Mint Angela Merkel, a Kereszténydemokrata Unió, a CDU vezetője, kancellár, ő is megtestesíti a két Németországot. Frauke Marquardt néven 1975-ben Drezdában született, apja mérnök, édesanyja vegyész. Tizennégy éves korában az édesapja egy üzleti utat kihasználva Nyugat-Németországban, a Ruhr-vidéken maradt. A családnak csak pár hónapot kellett várnia, a két Németországot elválasztó fal és a határok 1989-es leomlását követően csatlakoztak hozzá Észak-Rajna–Vesztfáliában. Frauke továbbra is olyan jól tanult, mint a keleti Drezdában, a gimnázium éltanulója volt. Tudatosan, hogy fejlessze nyelvtudását, Nagy-Britanniában végezte el kémia szakon az egyetemet, mint hajdanán a jelenlegi kancellár is, aki fizikusként és kémikusként a kvantumkémiában jeleskedett. Hazatérve kiváló eredménnyel védte meg doktori címét. Petry anyjával visszatért keletre, a szászországi Lipcsébe, ahol 2007-ben gumiipari középvállalkozást alapított, amelyben édesanyja egyik találmányát fejlesztették tovább. A lány 2012-ben személyesen Joachim Gauck államfőtől vehette át az év vállalkozója díjat, ám a cég hamarosan becsődölt. Megnyílt előtte régóta dédelgetett álma, a politikusi pálya.
Frauke Petry: Tisztességtelen színház zajlik Németországban
„Túl sokba kerül”
Fraukénak is volt kapcsolata a protestáns vallással, és nem csak az, hogy kiválóan orgonál: míg Merkel apukája, addig Petry férje – korábbi osztálytársa – volt evangélikus pásztor. Négy gyerekük született. A rövid barna hajú fiatalasszony, akire őszinte tekintete miatt egyesek ráragasztották a Jeanne d’Arc nevet, a közelmúltban bejelentette, hogy 2010 óta nem él együtt a férjével, akitől el is vált, és egy ismert párttársával, Marcus Pretzell jogásszal osztja meg életét, aki a tömörülés egyik tartományi vezetője. Magánéletéről a médiamunkatársak ennél többet harapófogóval sem tudnak kihúzni. A kancellár is egyszer vált el, első férje nevét, a Merkelt megőrizte, és Frauke is így tett. Nagyjából ennyi a hasonlóság a két politikusnő közt. Az eltérés viszont jelentős. A tapasztalat mindenképpen a majd húsz évvel idősebb Angela Merkel mellett szól, ugyanis csupán három éve lépett a politikusi pályára Frauke Petry, az Alternatíva Németországnak, az AfD-nek az egyik alapítója. Sokáig vonzotta a CDU is, de aztán az új párt mellett döntött. Szóvivővé avanzsált az Európa és a közös fizetőeszköz elleni tömörülésben. Az AfD a görög válság kapcsán azt állította, hogy az a német adófizetőknek „túl sokba kerül”, a párt fellépett az euró ellen is, szerinte jobb lenne visszaállítani a márkát. Ez azonban nem hozott túl sok szavazatot: a 2013-as német parlamenti választásokon épphogy elmaradtak az ötszázalékos küszöbértéktől, 4,7 százalékot értek el, így nem küldhettek képviselőt a Bundestagba. A nagy reményekkel induló pártnak csalódás volt ez az eredmény. Igaz, 2014 nyarán hét képviselőt sikerült bejuttatniuk az Európai Parlamentbe. Talán túlságosan is értelmiségi volt a programjuk, és ezért a kezdetekben kevés embert tudtak megszólítani.
