Ha Skóciáról és titokzatos eseményekről van szó, az emberek többségének a Loch Nessben rejtőző lehetséges jura kori szörny jut eszébe. Pedig a gyilkosságok és mészárlások nyomán szinte minden városnak és falunak van házi szelleme. A kísérteties hangulatot fokozza, hogy gyakran lóg az eső lába. A nyári edinburgh-i művészeti fesztivál miatt nyüzsög a város két kastélya között elterülő Royal Mile, a középkori és neoklasszikus házak ódon sötétbarnás és sötétszürkés kőfalai között szinte levegőt sem kapni a rengeteg ember között. Színházi, stand up és bűvészelőadásokra, musicalekre és koncertekre lehet itt jegyet venni, esetleg betérni az utcát szegélyező számtalan skót tartanboltba, hogy igazi gyapjúból készült, klánunknak megfelelő mintájú skót szoknyával térhessünk haza.
A zöld ruhás hölgy
Az eleven légkör szinte fullasztó azoknak a borzongani vágyóknak, akik a főváros paranormális jelenségeit fedeznék fel. A helyi vendéglátók szerint június‒júliusban szinte kong az ürességtől Edinburgh, majd elkezdődik a fesztivál, a semmiből pavilonok nőnek ki, rikkancsok hívják a tömeget, a külföldiek pedig megszállják a várost. Ezért a kísértettúrákra fogékonyak inkább ősszel keressék fel az edinburgh-i várat, amely a mai napig a leginkább kísértett helyek egyike Skóciában. Egy 2001-es kutatás szerint körülbelül a látogatók fele érzékel olyan megmagyarázhatatlan jelenségeket, mint árnyas figurák, hideg áramlatok, furcsa érintések.
A vár számtalan épületnek ad otthont, többek között Edinburgh legrégebbijének, az 1130-ban épült Szent Margit-kápolnának, itt láthatók a skót koronaékszerek is, de igazi borzongás a börtöntől várható. Láthatók a rabok által készített használati és művészeti tárgyak, illetve olvashatók a vaskos faajtóba vésett üzeneteik. A korábbi rabok néhányak szerint visszajárnak. Egyikük egy fej nélküli dobos, akit állítólag azelőtt láttak először, hogy Oliver Cromwell 1650-ben megtámadta a várat. Van, aki ma is hallani véli a dobot.
A Royal Mile túloldalán, a brit uralkodók hivatalos edinburgh-i rezidenciáján, a Holyrood palotában láthatjuk Stuart Máriát és férjét.
A mártír királynő alakját számos skót és brit kastélyban figyelték már meg, Mária második férje, Lord Darnley pedig állítólag halála óta jár vissza féltékenységének színhelyére. A Holyrood palotában dolgozott ugyanis együtt Mária és David Rizzio, a királynő személyi titkára és bizalmasa, akit végül a Darnley által felbujtott férfiak csoportja gyilkolt meg 56 késszúrással. A vért a mai napig nem sikerült lemosni. A gyönyörű kőfaragásokkal és drága drapériákkal díszített falak egy másik szellemnek is otthont adnak: 1592-ben itt kínozták halálra boszorkányság vádja miatt Agnes Sampsont. Meztelen szelleme azóta nem nyugszik.
Máriát Skócia másik leghíresebb királyi rezidenciáján, a stirlingi várban is megfigyelték már. De a látogatók gyakrabban egy teljes felföldi díszbe öltözött úrral vagy Mária egyik szolgájával találkoznak. A vár vadregényes, mivel egy széles völgy közepén álló sziklára épült, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az alföld dimbes-dombos tájára és Közép-Skócia hegyeire. Mivel a kastély restaurált termeit népviseletbe öltözött idegenvezetők mutatják be, a kiltben látható szellemet állítólag többször nézték már hivatalos segítőnek, és kérdezték meg tőle, melyik terem merre található. A „Hegylakó” ilyenkor szó nélkül eltűnik a turisták szeme elől. Mária egyik szolgája a vár Zöld Hölgyeként híresült el, akkor lelte halálát, amikor úrnőjét próbálta megvédeni a királyi hálószobában kitört tűztől.
Skócia egyébként számos zöld vagy szürke hölgynek otthont ad. A leghíresebb Zöld Hölgy Dame Lilias Drummond, az öttornyú, sárgásfehér Fyvie kastély tragikus sorsú úrnője. A legenda szerint a XIII. században Thomas the Rhymer skót bárd egyszer nem nyert bebocsájtást a kastélyba, ezért elátkozta annak lakóit, hogy a falak között sosem születhet fiúörökös. Dame Lilias Drummond 1592-ben ment feleségül Alexander Setonhoz, Fyvie urához, és valóban csak négy lányuk született. Seton erre megcsalta feleségét annak unokatestvérével, Grizel Leslie-vel, majd Lilias rejtélyes módon hamarosan meg is halt.
A történetírók a halál okaként éheztetést és mérgezést emlegetnek, a finomabb változat szerint Lilias a megcsalás felett érzett bánatba halt bele. Seton nem késlekedett újranősülni, ám a Grizellel való házassága nem volt felhőtlen, feljegyzések bizonyítják, hogy többször hallottak keserű sóhajokat, és egyik reggel felfedezték a megdöbbentő írást hálószobájuk ablakpárkányán: „D. Lilias Drummond”.
