Azt egyelőre nem tudni, hogy az ügynek vannak-e már gyanúsítottjai, mivel a rendőrség – a nyomozás érdekére hivatkozva – eddig semmilyen hivatalos tájékoztatást nem adott a megtalált maradványokkal összefüggésben, így arra sem reagáltak, hogy valóban egy nyomozati alkunak köszönhető-e az eljárás megindítása. Információink szerint ugyanis néhány hónappal ezelőtt egy, a szervezett bűnözéshez nem köthető férfi ajánlott alkut a rendőröknek, aki egy kettős gyilkosság feltárásával szeretne mentesülni a büntetése alól. Úgy tudjuk, a korábban gazdasági bűncselekményeket elkövető férfi a gyilkosságban nem, csupán a holttestek eltüntetésében segíthetett, így a nyomozati alkut megköthették vele a nyomozók.
Pár hónapon belül a pilisszentiváni eset már a második olyan, nagyobb nyilvánosságot kapott rendőrségi akció, melynek keretében eddig felderítetlen gyilkossághoz találták meg a holttestet a hatóságok: áprilisban a Fertő tó nyugati partján, az ausztriai Ruszt város közelében bukkantak ismeretlen tetemre, majd előkerültek a törzshöz tartozó végtagok és az áldozat feje is. Az osztrák rendőrség nagy erőkkel kezdte meg a nyomozást, és el is fogtak egy osztrák gyanúsítottat. A megcsonkított holttestről először a helyi hatóságok is azt feltételezték, hogy a szintén rejtélyes körülmények között eltűnt és vélhetően meggyilkolt VV Fannié. Ezt azonban elvetették, majd arra gyanakodtak, hogy egy Bécsben dolgozó szlovák vagy cseh származású prostituált az áldozat. Később kiderült, egy 1988-as születésű magyar nőről van szó.
Radics sokat fecsegett
A letartóztatott férfi bevallotta a tettét: a gyilkosság napján a nádasba vonszolta a lányt, és halálra szúrta, majd egy fűrésszel feldarabolta. A legújabb hírek szerint a bécsi férfi drogdílerként keresett pénzt, és az áldozat, a prostituált a kuncsaftja volt. Az első találgatások szerint a férfi szerelmes lett a prostituáltba, ő azonban nem viszonozta az érzelmeit. Alfred U. azt is közölte a rendőrséggel, hogy az áldozat belső szerveit azért fagyasztotta le, hogy később megegye őket. Az osztrák sajtó szerint a férfi bevallotta, nem a magyar lány volt az első áldozata, korábban egy férfival is végzett, akit fejszével darabolt fel.
Visszatérve a Pilisszentivánnál megtalált holttestekhez: felmerült annak a gyanúja is, hogy a több alvilági gyilkosság megrendelése miatt börtönben ülő Portik Tamás volt katonája és családja maradványait találhatták meg. A találgatásokat csak erősíti, hogy a rendőrség kategorikusan nem cáfolta, hogy újraindították-e a családirtás ügyében a nyomozást. Radics Attila, élettársa és hároméves gyermekük, Sára még 2002. január 23-án tűnt el Tárnokon lévő otthonukból. Valószínűleg meggyilkolták őket. A kora délután az iskolából hazaérkező nagyobbik gyermek, Fanni tárva-nyitva találta házuk összes ajtaját. Nyolc hónapos kistestvére az emeleten sírt. A szomszédok délelőtt látták utoljára az élettársat, amikor befizette a villanyszámlát a postán. A kiérkező rendőrök vödörnyi vért találtak a lakásban. Radics Attila, élettársa és hároméves kisgyermekük pedig „eltűnt” otthonról.
