Még langyos tavaszi szél fújt, amikor november elején megnyílt a huszadik adventi vásár, Magyarország legnagyobb karácsonyi forgataga a budapesti Vörösmarty téren. Persze nem lehet elég korán kezdeni, a londoni Harrods nagyáruházban és a Selfridgesben már augusztus elsején elstartol az ajándékbeszerzési roham. Most, hogy már itt az advent, alkalomhoz illően hidegre fordult az idő, a forralt bor és a fahéj illata így már kevéssé illúzióromboló.
Abban a magyarok többsége egyet is ért, hogy az árak meghökkentően magasak. A külföldiek persze többnyire nem foglalkoznak azzal, hogy például egy illatgyertya kétezer forint körül kapható, de 6500 alatt nincs sárkányos füstölőtartó, igaz, porcelánból. Egy szebb hímzett terítő ára tízezer forinttól indul, de kapható nemzeti színű nemezelt szárnyú angyalka is négyezerért, manót és lepkét ábrázoló szappan- vagy fogkefetartó háromezerért és nonfiguratív teásbögre ötezertől. Elismerést érdemelnek ugyanakkor a szépen és gazdag színkombinációval kidolgozott portékák, mint az égetett, mázas cserépedények, a Tiffany stílusú termékek, az egyedi ékszerek, valamint a kovácsoltvas lakberendezési tárgyak. Ez utóbbiakért szintén mélyen a zsebbe kell nyúlni, de van bennük anyag, tudás és munkaóra. Miközben bosszantó, hogy a kézműves vagy legalábbis annak hirdetett termékek közül időnként visszaköszön a kínai piacokról ismert filléres gagyi, meglehet, gusztusosan átcsomagolva. Pedig a vásár szabályzata előírja, kizárólag egyedileg készített termékkel lehet megjelenniük a vásározóknak.
Azért, hogy a vásározók árképzése mögé lássunk, érdemes az interneten is fellelhető szerződéstervezet sorait végigböngészni. E szerint a kézműveseknek fenntartott négy négyzetméteres pavilon bérleti díja bruttó 990 ezer forint. Ezt kell „kitermelni” december 29-ig, a zárás pillanatáig. Nem elképzelhetetlen, hiszen például egy minőségi irhabekecs vagy irhabunda egy vagyon, de akár több tízezer forintot érhet egy pár remekbe szabott bőrkesztyű is. A kucsma ára viszont ehhez képest nem drága, tízezerért igen szépeket kínálnak. Ezek után az sem véletlen, hogy egy kézzel faragott és valóban szép fa remekmű, például egy szobor ötvenezernél kezdődik, ám az érthetetlen, hogy egy mezei vágódeszkán mi kerül 3500 forintba. A pavilonbérlet a Vörösmarty téren a legdrágább az országban.
Az árusoknak nagyon szigorú előírásoknak kell megfelelniük, bekerülni újoncként szinte lehetetlen, a piac „le van osztva” – árulta el Szekeres Andrea kürtőskalács-készítő, aki év közben is piacozik. Mint mondta, akik élelmiszert árulnak, azoknak jóval többet kell fizetniük, egyrészt nagyobb a standjuk, másrészt az általános előírásokon felül még komolyabb szabályok vonatkoznak rájuk. A kürtőskalács példájánál maradva, a legegyszerűbb változat a központi vásárban 1500 forint körül kapható, amely semmivel sem különb egy hétköznapi piac 600 forintos kínálatánál. Az alapanyagok sok százezres tételt jelentenek. Ezenfelül, akár étel, akár kézműves ajándék, mindegyik termék eladási árába be kell építeni a kisegítő munkaerő költségét is.
– A bérköltséget nem úszom meg havi nettó 250-300 ezer forint alatt, a hidegben egész nap egy vadidegen nem ácsorog ingyen velem. Sőt a fizetések idén legalább 15 százalékkal magasabbak, mint tavaly.
