Kazahsztán nemzeti szimbóluma a sztyeppei aranysas. Az állat már ott díszelgett a kazah pusztákat is meghódító Dzsingisz kán eget jelképező kék lobogójának közepén, s tiszteletből ma a közép-ázsiai állam nemzeti zászlaján is ott feszíti szárnyát. Kazahsztánban a régi sztyeppei népek régmúltjára visszatekintő ősi hagyomány a solymászat és a sasokkal folytatott vadászat. A szabadság jelképe is: Almatiban a függetlenségi emlékmű vadászt ábrázol; egyik karján sólyom ül, mögötte szárnyas hóleopárd áll. A vadászmadarak megbecsülésére utal a helyi mondás is: Sólyom a kézen – hús a fazékban, sas a kézen – boldogság a szívben.
Hagyományos vadászverseny résztvevői gyülekeznek szelídített sasokkal és sólymokkal Almatiban
Fotó: REUTERS/Pavel Mikheyev
A kazahok hagyományosan nyolc különböző fajta ragadozó madárral vadásznak, a legkedveltebb az aranysas – de köztük ott a vadászsólyom, a kerecsensólyom és a héja is. Sokan hobbinak vagy sportnak tekintik, de inkább életstílus, mivel a tevékenység rendkívül időigényes, hiszen a madárral a szűken vett vadászaton túl is foglalkozni kell. A mindennapi reptetés hosszú órákba telik, miközben az embernek keményen kell magát tartania a nyeregben, s az etetés is eltart egy ideig. Nem beszélve a kiképzésről, amely a sikeres vadászat kulcsa. Ha valaki nem elég gazdag, hogy másra bízza a feladatot, magának kell csinálnia.
Solymász lovagol a pusztán; háttérben Almati gyárkéményei
Fotó: REUTERS/Pavel Mikheyev
A kazah vadászok elveszik a fiókát az anyjától – de tenyészetből is származhat –, s addig nevelik, amíg szárnyának fesztávja meghaladja az ember kiterjesztett karjának hosszát. Most jöhet a „légi kiképzés”, amely, ha sikeres, a madár a levegőből lecsapva nagy biztonsággal elkapja a gyanútlan vagy villámgyorsan mozgó zsákmányt, s odaviszi a gazdájának. Egy jól kiképzett sólyom éles karmaival szinte játszi könnyedséggel képes elfogni különböző madarakat, kisállatokat, nyulat, rókát, sőt farkast és mongol gazellát is. Nagyon fontos momentum a jutalmazás, enélkül ugyanis a szabadon repülő ragadozó – akár sólyom, akár sas – nem tér vissza, hanem elrepül a zsákmánnyal – vagy anélkül.
A vadászsólyom lecsap egy nyúlra
Fotó: REUTERS/Pavel Mikheyev
Kazahsztánban és Mongóliában többnyire lóhátról reptetik a sólymot vagy a sast, főként amikor veszélyesebb vad – például farkas – a préda. Ilyenkor jó szolgálatot tesznek a sebes futású lovak. Persze gyalogosan is lehet solymászni, de ehhez elég jó kondíció szükséges, ugyanis nem kis feladat akár 15 kilométeren át gyalogolni, öklünkön egy ötkilós ragadozó madárral.
Az egyik versenyző lóhátról elrepteti madarát
Fotó: REUTERS/Pavel Mikheyev
Sok kazah azonban nem használja vadászatra madarát, csak egyszerűen felneveli mint házi kedvencet. A solymászat évszázadokra visszanyúló, kemény és véres gyakorlatát mára versenysporttá szelídítette az idő. Míg a szovjet időkben alig lehetett tíz solymászt találni Kazahsztánban, addig ma számuk a sport- és idegenforgalmi minisztérium által szervezett almati versenyeken meghaladja a százat. Almatitól kétórányi útra található Nura, ahol solymászmúzeum várja a látogatókat.