A pártalapító Bernd Lucke, a hamburgi egyetem közgazdász tanára határozta meg az AfD irányvonalát. Az első célpontja az euró volt, megszüntetésére irányította a tömörülés fő tűzerejét. Ám a német közvélemény túlnyomó része elégedett volt a közös fizetőeszközzel, úgy ítélte meg, hogy az csak hasznot termel Németországnak. Frauke Petry vele szemben inkább a nemzeti, konzervatív irányvonalat vitte. Tavaly erősödött meg – különösképpen Kelet-Németországban, épp Drezdában – a Pegida, az iszlámellenes politikai mozgalom. Sokan kiváló alkalmat szimatoltak, hogy a szélsőséges tüntetéseket összemossák az AfD sokkal mérsékeltebb politikájával. Bernd Lucke is ebbe a csapdába esett, és megkezdte a párt megtisztítását az általa szélsőségesnek ítélt elemektől. Petry azonban jól mérte fel, hogy a hagyományos pártok, a CDU és a vele együtt kormányzó SPD a migránskérdésre sem tudnak megfelelő választ adni. Hatalmas politikai űr keletkezett, amely áttörést jelenthet az AfD számára, ugyanis kiürült a Berlinben kormányzó koalíciós pártok mondandója olyan jelentős kérdésekben, mint a nemzeti érzés, a konzervativizmus, a kereszténység vagy a családpolitika. Az AfD a háromgyermekes családmodellt támogatja. Tavaly nyáron a párt meg is szabadult Luckétől, a többség leszavazta az „amatörizmussal” vádolt volt pártelnököt, aki sírva távozott a rendezvényről. Petryt társelnökké választották, posztját jelenleg Jörg Meuthennel, a liberális közgazdásszal osztja meg, aki még a feltörekvő fiatalasszonytól is jobbra áll.
Visszavándorlási hivatal
Frauke Petry tavaly jó politikai érzékkel tapintott rá a migránskérdésre, amikor még Németországban hódított a Willkommenskultur, a migránssimogató hozzáállás, a menekültek ellenőrzés nélküli befogadása, amelyre személyesen Merkel kancellár adott meghívót. Azóta Németországban változott a helyzet. A társelnöknő mindig is azt hangoztatta, hogy a muzulmán vallás összeegyeztethetetlen a német alkotmánnyal. Tavaly óta volt egy-két „botrányt” kiváltó megjegyzése. Először kifejtette álláspontját, hogy az osztrák–német határon szolgálatot teljesítő rendőröknek az illegális migránsokkal szemben fegyverüket kellene használniuk. A fél ország alig kapott levegőt. Majd előállt új ötletével, hogy Európán kívüli szigeteken helyezné el azokat, akiknek elutasítják a menekültkérelmét. A bevándorlási hivatalt visszavándorlási hivatallá kellene alakítani – mondta. Majd az utóbbi hónapokban elszaporodott merényletek kapcsán kijelentette, hogy „tisztességtelen színház” zajlik Németországban. Ugyanis nem arról beszélnek, hogy a német állampolgárokat hogyan kellene megvédeni, hanem, hogy a gyilkos dzsihadistákat milyen lelki problémák terhelik. A német hatóságok tovább akarják szigorítani az Európában egyik legszigorúbb fegyvertartási törvényt, ezzel szemben Petry azzal állt elő, hogy az állampolgároknak igenis joguk van, ha megtámadják őket, akár a fegyverrel történő védelemre is.
Petryt a német média populizmussal vádolja, sőt vannak olyanok is, akik egyszerűen – Hitler után – Adolfinának hívják. Nem Merkel makacs, tántoríthatatlan migránsbarát politikája vezetett oda, hogy a helyi parlamentben az utóbbi egy évben kilenc tartományban van képviselője az AfD-nek, hanem a nép szája íze szerinti kérdésfelvetés az oka ennek. „A nagy pártok évtizedek óta nem változtattak hozzáállásukon – mondta Frauke Petry egy korábbi interjúban. – Az elért eredményeikből éltek, és azt kannibál módjára felzabálják. Az AfD egy demokratikus, konzervatív és modern párt, hiába próbálnak minket az ördöghöz hasonlítani. Ott vagyunk sikeresek, ahol más pártok előttünk kudarcot vallottak.”
És erre utalnak a számok. A tavaly nyári irányvonal-változtatás után – amely nagyrészt Petrynek volt köszönhető – sorban jöttek a sikerek. Húsz százalék körüli eredményeket értek el tartományi választásokon: Baden-Württembergben 15, Szász-Anhaltban 24, és e hónap elején Angela Merkel szülőhazájában és választókerületében, Mecklenburg–Elő-Pomerániában – megelőzve a CDU-t – a második helyen zártak 21 százalékkal. Ezt úgy értékelték a pártban, hogy új időszámítás kezdődött Németországban, de legalábbis megindult a visszaszámlálás Angela Merkel politikai karrierjében. „Merkel számára elkezdődött a vég. A CDU követni fogja az osztrák ÖVP-t, a hagyományos jobboldali néppártot, amelyet szorongat az FPÖ, a Szabadságpárt, a tőle is jobbra álló erő – vélte Petry. – Nem fogjuk sajnálni, ha eltűnnek pártok a politikai palettáról.” Az AfD az e hét vasárnapján megrendezendő berlini választáson mindenesetre már nem táplál olyan vérmes reményeket, a voksolók 10-15 százalékának szavazatára számít a kozmopolita fővárosban. Az igazság pillanata jövő év szeptember közepén jön el. A jelenlegi felmérések 10-15 százalékra taksálják a pártot a bundestagi választásokon. „Mély változások történnek Németországban – ezt már a másik társelnök, Jörg Meuthen jelentette ki. – Egyszer megkerülhetetlen erővé válunk, nélkülünk nem lehet majd kormányozni.” Vajon ez az idő bekövetkezhet egy év múlva is, vagy még várni kell rá legalább egy választást?
