Két hónappal az után, hogy Titust császárrá koronázták, Kr. u. 79. augusztus 24-én kitört a Vezúv, maga alá temetve Pompejit, Herculaneumot, Stabiae-t, Oplontist és a közelben található villákat és gazdaságokat. Tizenhét évvel azelőtt hatalmas földrengés rázta meg a környéket.
A lakók még alig fejezték be a romok eltakarítását és a helyreállításokat, mikor ismét megmozdult a föld, és a vulkánból feltörő láva elpusztította Pompejit, a virágzó campaniai települést. A Római Birodalom egyik legnagyobb városa eltűnt a térképről.
Herculaneumot húsz méter vulkáni iszap, Pompejit ötméteres hamu és törmelék temette be. Titus római császár a katasztrófát követően sereget küldött a túlélők felkutatására, és parancsot adott a település újjáépítésére, de a katonák hamar felismerték, hogy a mentés hiábavaló, az újjáépítés pedig lehetetlen. Ezek után az emberek évszázadokra elfelejtkeztek az elpusztított városokról.
Pompejire a XVI. század végén a Sarno folyó szabályozási munkálatai közben véletlenül leltek rá. Az ásatások során megtalált antik műalkotásokkal kezdetben a királyi gyűjteményt akarták gyarapítani, de elindult a műkincsvadászat és az értékes tárgyak elrablása, széthordása is.
A feltárási munka különböző történelmi események miatt többször megszakadt. A második világháborúban 1943. augusztus 24-én (!) 163 bombát dobtak le a szövetségesek a romvárosra, ugyanis a fórumon álló oszlopokat gyárkéménynek nézték.
Pompeji ma már a világörökség része, évente egymillió ember látogatja meg, emiatt a feltárt városrészeket a környezetszennyezés és a turizmus óhatatlan romboló hatása fenyegeti.
A Tác község határában található római kori települést Gorsiummal azonosították.
Nevét – Gorsium vagy Gorsio sive Hercule – egy római korból fennmaradt útikönyvből, az Itinerarium Antonini leírásából ismerjük. A Pompeji – Élet és halál a Vezúv árnyékában című kiállítás a táci Gorsium látogatóközpontjában tekinthető meg.
A tárlat anyaga a nápolyi régészeti múzeumból érkezett az egykori Pannonia provincia területére. A rendkívül gazdag, 102 darabot bemutató kiállítást először Szegeden láthatták az érdeklődők. Magyarországra olyan tárgyak érkeztek, amelyek a nápolyi múzeum állandó kiállításán sem szerepelnek.
Embernagyságú bronz- és márványszobrok, falfestmények és használati tárgyak láthatók: vízcsapok, fürdőkád, hatalmas amforák, mérlegek, a házi szentélyhez tartozó szobrok és egy bronzveretekkel díszített, nagy méretű vasláda is, melynek titkos zára van. A kiállítás egyik oldalán a magánszférát, a másikon a közéletet ismerhetjük meg, és bepillantást nyerhetünk a gladiátorok, a színház, de még a Lupanar, az ókori bordélyház életébe is.
A fürdő nemcsak tisztálkodásra szolgált, hanem a társasági élet színtere is volt, ahol a rómaiak sportoltak, üzleteket kötöttek, és gyógykezeltették magukat. Az egyik freskó választási feliratán ez olvasható: „Kérlek titeket, hogy Samelliust, a kiváló fiatalembert tegyétek meg aedilisnek és L. Albuciust aedilisnek.”
A másik felirat valaki mást szeretett volna tisztviselőnek. Már akkor is létezett negatív kampány: „Csak az álomszuszékok és Macerius kér arra, hogy Vatia legyen az aedilis!” „A kis tolvajok Vatia-t szeretnék aedilisnek!”
Pompejiben több mint kétezer ember lelte halálát. A halottakat a megkövesedett vulkáni hamu úgy fogta körbe, hogy helyükön üregek maradtak. Giuseppe Fiorelli ötlete alapján ezeket az üregeket gipsszel kiöntötték, és megkapták a fájdalomtól eltorzult emberi testeket.
Így maradt fenn több felnőtt és gyermek halálának utolsó pillanata. A gorsiumi kiállításon látható fiatal várandós nő egy sikátorból került elő 1876-ban. Ez az egyik legkorábbi gipszöntvény, mely ezzel a módszerrel készült.
Titus mindössze két évig volt a Római Birodalom császára. Uralkodásának első évében a Vezúv lávája temette maga alá a campaniai városokat, a másodikban, Kr. u. 80-ban tűzvész pusztított Rómában.
(Pompeji – Élet és halál a Vezúv árnyékában. Gorsium Régészeti Park és Szabadtéri Múzeum, Tác. A kiállítás 2017. augusztus 20-ig látható)