Eddig több mint 160 csontvázat találtak az ókori zsidók ősellenségének, a Dáviddal küzdő Góliát népének, a filiszteusoknak a temetőjében. A halottakat az időszámításunk előtt XI–VIII. század között helyezték végső nyugalomra. A régészek már harminc éve folytatnak ásatásokat Askelónban és környékén, ahol a Bibliából ismert egykori filiszteusok egyik legfontosabb városa állt. Az ősi városfalakon kívül 2013-ban találták meg a temetőt, amely az eddig kiásottakon túl további csontvázak ezreit rejtheti. A temető feltárása három éve, titokban zajlott – írta az MTI –, mert korábban ortodox zsidó csoportok tiltakoztak a temetkezési hely megbolygatása ellen.
A szakemberek úgy vélik, hogy a filiszteusok nem valamely sémi népcsoport tagjai voltak, hanem az Égei-tengerről hajókon kerülhettek erre a vidékre a korai vaskorban. Mai napig elfogadott vélemény, hogy a filiszteusok az időszámításunk előtti XII. században telepedtek le Kánaán, a későbbi Izrael földjén. Csakhogy ez ellentmondásban áll Mózes könyveinek és a Bírák könyvének tudósításával, amely arról szól, hogy a filiszteusok már az időszámításunk előtti XV. században is ezen a vidéken laktak.
A Biblia legfőbb istenüket Dágonnak nevezi, akit valószínűleg halfejű, embertestű szobor formájában ábrázoltak – olvasható Grüll Tibor, a Pécsi Tudományegyetem ókortörténészének korábbi tanulmányában. (Dágon központi kultuszhelye Gázában volt, bár Asdódban is építettek neki szentélyt.) A filiszteus vallásgyakorlatban ismeretlen volt a körülmetélés, Zakariás könyvéből pedig az is kiderül, a filiszteusok még vért is ettek. A filiszteus szokások abban is eltértek a korabeli zsidó hagyománytól, hogy utóbbiak barlangsírba helyezték halottaikat, majd a test felbomlása után összeszedték a csontokat. A filiszteusok ezzel szemben a temetés után nem bolygatták többé a holttesteket – egészen más kulturális felfogásuk lehetett a halálról és a túlvilágról.
A filiszteusok kultúrája tehát – a zsidók szemszögéből nézve – velejéig okkult, bálvány- és démonimádó kultúra volt. Bűneik közé sorolják, hogy még a frigyládát is megkaparintották. Az sem tetszhetett a kortársaknak, hogy a vasgyártás monopóliuma is őket illette. A pécsi kutató szerint Dávid után végleg megtört a filiszteus hegemónia Izraelben, sőt a filiszteusok kulturális értelemben asszimilálódtak a zsidókhoz, önálló népként eltűntek a történelem színpadáról.
Ez a temető számos olyan dologra tanít meg bennünket, amelyet korábban nem tudtunk a filiszteusokról. Tudtunk a házaikról, az ételeikről, hogy mivel kereskedtek, de magukat az embereket most látjuk először – mondta Daniel Master régészprofesszor (Wheaton College), a feltárást irányító Leon Levy-expedíció egyik vezetője.
A holttestek mellől kancsók – amelyekben feltételezhetően illóolajokat, illetve bort tároltak –, tárolóedények és tálak kerültek elő. Néhány csontváz mellett karkötőt és fülbevalót találtak, de szakmai szenzációnak számító lábujjgyűrűk is előkerültek, míg más csontvázak mellett fegyverekre bukkantak. Az is egyértelmű, hogy olykor elhamvasztották és többkamrás sírba helyezték vagy temették a maradványokat.
A hamvasztás is meglepetés, hiszen az akkori viszonyok között ilyen beavatkozás bonyolult és költséges megoldás volt.
A temetőnek helyet adó Askelón egyike az öt filiszteus városnak. Az ókori Askelón jelentős kikötőváros volt, amely a bronz- és vaskorban nagyobbra nőhetett a szárazföld belsejében lévő településeknél – akár 10-12 ezer embert is el tudott tartani a tengeri kereskedelemből származó termékekből. Egészen a keresztes háborúk koráig ez volt a térség egyik legfontosabb kikötője. A város pusztulása után – Szaladin szultán 1191-ben lerombolta – a modern időkig nem játszott fontos szerepet a térség életében a ma 120 ezres település.
A további kutatások eredményeként lekerülhet erről a népről az állatias, kulturálatlan hírnév – ez a kitétel már a csmonitor.comon olvasható. „A filiszteusoknak eddig nagyon rossz volt a sajtójuk, ez a felfedezés eloszlathat számos igaztalan mítoszt” – nyilatkozta a Reuters hírügynökségnek Larry Stager professzor, a Harvard Egyetem tudósa, az ásatások társigazgatója. A kutató úgy véli, a népcsoport kedvezőtlen megítélését az is magyarázhatja, hogy a tenger partján élő filiszteusok elegánsabban, világibb módon éltek, szorosabb volt a kapcsolatuk a térség többi csoportjával, mint amit elfogadhatónak tartottak a szerényebb falusi viszonyok között, a hegyekben élő izraeliek. A XVII. században a német diákok is további negatív tartalommal terhelték e néppel kapcsolatos képet: állítólag a diákok magukat azonosították a „választott néppel”, a városi nyárspolgárokat pedig a „filiszteusokkal” – ha igaz az etimológia.
Az utóbbi évtizedekben azonban a régészek egyre több bizonyítékát találták annak, hogy ez a nép csak a ráaggatott rossz országimázsnak „köszönheti” a róla kialakult negatív képet. Korábban már Ekronban – ez is egyike az öt filiszteus városnak – előkerültek olyan leletek, amelyek azt bizonyítják, hogy e nép kultúrája fejlettebb volt a környező népekéénél. 2002 őszén Raz Kletter izraeli régész a Tel-Avivtól bő húsz kilométerre délre eső Javnéban egy két méter átmérőjű, másfél méter mély gödörben több mint hétezer kultusztárgyra lelt az időszámításunk előtti IX–VIII. századból. A cipődoboz nagyságú agyagmodellek kultuszhelyet ábrázolnak. Javne akkoriban a filiszteusok városa volt. Fontos kérdés, hogy létezett-e eredeti bronzkori írásuk. Találtak ugyan néhány tárgyat, amelyeken furcsa, ismeretlen írásjegyek vannak, de ezt még nem sikerült senkinek sem megfejteni, sem a filiszteus írással azonosítani.
„A filiszteus temetkezésről írt eddigi tanulmányok 99 százalékát újra kell fogalmazni vagy el kell felejteni, most, hogy megtaláltuk az első teljes csakis filiszteus temetőt” – mondta Larry Stager. A csontokon DNS-vizsgálat mellett radiokarbonos kormeghatározást végeznek, illetve összevetik őket más népek mintáival, hogy meghatározhassák e különös nép eredetét. Ami vagy megerősíti, vagy cáfolja azt a feltevést, hogy e nép ősei Kréta szigetéről, esetleg Ciprusról vagy a mai Anatólia területéről vándoroltak a Közel-Keletre.