekintélyt és igényességet sugalló épülete a minoriták temploma. E templom papjai kísérték utolsó útjukra 1849. októberi hajnalán a katolikus papot kérő tábornokokat. Százötven évvel később ugyanennek a templomnak az udvarán helyezték biztonságba a Szabadság-szobor elemeit is, miután „kiszabadították” őket aradi „várbörtönükből”.
A tizenhárom vértanú emlékművének elkészítésével eredetileg Huszár Adolfot bízták meg, a városi szoborbizottság csak a művész váratlan halálát követően kérte fel a szoborcsoport befejezésére Zala Györgyöt. Az eredeti tervektől eltérve – a talapzatra került volna a tizenhárom vértanú arcképe, a szoborcsoport központi alakja a Haza, körülötte a Szabadság, Áldozatkészség, Erő és a Küzdelem végkatasztrófája allegóriái álltak volna – a fiatal lendvai szobrász saját művészi alkotásává formálta a szobrot. Először az Ébredő szabadság alakja készült el 1886 tavaszán, ezt a Harckészség és az Áldozatkészség követte 1887 nyarán. A végére maradt a Haldokló harcos, illetve a csoport főalakja, Hungária.
Az ünnepélyes avatásra 1890. október 6-án került sor.
Trianont követően, 1921-ben – úgymond a rongálások megakadályozása érdekében – az újdonsült román közigazgatás körbedeszkáztatta a Szabadság teret (ma Avram Iancu), majd 1925-ben lebontották a szobrot. Az aradi várból 1999-ben szedték össze a kompozíció darabjait, amelyek öt esztendőre a minoritáknál találtak otthonra. „Jó döntés volt, hogy amikor 1999. október elsején, több mint hetven év enyészet után kihoztuk a várból az allegorikus alakokat, a minorita templom udvarán állítottuk ki őket. Sokan jöttek – románok is – megnézni, újra testközelbe került, a jelenkori aradiak, de még a szobor ellenzői is meggyőződhettek az alkotás eszmei és művészi értékéről, és nem utolsósorban arról, hogy szimbolikája senki ellen nem irányul” – tartja Király András, az aradi Szabadság-szobor Egyesület elnöke.
A „kiszabadítás” után öt évvel, 2004-ben a volt Attila téren, a mai Tűzoltók terén állították fel újra a szobrot. A közvetlenül a rendszerváltás után elindított visszaállítási küzdelem végighúzódott a kilencvenes éveken, különböző politikai tárgyalások visszatérő témája volt. A szabadságharc 150. évfordulójának évében, 1999-ben Dávid Ibolya, az első Orbán-kormány igazságügy-minisztere román kollégájával, Valeriu Stoicával folytatott nem hivatalos tárgyaláson igyekezett elérni, hogy a Szabadság-szobor már az évforduló alkalmával a helyére kerüljön, ám Stoica szerint nem érkezett még el az emlékmű helyreállításának ideje. Felmerült viszont egy úgynevezett megbékélési emlékpark kialakításának lehetősége, ahol a Szabadság-szobor is helyet kaphatna.
Következő lépésként román kormányhatározat rendelkezett, hogy 1999. október elsején a szobrot átszállítsák a várból az aradi minorita rendházhoz, ahol elkezdődhetett a mű restaurálása. 2002-ben városi önkormányzati határozat, valamint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Szociáldemokrata Párt (PSD) közötti megyei protokollum született a szobor újra felállításáról, helyszínül a Tűzoltó teret jelölték meg.
Egy évvel később, 2003-ban létrehozták a Szabadság-szobor restaurálása és felállítása költségeinek összegyűjtését koordináló alapítványt, négypárti egyeztetés is zajlott a szobor ügyében, végérvényesnek tűnő megegyezés született a felállításról. Néhány hónappal később mégis meghiúsulni látszott a terv: egyrészt a művelődési minisztérium minősítése szerint a szobor esztétikailag nem felel meg a mai követelményeknek, másrészt „a szaktárca csak a román történelem jeles mozzanataiból ihletődött alkotásokat pártolja, támogatja és védi”.
Szeptemberben pedig az Állami Építkezési Felügyelőség formai okokra hivatkozva leállíttatta a munkálatokat.