Az esetet tíz évig eltűnésként kezelték, és csak 2012 novemberében indítottak eljárást emberölés gyanújának bűntette miatt. A férfinak az eddigi nyomozás adatai szerint azért kellett meghalnia, mert ő lehetett az 1999-ben Tahitótfaluban üzlettársával együtt lelőtt Seres Zoltán gyilkosa, Radics azonban túlságosan sokat fecsegett a merényletről. A 2002. január 23-a óta nem látott, 2012 novemberéig eltűntként kezelt család három tagjának tragédiájáról egy korábbi forrásunk is beszélt, aki szerint a nyomozás egyik iránya az (volt), hogy Radics élettársa, B. Lászlóné „besokallt”, elege lett férje „ügyeiből”, és azzal fenyegette, hogy feljelenti a rendőrségen.
Erre Radics elővette a fegyverét, meg akarta vele ijeszteni feleségét, ám a vita hevében a „Radír” becenevű férfi több lövést adott le. Felesége és hároméves kislánya is meghalt. Beszélgetőtársunk állította, ezután Radics szólt Portik embereinek, akik a helyszínre érve elszállították a holttesteket, a megzavarodott férfit pedig magukkal vitték, és ismeretlen helyen másfél hónapig bújtatták. Radics azonban nem tudta feldolgozni az általa okozott tragédiát, és szinte szó szerint „megőrült”, kezelhetetlenné vált, majd Portikék attól tartva, hogy a labilis férfi, ha rendőrkézre kerül, könnyen megtörik, és beszámol az általa tudott korábbi bűncselekményekről, eldöntötték, végeznek vele.
A tetten ért „sírásó”
A rendőrök ugyanakkor egy olyan szál irányába is elindultak, mely szerint Radics valamivel zsarolni próbálta az Energol-vezért, emiatt Portik parancsára öt embere indult „eltüntetni” a kábítószerek és alkohol hatására túl sokat beszélő Radicsot. Számításaikba ugyanakkor hiba csúszott, mivel tudomásukkal ellentétben, amikor beléptek a házba, az Energol-vezér – aki feltételezhetően csak Radics megölésére adott utasítást – volt katonáján kívül otthon találták Portik emberei az élettársát és kislányát is. Elszabadultak az indulatok, és mindenkit megöltek, a holttesteket pedig ismeretlen helyre vitték. Az olajügyek miatt körözött Portik egyébként sokáig éppen Radics tárnoki házában rejtőzött el, és különös egybeesés, hogy a család „eltűnése” idején a férfi értesüléseink szerint pont Pilisszentivánon bujkált.
Eddig meg nem erősített, de nem is cáfolt információk szerint már csak a holttestek kellenének az ügy megoldásához, mivel a rendőrök már mindent kiderítettek, így azt is, hogy ki az az öt személy, aki részt vett egykori társuk és két családtagja megölésében. Azt az autót is megtalálta a nyomozó hatóság, amellyel Radicsékat elszállították. Ugyan a rendőrség a négy évig húzódó eljárásban nem gyanúsított meg senkit, annyi biztos, a Prisztás-gyilkosság nyomozati irataiban fellelhető, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda a Radics család megölésével kapcsolatban adatokat gyűjtött Portik Tamás volt testőréről, a Prisztás József lelövéséért elítélt H. Istvánról, ám a nyomozást végül 2016-ban felfüggesztették.
Figyelemre méltó, hogy a Radicsékhoz hasonló „eltűnés” – amely az alvilág egy részét is megdöbbentette – utoljára több mint húsz évvel ezelőtt történt: Szlávy Bulcsúnak 1997 nyarán egyik napról a másikra veszett nyoma. Az alvilágban sokáig találgatták, hogy megölték-e a vállalkozót, vagy külföldre menekült a törvény és ellenségei elől. Évekkel később egy garázsban a Kovács Lajos ezredes vezette „döglött ügyek osztálya” érte tetten W. Lászlót Szlávy holttestének kiásása közben, majd elfogták a tettestársait is.
