Egy amerikai és egy orosz műgyűjtő beszélgetéséből idézünk: „Eladtam a Modiglianimat 96 millió dollárért” – közli elégedetten az amerikai. „Igen? – csodálkozik az orosz. – Én meg 118 millióért vettem egyet. Mikor történt az eladás?” „Úgy három éve. Nagyon szép kép, Kék párnán fekvő akt.” „Ne haragudjon, de nekem most mennem kell” – ez volt a falfehérré vált orosz reakciója a hallottakra. Állítólag ekkor esett le Dmitrij Ribolovljevnek, hogy milyen módszerrel dolgozik a műkereskedője.
Az orosz oligarcha még az 1900-as évek végén döntött úgy, hogy megválik Permben lévő Uralkali műtrágyagyárától. Az orvosvégzettségű, 52 éves Ribolovljevet ma Oroszország 15 leggazdagabb üzletembere közé sorolják, úgy kilencmilliárd dollárja lehet. Vagyonát abból szerezte, hogy a ’90-es években elsőként kapott engedélyt Permben részvények forgalmazására, így került tulajdonába az ország egyik nagy vegyi gyára. 1996-ban megvádolták azzal, hogy eltette láb alól volt üzlettársát, de valahogy kikecmergett az ügyből. Az első adandó alkalommal külföldre távozott, nehogy még egyszer felmerüljön ellene hasonló vád.
Jelenleg sok mindennel üzletel, a Bank of Cyprus egyik főrészvényese, a földközi-tengeri szigeten vannak bejegyezve cégei, és ez számít lakhelyének is. Kedvtelésből és valószínűleg a monacói elitbe való belépési szándékból megvette az AS Monaco futballcsapatot, amelynek ő és a hercegi család a tulajdonosa. Ilyen vagyonnal azonban eljön az a pillanat, amikor felmerül a kérdés, mibe fektesse be a pénzét, ami szép, ráadásul örömét is leli benne, és nem veszti el az értékét. Ingatlannal teli van, övé az egyik legszebb villa Monacóban, amelyért 238 millió eurót fizetett.
Az orosz mágnás 2003-ban találkozott egy svájci műkereskedővel, a genfi Yves Bouvier-val. Jó kapcsolat alakult ki közöttük, és az orosz oligarcha szóbeli megbízást adott a műkereskedelem világát töviről hegyire ismerő svájcinak, hogy állítson és vásároljon össze számára egy gyűjteményt. Ha a világot járva lát valami figyelemre méltót, akkor Bouvier azonnal értesíti megbízóját. Az összvételár két százalékát kapja a műkereskedő, ami első hallásra nem tűnik soknak, de ne felejtsük el, hogy több millió dolláros üzletekről beszélünk!
Így került összesen 38 festmény – köztük számos Picasso, Gauguin, Van Gogh, Klimt, Modigliani, Renoir, Rothko, de még Leonardo da Vinci műalkotása is – az orosz milliárdos falára vagy inkább páncéltermébe. Az egész gyűjteményt úgy kétmilliárd euróra taksálják. A gyümölcsözőnek ítélt viszony épp a fenti beszélgetésig tartott, amikor az orosz oligarcha ráébredt a műkereskedő ügyleteire.
Ekkor – 2015-ben – feljelentette a világ számos helyén a svájcit csalásért és szélhámosságért szinte mindenhol, ahol a műkereskedő megfordult. A szándék egyértelmű: meg akarja semmisíteni a genfi műkereskedőt, aki az ő eszén is túljárt. Az egymilliárd eurót alulról súrolja az az összeg, amelyet az orosz mágnás viszont akar látni.
Miben állt a Bouvier-módszer? A képlet egyszerű: valakit közbeiktatott a műtárgyat eladó és Ribolovljev közé. Például ha látott egy kiemelkedő alkotást, amely szerinte többet is megér az orosz üzletembernek, akkor azonnal megvette más nevében, aki csekély részesedéssel beérte. Utána elkezdte az alkut Ribolovljevvel tíz-húsz százalékkal magasabb áron.
„Ez kemény eladó, nem akar engedni. Most lement pár milliócskát, most kell lecsapni rá” – ilyen érvekkel próbálta meggyőzni az orosz monacói potentátot. Tehát nemcsak az emelt összeg után járó kétszázalékos bevétel, hanem a valódi és Bouvier által feltornászott ár különbözete is a svájci műkereskedő zsebébe került.
A Sotheby’s egyik 2013-as árverésén – egy megbízottján keresztül – került hozzá 80 millió dollárért Leonardo egyik fő műve, a Krisztust ábrázoló Világmegváltó, amelyet szakértők a Mona Lisánál is többre tartanak. Később Bouvier bejelentkezett megbízójánál: „Egy Leonardo, ezt nem szabad kihagyni. Csak egy a baj, az ár, amelyből az eladó nem hajlandó engedni, 127,5 millió dollárra rúg.” Végül meggyőzte Ribolovljevet. Csak ezen a képen a svájci műkereskedő 47,5 millió dollárt kaszált, ez már elég szép „jutalék”.