Az AfD szavazóinak 75 százaléka elégedetlen a Németországot kormányzó elittel – ezt tanúsítják a közvélemény-kutatások. A német nagykoalíciós rendszerben benne van – állítják szakértők –, hogy egy idő múlva megerősödnek a pártrendszer szélén álló tömörülések. De ennek ellenére egy évvel a választások előtt semmi jele annak, hogy Angela Merkel visszavonulna, egyszerűen nincs jobb jelölt, aki a párt élére állna. Az AfD-re szinte mindenhonnan szavaznak, kezdve a CDU-ról lemorzsolódott szavazótábortól, a szélsőbal és -jobb köreitől, de ez a tömörülés volt az, amely a tartózkodók csoportjából a legtöbb választót győzte meg, hogy rá voksoljon. Egyes belső felmérések szerint a szavazótábor 40 százalékát azok adják, akik korábban hanyagolták a szavazást. Az AfD ma már nem az a tömörülés, amely a megalakulásakor volt. Már nem értelmiségi párt, hanem a társadalom tág köréből merít. Ez is Frauke Petry egyik nagy érdeme, hogy bátran mer állást foglalni, ellentétben a kancellárral, akinek beszédeire új szót alkottak Németországban, a „merkellezni” azt jelenti, amikor senki sem tudja kihámozni, hogy az illető valójában mit is akar mondani.
Gyorsan tanulnak
A kormánypárti sajtó az AfD tapasztalatlanságát harsogja: könnyen beszélnek kívülről, aztán a kormányrúdnál ugyancsak felsülnének. „Mindig azt mondják, hogy képtelenek lennénk kormányozni – mondta Petry. – Őszintén szólva ez a párt csak hároméves, van mit tanulnunk. De gyorsan tanulunk. Hamarabb leszünk képesek a kormányzásra, mint azt hinnék.” De valójában milyen párt is az AfD, tényleg szélsőjobboldali, idegengyűlölő, iszlamofób? Petry meghatározása szerint nemzeti, konzervatív és liberális. Ez utóbbi a gazdaságpolitikájára igaz, ugyanis annyi kiművelt közgazdász, mint amennyi az AfD-ben van, nem sok helyen tömörül. Másrészt Németországban – már csak történelmileg is – olyan pártot létrehozni, amely a nemzeti és a szocialista nézeteket egyszerre fölvállalja, igencsak kockázatos.
Vajon létrejön-e egyszer a nagy találkozó a német és a francia ellenzéki párt, az AfD és a Nemzeti Front, az FN vezetői közt? Marine Le Pen, az FN vezetője érdeklődéssel követi a német kistestvér szárnypróbálgatásait, ha valamilyen sikert ér el, üzenetben gratulál neki. Érdekes módon az AfD a tartózkodóbb, Petry indoklása szerint, bár sok azonos vonás van a két párt között, de az FN gazdaságpolitikája inkább szocialista jegyeket mutat. Még családi bonyodalmat is okozott a viszony a Nemzeti Fronthoz: míg a férj, Marcus Pretzell az Európai Parlamentben csatlakozott az FN vezette frakcióhoz, addig társa, Petry a Nigel Farage nevével fémjelzett euroszkeptikus csoportot bővíti. Sokan beszélik, hogy a sikerek után belső feszültség uralkodik a német pártban. Még a választások előtt, jövőre kell dönteniük arról, hogy fenntartják-e a társelnöki irányítást, vagy egy vezetőre térnek át. Jörg Meuthen, bár jóval kevesebbet szerepel a médiában, mint Frauke Petry, bízik abban, hogy saját kezébe tudja venni a párt vezetését. Addig is azonban együtt kell dolgozniuk.