Újra beindult a politikai nagyüzem: Markó Béla RMDSZ-elnök Adrian Năstase miniszterelnökkel egyeztetett, Ion Iliescu államelnök is tárgyalt Mádl Ferenc magyar államfővel, Medgyessy Péter miniszterelnök pedig román kollégájával, élénk levélváltások és helyi szintű tárgyalások zajlottak. A román fél újfent megbékélési park létesítését kezdeményezte, amit az RMDSZ elfogadott – ha az a Tűzoltó téren valósul meg. A 2003. október 5-re tervezett felavatás viszont elmaradt.
Miután a szoborkérdés jelentette a 2004-es évben kötendő PSD–RMDSZ-egyezség legfőbb akadályát, a román kormány újabb rendelettel igyekezett szavatolni a szoborállítást. A kormányhatározat értelmében a Szabadság-szobor a Tűzoltó téren, egy, Az 1848-as forradalom emlékműve elnevezésű diadalívvel együtt kap helyet – ez utóbbi miatt a Szabadság-szobor már fölállított talapzatát 45 fokos szögben el kellett fordítani –, a két alkotás révén jön létre a Megbékélés emlékpark. Az akkori tervek szerint Zala György művén és a diadalíven túl egy további, Románia és Erdély 1918-as egyesülésének emléket állító alkotással is gazdagodik a park, ez azonban azóta, idén, a centenáriumi évben sem valósult meg.
A 2004. április 25-i ünnepségen először a csak egy évvel később felavatott diadalív makettjét leplezték le, majd Zala György közel nyolcvan évvel korábban lebontott alkotását. A mintegy tízezres tömegben akadt egy harmincfős csoport is, amelynek tagjai kifütyülték a felszólalókat.
A visszaállított szoborcsoportot az elmúlt években többször is megrongálták. 2011 áprilisában három bronzelem (a diadém, egy tőr és egy kard) tűnt el a szoborról. A feltételezett tettest elfogták, a hiányzó darabokat pótolták, az incidenst követően pedig négy térfigyelő kamerát helyeztek el a téren. A legutóbbi – egyben azóta az utolsó – rongálást 2015. február 14-én jegyezhettük: a tizenhárom vértanút ábrázoló bronz domborművek közül hatot a szoborcsoport déli és keleti oldalán festékszóróval román nemzeti színekkel fújtak be, a talapzatra pedig fekete színnel magyarokat gyalázó szöveget írtak. Gheorghe Falcă, a város polgármestere közleményben ítélte el a szoborgyalázást, és megengedhetetlen vandalizmusnak nevezte a történteket, amely a közösségi értékeket és a román nemzeti színeket is meggyalázza.
Azóta csend van Aradon, és a helyi magyarok szerint ezt azért könnyebben meg lehet szokni. Mi több, a romániai Műemlékek Országos Bizottsága műemlékké nyilvánította a Szabadság-szobrot és környezetét, a román–magyar megbékélés parkját. A műemlékjegyzékbe való felvételhez szükséges hivatalos iratcsomót korábban éveken át beterjesztette az Arad megyei illetékes hatóság, a műemlékes szakemberek a szimbólumértékű köztéri alkotás egyediségét emelték ki.
A Szabadság-szobor több más erdélyi kulturális létesítménnyel és szellemi örökséggel együtt bekerült a Magyar Értéktárba, kiemelkedő nemzeti értékként tartják számon. A beválogatással nemcsak a hungarikummá válás folyamata indulhatott el, hanem a világ magyarságának a figyelme ismét a Szabadság-szoborra, Aradra, az aradi magyarokra összpontosulhat.
Faragó Péter aradi országgyűlési képviselő szerint semmi olyat nem éreznek a levegőben, ami megzavarhatja az október 6-i eseményeket. A mindenkor egyfajta piactérként számon tartott, ezért élénk forgalmú Tűzoltó teret új identitásában is belakták az aradiak, ami örvendetes, ugyanakkor nem mindig válik előnyére, hiszen ez sok esetben szemeteléssel, a zöldövezet, a padok megrongálásával, a szökőkút sűrű meghibásodásával jár együtt. De béke van körülötte, és ez mindennél fontosabb. Ma már elhallgattak a szobor Magyarországra való „toloncolását” szorgalmazó vélemények, rengeteg turista keresi fel a teret, és a román többségűvé vált Arad is egyre inkább saját látványosságaként kezeli és hirdeti Zala György szobrát.
A többit pedig jótékonyan fedi el az őszi lombhullás.