A párkány körülbelül 15 méter magasan volt, a felirat kintről az ablak irányába rajzolódott, tehát biztosan valaki kintről írta fel azt, erre azonban állvány nélkül esélye sem lehetett. Arra, hogyan került oda az aláírás, ma sincs biztos magyarázat, ám megjelenése óta rendszeresek a zöld ruhás hölgy látogatásai és keserű sóhajai, így a néphit szerint Lilias Drummond siratja boldogtalan életét. Aki egyébként megpróbálja megtalálni a szerencsétlen feleség titkos hálószobáját, az meghal, párja pedig megvakul, a krónika szerint eddig kétszer sújtott le az átok.
Könnyező kövek átka
Szintén kétszer okozott már halált a Thomas the Rhymer által elrejtett könnyező kövek átka is. Rhymer három követ rejtett el a birtokon, aki mindhármat megtalálja, azt szerencse éri, de aki csak egyet vagy kettőt, az meghal. Mikor az első kő előkerült, Fyvie urai a kastély egyik szobájában állították ki, de mivel az furcsa fehér színű folyadékot kezdett ereszteni, inkább nem foglalkoztak vele. Bár a kastély ma a Skót Nemzeti Alap tulajdona, tudósok sem vizsgálják a köveket.
A kastélyban egy Szürke Hölgy is él, a XIII. századi Lady Meldrum, akit 1920-ban befalazva találtak meg egy felújítás során. A maradványokat keresztény szertartás szerint temették újra, ám mikor egyre több paranormális jelenség történt a szobában, ahol a csontokat megtalálták, Meldrumot ismét exhumálták, és visszafalazták. Ezután megszűntek a különös jelenségek.
A festői hegyekkel határolt Loch Fyne partján fekvő Inveraray kastély szürke tornyaival és csipkés háztetőjével éppen olyan, mint egy horrorfilm díszlete. A popkultúra iránt rajongók inkább a Downton Abbey-ből ismerhetik, ám amikor nem Lady Viola epés megjegyzéseitől visszhangos a kastély zöld-arany, barokkosan túldíszített belső tere, akkor egy titokzatos ír hárfás zenéjét hallani, a kastély Szürke Hölgyét pedig csak a tulajdonos, Argyll hercegének lányai láthatják.
Ítéletnapig az ördöggel
A hatalmas parkkal és erdőkkel határolt, hófehér, soktornyos Blair kastély Skócia egyik leglátogatottabb turistacélpontja. A fegyvergyűjteménnyel díszített csarnok, a méregdrága étkészletek, a Viktória királynő gyermekei számára berendezett lakosztály, a kazettás mennyezetű bálterem messze földről vonzzák a látogatókat, ám a borzongani vágyók az öreg istállóba mennek, mert ott kísért a kastély Szürke Hölgye.
A leghíresebb Szürke Hölgy a 2002-ben elhunyt brit anyakirályné gyermekkori otthonához, a Glamis kastélyhoz kötődik. II. Erzsébet is sok időt töltött itt gyerekként, a kastély kiállításának egyik fontos darabja a királyné nagymamájához írt levele, amelyben megköszöni Lady Bowes-Lyonnak, hogy milyen csodás nyarat töltött náluk, majd úgy írja alá: „Lilibeth”. Nem tudni, hogy II. Erzsébet gyerekként találkozott-e a kastélyban kísértő Szürke Hölggyel, a legenda szerint gyönyörű Lady Glamisszel, akit V. János király boszorkányságért halálra ítélt. Ma a kastély fakazettás kápolnájában kísért a legtöbbet, számos látogató meséli, hogy látta már a jobb hátsó sarokban ülni.
Amennyire békés búzaföldek és rétek veszik körül a rózsaszín homokkőből épült kastélyt, annyira zaklatott a falakon belüli lét, ugyanis a Szürke Hölgyön kívül van a kastélyban egy titkos szoba is, amelynek van ugyan ablaka, de bejárata nincs. A harmincas években egy parti alkalmával a vendégek minden ablakba törölközőt terítettek, majd megnézték, hogy kívülről mi látszik: és valóban volt egy ablak, amelyet nem takart törölköző. A legenda szerint ez a szoba egy korábbi Strathmore gróf rezidenciája, a gróf ott kártyázik ítéletnapig az ördöggel. Egyesek szerint a történet alapja a családban született nyomorék örökös lehet, akit el akartak rejteni a világ elől, de számos látogató esküszik, hogy különös zajokat hall a vastag kőfalakon keresztül.
A királyi családban nem csak II. Erzsébet találkozhatott skót szellemekkel. Vilmos és Katalin egyetemi éveik alatt többször sétáltak a St. Andrews-katedrális romjai között. A mesés gótikus építmény égbe törő falai között állítólag egy Fehér Hölgyet látni időről időre. Az elmúlt kétszáz évben számosan figyeltek meg egy hófehér kesztyűt viselő nőt, aki a templom és a temető romjai között bolyong, majd eltűnik a St. Rule-toronyban, amelyben állítólag restauráláskor a kőfaragók találtak egy meglepően jó állapotban lévő, fehér kesztyűt viselő női testet.
A magyar turisták nagy része skóciai túráján általában letudja Edinburgh kötelező köreit, majd ellátogat Balmoralba egy kis királyi méltóságért, végül Loch Ness felé veszi az irányt, hogy szörnyet keressen. Az igazi Skócia a helyiek szerint ennél sokkal több: Inverness a Felföld bejárata, a legendákat pedig az alföldi és közép-skóciai kastélyokban lehet megtapasztalni. Személy szerint nekem egyetlen hölggyel sem sikerült találkozni, de a ködbe vesző kastélyok szépsége láttán mélyen megértem a szellemeket, hogy nem hagyják ott szeretett otthonukat.