A dolgozók „bekeményítettek”, sokan külföldi vásárokba szerződnek erre a pár hónapra – tudtuk meg Andreától. Például Londonban egy eladó
– az álláshirdetések szerint – egy hónap alatt egymillió forintot is megkereshet, míg Bécsben 700-900 ezer forint körüli fizetést lehet kézhez kapni hasonló, elárusító munkakörökben.
Az árusoknak már a szerződésükbe is bele kell írni, hogy mit és mennyiért adnak majd. Így a portékák árai között nem lehet nagy különbség, a piac azt nem is viselné el. Amivel ki tudnak emelkedni, az a marketing, a tálalás, a minőség, és a manapság divatos „streetfood” jelleg. Idén például tematikus heteket tartanak: például külön a káposztából, malacból és a halból készült ételekre, de természetesen továbbra is nagy sláger a kolbász-csülök-káposzta unalomig csépelt kombója. A vásárban sétálva pillanatok alatt feltűnik, hogy akik kilónyi csülök, kolbász, sör mellett ücsörögnek, zömmel németül, angolul vagy valamilyen ázsiai nyelven beszélgetnek. Egy négytagú társaság szó nélkül otthagy egy ilyen ebédre vagy vacsorára 25-30 ezer forintot.
Egy adag csülök pékné módra 3500, a töltött káposzta 2400 forint körül kapható. A döbbenet az, hogy a csirkebrassói néven futó ételt szintén 3500 körül mérik. Sajnálatos, hogy a késő estére összeaszódott falatok sem olcsóbbak. Így tíz órakor a tízdekás sült kolbász továbbra is 1800-tól, a hússal töltött lepény 2300 forinttól, pár szem sült krumpli ezer forinttól kapható. Tócsni mustárral, néhány szelet lila hagymával 2500 forintot kóstál. Szegény malac pedig már ki tudja mióta forog érintetlen, fekete magányában a hamu fölött, amelyben már a parázs is kihunyt.
Mindezt leöblítendő: grog 1500-tól, négycentes pálinka 1300 forinttól kapható. Korsó sör nyolcszáz forint alatt nincs, de inkább az 1300 forintos ár a jellemző. A kézműves habzó italok ennél is drágábbak. Hiába az egységesített műanyag borospohár, az illúzió szertefoszlott, amikor két fiatal lány beszélgetése üti meg a fülemet, akik azt taglalják, hogy milyen élvezhetetlenül vizezett az ezer forintos forralt nedű. A Vörösmarty téren kínált termékek árából más budapesti kerületben 15-20, míg vidéken 25-50 százalék is levonható. Érdemes tüzetesebben megvizsgálni, mennyibe kerül például a sült gesztenye a város közepén. Ebből a téli finomságból tíz darabért 1300 forintot kérnek. Belegondolni sem szabad, hogy az étkezési gesztenye kilónkénti ára 1200 forinttól indul a boltokban…
Néhány megjegyzés és érv erejéig természetesen ildomos átállni a másik oldalra is, és nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a nagyobb, melegkonyhás vásári étkeztetés igen munkaerő-igényes. Főidőben, azaz este hattól 5-15 dolgozó is kiszolgál, süt és főz. A bonyolultabb ételek jelentős részét pedig nem a látványpultban, hanem gyakorta egy központi konyhán készítik elő, és onnan viszik a vásárba. – A vásározók tapasztalata az, hogy míg egy fesztiválon megtehetik, hogy olcsóbban árusítanak, a Vörösmarty téren ugyanazokkal az árakkal biztosan ráfizetéssel zárnának – avat be a kulisszatitokba Andrea. Mint mondja, számolni kell a benzinköltséggel is, főleg ha vidékről érkezik az eladó, de ehhez társulhat akár albérleti díj is, sőt egyes helyszíneken az áramhasználatért is külön fizetni kell. Ezek újabb százezres, de sokszor milliós ráfordítások.
