Sportnapra baktatok a Hős utcában. A két épület között van egy füves grund, ahol – miután napok alatt a szemetet elhordták – társadalmi megbékélést szolgáló focikupát tartanak… Felém törtet egy rendőrök elől sárga kapucniban menekülő ember. Két métert oldalra, egyet előre halad, a sajátos rákmenetben kidülledt szemeit forgatva meg-megtántorodik, és a parkoló autókra támaszkodva gyűjt erőt az újabb cikcakkok megtételéhez. Öt készenléti rendőr a nyomában, nem kell különleges erőnlét, hogy beérjék a kábítószerektől bódult üldözöttet.
Összetaposott energiaitalos fémflakonok, lukas munkáskesztyű, óvszercsomagolás és egy fél pár fekete női csizma a pocsolyákban jelzik, merre tartsak a szemétről és drogról elhíresült gettó felé. A focifesztiválra készülve a konténerekből kidőlt a köbméternyi szemét.
Hatalmas, felfújható gumikerítés övezi a pályát, sok hangfalas magnóból szól a zene. Egy közeli iskola pedagógusai foglalkoznak a lócákhoz ültetett kisebb gyermekekkel, a fiúk nagy örömére messis és ronaldós kifestőlapokat osztogatnak. Már javában tart az egyik mérkőzés. Nyolcvan-száz ember szurkol a kék és fehér mezes csapatoknak.
– Hééé! Jáááá! Hogy belőtteeee a Raul! – üvölt valaki a közelemben.
– Dehogy lőtte! A fejének rúgták a labdát, úgy pattant be! – hangzik a hibaigazítás a hátam mögül.
– Ne keresd a labdát, Justin! Te meg kérjél már bocsánatot, Krisztofer! – üvölti egy testesebb siheder, az alkarján tetoválás, rózsabokor zsebórával. Erek dagadnak a nyakán, annyira üvölti: – Jaj de nagy gól! Istenem! A Domit oda-vissza úgy megetette. Hát ez tényleg nyolc-null!
A kőbányai Hős utca már régóta Budapest egyik krízisterülete. Létező no go zóna a 15/A és B számú két épület környezete jobb sorsra érdemes emberekkel, szipusokkal, örömlányokkal, gengszterekkel. A két 1939-ben épült körgangos házat minden létező helyen aládúcolták. A háromszáz lakás egy részét már befalazták, nincs mindenhol illemhely, vizeletszagú szeméttelep az egész udvar. A tulajdonosok nagy része hátrahagyta a lakását, azokban illegális foglalók élnek. Az önkormányzattól ingatlant bérlők közösköltség- és közműdíjtartozása eléri a 200 millió forintot.
Már több gyilkosság történt, és gyakoriak a lövöldözések, késelések. Az ekképpen megszokott módon folyna itt az élet még most is, ha tavaly augusztus végén a dizájnerdrogoktól zavartan viselkedő emberek nem tántorogtak volna ki az 1-es villamos vonalához. Az augusztus 22-én elrendelt állandó rendőri jelenlét folyamatos. Manapság is sok a bódult ember a Hungária körúti villamosmegállóban. A főváros megbízásából innen elszállított szemét mennyisége meghaladta a 700 köbmétert. A kormány nemrégiben 2,1 milliárd forintot ítélt meg a telep felszámolására.
A szombatra tervezett Fair Play Football Roadshow különleges sporteseménynek mutatkozik. Plakátjaik szerint célja, hogy létrejöjjön a párbeszéd a döntéshozók és a Hős utcaiak között.
A szervező Oltalom Sportegyesület tervei szerint a Készenléti Rendőrség, a Kőbányai Önkormányzat és a Magyar Újságíró-válogatott is megmérkőzött volna a Hős utcai gyerekekkel, anyukákkal, apukákkal.
„Ha a krokodil megeszi az ellenséget, attól még nem lesz a barátod!” „Mindenkinek jó nyaralást! Kapjátok be!” – olvasni a sportesemény lepedős üzenőfalán.
A focipálya mellett egy hordozható kisszéken piros atlétás bácsi kortyolgatja a sörét. Szabó József kétévesen került fel Miskolcról Budapestre. A Dankó utcában és a Mátyás téren is élt, és 54 éve, tizennyolc évesen eljutott a Hős utcába. Erre sétált, úgy ismerkedett meg az akkor szüleivel itt élő lánnyal. Esküvő után ők is a Hős utcában vettek lakást. Építkezéseken dolgozott, felesége hat lányt és egy fiút szült neki. Mára egyedül maradtak az asszonnyal, április 28-án költöznek el a Tárna utcába. Szoba-konyhás lakásba, és végre kapnak fürdőszobát is.
– Régen nem volt ennyire szemetes ez a környék. Az A és a B épület között is óriási a különbség. A miénkben mindennap felseprik a szemetet, a B-ben viszont térdig lehet járni a mocsokban – mondja egykedvűen. Nagyon várja már azt a bizonyos napot.
Recsegve zendül Kis Grófó új nótája a hangfalakból: „Amikor én megláttam a szemedet / Elvesztettem teljesen az eszemet / Szívembe költöztetted a szép neved / Azóta téged elfeledni nem lehet.”
Most a mikrofonhoz lép az egyik fekete pólós szervező.
– Ne menjetek sehova, mert kettőtől ebéd. De azelőtt a Hős utcai srácok és lányok játszanak az Oltalom Sportegyesület kettes csapatával. Gyertek a szabályokat megismerni a sátor elé.
Befurakszom a játékosok közé, hallgatom az igét. A fair play foci szabálya, hogy nincs bíró, hanem mediátor dönt, s a végeredményt a gólok és a fair play pontok együttese határozza meg.