A rendőrök úgy sejtették, a Balaton királyaként elhíresült Szlávynak azért kellett meghalnia, mert kikezdett a később a gyilkosok felbérelésével vádolt vállalkozó, W. László barátnőjével, aki megfenyegette a Balaton urát: ha fájdalomdíj gyanánt nem fizet több millió forintot, nem várt következményekre számíthat. A vád szerint 1997. június 31-én W. budaörsi irodájában találkoztak, ahol az üzletember utasítására Szlávyt fejbe lőtték, majd a holttestét egy W. érdekeltségébe tartozó garázs aknájába temették és lebetonozták. W. szerint azonban Szlávy nem ment el a találkozóra, majd egy nem várt telefonhívást kapott: a vonal másik végén az Aranykéz utcában egy évvel később kivégzett Boros Tamás volt hallható, aki csupán annyit mondott: „Letettük Szlávy hulláját a garázsod elé.”
Hét évvel később úgy került elő Szlávy hullája, hogy a nyomozók a vállalkozó környezetében elhintették, a garázs betonját hamarosan feltörik, mert tudják, hogy ott nyugszik Szlávy Bulcsú. W. ezek után elveszítette a fejét, és nekilátott kiásni a holttestet. Ásás közben érték tetten. W. azonban mindig tagadta, hogy ő lett volna a gyilkosok megbízója. Szerinte Boros ölette meg Szlávyt, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy már másnap rátette a kezét Szlávy balatoni érdekeltségeire.
A végső döntést a Szlávy-ügyben egy megismételt perben négy éve a Fővárosi Ítélőtábla hozta meg, amikor előre kitervelten elkövetett emberölés bűntette miatt hét év három hónap börtönbüntetésre ítélte W. Lászlót. Az elsőfokú bíróság elsőként 15 évet szabott ki az elsőrendű vádlottra, ám az üzletembert egy új eljárásban felmentették, igaz, másodfokon mindkét döntést hatályon kívül helyezte a táblabíróság.
A harmadik eljárásban az ügyészség és az elsőrendű vádlott védője még mindig újabb hatályon kívül helyezést és egy negyedik eljárást indítványozott, ám a másodfokú bíróság lényegében jogerőre emelte a harmadik elsőfokú döntést.
Mint egy gyenge film
A szóbeli indoklás szerint azonban a gyilkosság indítéka nem nőügy lehetett, hanem az, hogy az Aranykéz utcában 1998-ban felrobbantott, Boros Tamásként ismertté vált Boros József Károly át akarta venni Szlávy balatoni érdekeltségeit. A bírói tanács elnöke elmondta: az eljárás adatai szerint Szlávyt utoljára N. Gábor másodrendű vádlott látta (a vád szerint ő csalta a helyszínre a Balaton urát), aki meglehetősen életszerűtlen – de meg nem cáfolt – vallomása szerint Szlávy kocsijában indult el Siófokról, ám egy benzinkútnál kiszállt. Szlávy több ismerőse pedig azt vallotta, hogy nekik az áldozat azt mondta: W. budaörsi irodájába megy. Az ügyészség feltételezései azonban arról, hogy miként történhetett Szlávy kivégzése, olyanok, „mintha egy gyenge filmet néznénk” – fogalmazott a tanácselnök, aki szerint a móri ügy kudarcos bizonyítási technikája volt felismerhető a bűnüldöző hatóságok eljárásában.
A táblabíróság szerint számos arra utaló adat volt, hogy Boros Balaton környéki terjeszkedése lehetett az oka Szlávy megölésének. Ezt támasztja alá többek között az, hogy a később felrobbantott vállalkozó emberei már Szlávy eltűnésének másnapján kirámolták ingatlanát, az áldozat kutyája Borosé lett, kondigépe pedig az eljárás másodrendű vádlottjáé, N. Gáboré. Ezek a tények ugyancsak azt valószínűsítették, hogy Borosék tisztában voltak Szlávy halálával. N. Gábort a vád szerint a Szlávyt fejbe lövő harmadrendű vádlottal együtt végül jogerősen felmentette a bíróság.
A bíró megjegyezte azt is, hogy az ingatlan, ahol negyven centi beton alá rejtették Szlávyt, egy nappal a gyilkosság előtt került W. ismerősének tulajdonába, tehát nehéz lenne azt állítani, hogy W. semmit sem tudott a történtekről – fűzte hozzá a tanácselnök, aki szerint Szlávyt feltehetően „felkínálták” Borosnak.