A beszámolók szerint a Vörösmarty téren egy gesztenyesütő körülbelül 1,5 milliót, egy lángosos vagy kürtőskalácssütő nagyjából hatmilliót, a tér közepén a pódiumon áruló melegkonyhások akár 25 milliót is fizetnek bérleti díjként. A munkaerő költsége az esetükben havonta, öt főre vetítve 1,5–2 millió forint között mozog.
A belvároson kívül mérsékeltebbek a bérleti díjak, az interneten is fellelhető adatok szerint a XII. kerületben 239 ezer forint, Óbudán pedig 200 és 400 ezer forint között kell fizetni néhány pár négyzetméteres bódéért. Igaz, ez csak 23 napra és nem ötvenre szól, mint a belvárosban.
Az elmúlt években egyre népszerűbb lett a Bazilika előtti vásár, ahol a forgatag közepén jégpálya is várja a korcsolyázókat, és egyre több fővárosi kerület rendez már adventi vásárt, műsorokat. A Vörösmarty téri látványosság a főváros turisztikai és fesztiválszervező cégéhez, a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ Nonprofit Kft.-hez tartozik. Így ennek bérletidíj-bevételei közvetlenül a város kasszáját hizlalják.
A többi vásárt pedig általában különböző profitérdekelt rendezvényszervező cégek hozzák tető alá, amelyek erre az időre kibérlik a közteret az önkormányzattól vagy a kiszemelt helyszín tulajdonosától. Vidéken sincs olyan nagyváros, ahol advent idején ne lenne vásár. A Budapesti Adventi és Karácsonyi Vásár több mint 800 ezer látogatójával évek óta a tíz legszebb európai karácsonyi vásár között szerepel.
A több mint 120 kézműves portékáját előzőleg független zsűri vizsgálja felül.
Császári csillogás
Jó néhány évvel ezelőtt megbeszéltem egy bécsi ismerőssel, hogy találkozzunk november végén. Na és hol? – kérdezte. Hát a vásárban – feleltem, miközben szemem előtt a bécsi városháza mesebeli tornyai és a téren elterülő faházikóváros lebegett. De melyikben? Van vagy húsz! – szólt vissza némileg értetlenül az osztrák ismerős.
Valóban, Bécs Schönbrunn kastélyától a Praterig tele van kisebb-nagyobb vásárokkal.
A turisták többnyire csak a Rathaus előttit ismerik, illetve a tőle egyutcányira lévő, a Maria-Theresien-Platzon felépített vásárvárost. Ennek köszönhetően e két helyszín árai a legmagasabbak. Forralt bor, puncs, forró csokoládé és egyéb italok 2,50 eurótól ötig kaphatók, ám ha megtartanánk a csizmás vagy angyalkás bögrét is, akkor további három-négy eurót kell a bódéban hagyni. Gesztenyét, sült krumplit 3,50-4 euró körül lehet kapni, de érdekes módon a gesztenyék közül egyik sem kukacos, és könnyedén kijönnek héjukból.
Az ékszerek között nagy a szórás, hat-nyolc eurótól ötven-nyolcvanig is lehet vásárolni, nyolc eurótól már plüssmackók várják a gyerekeket, a kézműves termékek pedig tíz euró körül kezdődnek, és határ a csillagos ég. Szomorú azonban, hogy a valaha kézzel gyártott míves famunkákon már látszik, hogy számítógéppel vezérelt, lézervágott dísztárgyak, csillagok és figurák.
A sok magyart, szlovákot, amerikait, csehet azonban nem érdekli, hogy ukrán elárusítók adják el nekik a kézművesnek hazudott termékeket, mert Bécsben még a gépi gyártás is minőségi. Az osztrákok azonban okosabbak, ők Spittelberg, Freyung, Belvedere vásáraiban eszik a kolbászt, ahol a terrorfenyegetés miatt emelt elegáns acélbójákat sem kell kerülgetniük. És már csak néhányan szomorodnak el, hogy még ezekben az eldugottabb vásárokban is alig akad csillag a fenyőfán vagy mindenki által körbejárható adventi koszorú.
Jancsó