Ám jött egy fordulat, a lelocsolt locsoló esete. Tavaly – már a pereskedés alatt – az orosz mágnás úgy döntött, hogy egy árverésen áruba bocsájtja a Világmegváltót. A kalapács 450 millió dolláros árnál csapódott le. Ez lett a világ legdrágábban elkelt festménye. Ribolovljev elégedetten dörzsölhette a tenyerét. Ám ez a hihetetlen üzlet a vádlottnak is jól jött. A párizsi perben Francis Szpiner neves francia ügyvéd kapva kapott a világrekordon történt értékesítésen: „A felek közt nem volt írásos megállapodás. Nem volt kikötve semmilyen ár, amelyért a műkereskedő felajánlhatta a képeket. A vevő pedig egyáltalán nem volt kötelezve arra, hogy megvegye a festményeket – fejtette ki Szpiner.
– Eddig egyetlen »túlárazott« műalkotásról sem bizonyosodott be, hogy azzal akaratlagos kárt okoztak volna a megrendelőnek. A Világmegváltó több százmillió dolláros hasznot hozott neki. Mi is pereljük be őt, részesedést követelve a haszonból? A műkereskedelemben is a kereslet-kínálat határozza meg az árakat.”
Ám koránt sincs itt vége az adok-kapoknak, Bouvier is beperelte Monacóban Ribolovljevet, mégpedig hatóságok megvesztegetése miatt. Ennek az ügynek a főszereplője Tetiana Bersheda ukrán származású ügyvédnő, aki a kezdetektől viszi Ribolovljev ügyeit, és akit egyesek magánbeszélgetéseikben csak „cárnőnek” neveznek.
Az orosz oligarcha annyira hálás volt szolgálataiért, hogy az AS Monaco tulajdonosi tanácsának tagjává avatta. Ő faragta le Ribolovljev válásakor kifizetendő kárpótlási összegét, mégpedig nem is kevéssé. Egy svájci bíróság szerint a férjnek 4,5 milliárd dollárt kellett fizetnie volt feleségének, ami csődközeli helyzetbe hozta volna Ribolovljev minden vállalkozását. Időközben az asszony nyilvánosságra hozta, hogy az orosz oligarcha milyen módszerekkel dugja el a vagyonát a különböző offshore szigeteken. Végül az ukrán ügyvédnő megállapodott a feleséggel, aki mintegy 500 millió dollárt kapott.
Ám Tetiana egy másik esetben nem volt ilyen okos. A Bouvier-ügy egy szálaként magánélet megsértése miatt indult ellene eljárás, mert zaklatta a svájci műkereskedő egyik oroszországi összekötőjét. Vizsgálatra le is adta a mobiltelefonját a monacói rendőrségnek. Csak azt nem tudta, hogy a letörölt sms-ek ugyanúgy előbányászhatók a telefonból, mint a fent lévők. A nyomozók több ezer üzenetre bukkantak. Ezek közül volt olyan, amely azt tanúsította, hogy a monacói igazságszolgáltatás felső vezetéséből számosan a Ribolovljev-klán zsebében vannak. Philippe Narmino igazságügy-minisztertől, akit itt a hercegség igazságügyi szolgálata igazgatójának neveznek, egészen az ügyészség vezetőjéig.
Kapcsolatban álltak az ügyvédnővel, aki meghívta őket az AS Monaco fontosabb meccseire, természetesen a VIP-páholyba. Bersheda a Bouvier ellen folyó rendőrségi nyomozás szinte minden részletéről tájékoztatást kapott. Az igazságügyért felelős vezető feleségével egy hétvégén helikopteres látogatást tett Ribolovljev svájci üdülőjében, Gstaadban. Narmino meleg szavakkal köszönte meg a meghívást, amely természetesen egyetlen fillérjébe sem került.
A „Monacogate” tavaly ősszel odáig fajult, hogy az igazgató nyugdíjba vonult. Így állt az orosz mágnás egy „kormányválság” mögött. De előtte még az ügyész jogtalannak nevezte az ukrán ügyvédnő telefonjának lefoglalását, a talált anyagokat pedig ügyvédi titoknak minősítette. Ezeket nem lehet felhasználni az ellene folyó perben. Valami itt hibádzik, ugyanis ilyen megítélés alá csak az ügyvéd és védettje beszélgetései, üzenetváltásai tartoznak.
Ki tudja, már hányadik per van folyamatban Ribolovljev műgyűjteménye kapcsán. A monacóiaknak egy kávé mellett jó témát ad a mindennapos fejlemények megbeszélése. De legalább a helyi futballcsapatnak menne jól, mint pár éve, amikor a Bajnokok Ligájában tényezők voltak. Az orosz oligarcha a két évvel ezelőtti csapatból majdnem minden valamire fogható focistát eladott – köztük Mbappét, a világbajnokság tinisztárját százmillió euróért. Monacóban ezért a döntéséért egyre kevesebben szeretik.