A csapatok előre eldöntik, hogy a hazaadást a kapus kézzel megfoghatja-e vagy sem, a gól után középen kezdenek, vagy a kapus indít, a női gól s a gyermekgól egyet vagy kettőt ér-e. A fair play szabályok betartását is pontozzák: gólnak számíthat, ha felsegítik a földön lévő játékost, vagy ha bocsánatot kérnek szabálytalanság esetén, de nem szabad káromkodni, erősen lőni, és nem lehet veszekedés csapaton belül sem.
Elkezdődik az összecsapás. Még zászlót is lehet készíteni, amelyre ki-ki a kedvenc csapata nevét festheti. Látom, ahogy egy „mediátor” feliratú pólót viselő hölgy felírja, hogy az adott mérkőzésen, a 6. perc 20. másodpercében erős rúgás történt, a 7. perc 4. másodpercében lökdösődés volt, a 7. perc 29. másodpercében pedig egy földre került játékost senki sem segített fel.
Ami a savát-borsát adta volna a gálának, az bizony hiányzott. A rendőrök–telepiek mérkőzés telt házas lett volna, s az önkormányzat hálóját is sokan és sokszor meg szerették volna rezegtetni.
– A rendőrség a mai tüntetés miatt nem jött, az önkormányzatról senki sem hitte, hogy kiállít egy csapatot, az újságírók pedig hazudtak valami olyat, hogy túl későn szóltunk – mondja a társadalmi megbékélést szolgáló rendezvény főszervezője, aki úgy érzi, hogy kínos lenne névvel szerepelnie. Az viszont kifejti, hogy a kormányzati fociszeretettel mi is a baja.
– A világ legszánalmasabb fociját csinálja a magyar futball, mert hiába a sok pénz, nem értenek ahhoz, hogy mitől nézik. Pedig egyébként nem bonyolult dolog, labda kell hozzá, meg két kapu, illetve olyan játékosok, akik szeretik a focit. Mi külföldről támogatott civil szervezetként a FIFA-tól és az UEFA-tól kaptunk arra pénzt, hogy vegyünk labdát, fizessünk edzőket, szociális munkásokat. A sport alkalmas arra, hogy értéket adjon át, s nevelje a résztvevőket. Olcsóbb módszer a futballal nevelni, mint börtönnel és büntetéssel. Ami hiányzik a magyar futballból, a küzdeni tudás, az akarás és az alázat – ad még fontos tanácsot az Oltalom Sportegyesület illetékese.
A Hős utcában, az A épületben működtet közösségi teret közel három éve a Kontúr Közhasznú Egyesület, amelynek elnöke Urbanovszky Zsuzsa. „Ha úszik a szemétben a Hős utca, akkor az itt élőket nem fogják emberszámba venni.” „Ne szemetelj, mert drága mulatság! Egy 8 köbméteres konténer bérlése, a szemét elszállíttatása 50 ezer forintba kerül” – olvasom az iroda falára kirakott tájékoztatókon.
– Összetett kérdés, hogy miért van ennyi szemét. Mert 2017 áprilisában megszüntették a takarítást, s a lakók szedik a szemetet kisebb-nagyobb sikerrel. A múlt héten két konténert kaptunk adományban. Ki akarnak éheztetni minket. Ez olyan, mint az egri vár, a Hős utcaiaknak semmit! – mondja a szakember, értse mindenki úgy, ahogy akarja.
Szerinte a társasházi képviselet felelőtlensége, hogy a lakástulajdonosok közel húsz év alatt lakásonként sokmilliós adósságot halmoztak fel. Hiába sétálnak az utcán a rendőrjárőrök, ha azokba a lakásokba nem mennek be, ahol egyesek drogot árulnak, és csavarlazító folyadékokat fogyasztanak.
Kőbánya centrumától messzi esik a Hős utca. Pedig a vasút mögé szorult nadrágszíjnyi terület az övék. Állítólag csak látszólag gazdátlan, hiszen az önkormányzat már évek óta komoly erőfeszítéseket tesz a tarthatatlan helyzet felszámolására. Igaz, ezeket az intézkedéseket kevesen tudják felidézni. A kontúrosok kiszámolták, hogy a terület kiváltására szánt 2,1 milliárd forintból összesen 163 lakást lehetne vásárolni Kőbánya városközpontjában egyenként 13 millió forintért. Tíz család már új önkormányzati lakást kapott, de aki arra nem érdemes, tehát korábban áramot lopott, vagy más bűncselekményekben vett részt, az nem számíthat az önkormányzat jóindulatára.
A gettó bejáratánál, a konténerek mellett a földön Hős utca 15/A címre nyomtatott, széttépett kifizetetlen közüzemi csekkek. Szól a grundon a hangosbemondóból: – A Hős street és a Hős utcai lányok és srácok csapatát várjuk ide a sátorhoz!
Megállapodnak újra a játék részleteiben, útjára indulhat a labda. Csavarja, pödri, dekázza a focit egy nyurga, jó mozgású srác. Már régen felfigyeltek a tehetségére, egy sportklub le is igazolta. Meglátszik a gólarányon. A Hős utcai lányok és srácok csapatát nézve bizony abban egy lány sincsen…
A „Szőke, barna lányok” LL Juniortól már sokadszorra szól a hangszóróból. Legalább ötven pizza és kétszáz palacsinta érkezik a szervezők jóvoltából. Szemetesekbe lehet kidobni az üres vizespalackokat. Biccent nekem a rózsacsokros tetoválást viselő fiú, ahogy letörli mezével a homlokán gyöngyöző cseppeket.
– Elvágyunk innét mi ám! Mert van egy öt hónapos kisbabánk is.
