Olyan sok nem hivatalos és hivatalosnak tűnő értesülés – amelyek tökéletesen megcáfolták, kioltották egymást – keringett Kim Dzsongnam, az észak-koreai vezető rokonának malajziai megöléséről, hogy az ember csak kapkodja a fejét. A helyszínt és az időpontot eddig nem vitatta senki: Malajzia fővárosa, Kuala Lumpur nemzetközi repülőtere, a felszállói oldal váróterme, február 14., kedd, délelőtt kilenc óra körül. Először is még abban sem lehetünk biztosak, hogy az áldozat az, akinek a maláj hatóságok tartják.
Cikkünk nyomdába adásáig ugyanis Kim Dzsongnam családjából egyetlen személy sem jelent meg Malajziában, hogy DNS-mintájával igazolni tudja a meggyilkolt azonosságát. Az áldozat Kim Csol névre kiállított útlevelet használt, amikor a repülőtéren Makaóba induló járatára várt.
Jobb híján hinnünk kell a maláj nyomozószerveknek, hogy a Kuala Lumpur-i repülőtéren az észak-koreai vezető féltestvérét ölték meg.
Kandi kamerás felbujtók?
A szakértők számára a gyilkosság helyszíne, a repülőtér, amely az adott ország valószínűleg legalaposabban bekamerázott része, kérdéseket vet fel. Miért itt, a világ szeme előtt követték el a merényletet? Nem lett volna alkalmasabb helyszín a gyilkosságra, hiszen Kim Dzsongnamot nem vették körül testőrök, és barátságos emberként ismerték, akihez könnyen közel lehetett férkőzni. Azóta előkerült felvételeken jól kivehető, hogy az áldozatnak az egyik tettes eléggé erőszakosan, hátulról valamit az arcába nyom. A két feltételezett végrehajtó, akiket elfogtak, egy-egy indonéz és vietnami útlevéllel rendelkező nő, azt állították, hogy egy kandi kamerás műsorhoz kellett – pár tíz dollárért – valami ártalmatlan folyadékot a repülőgépükre váró gyanútlanok arcába sprézniük. Vagy háromszor eljátszották ezt, és ekkor jött Kim Dzsongnam.
Ha igaznak fogadjuk el ezt a több sebből vérző történetet, akkor a „kandi kamerás” felbujtókat kell keresnünk. Malajziai nyomozók szerint ők voltak az észak-koreai ügynökök, akik megmutatták a két nőnek Kim Dzsongnamot, és kicserélték az anyagot mérgező szerre. De most már bottal üthetik a nyomát az eredetileg négy, majd tíz férfinek, nagy valószínűség szerint már Phenjanban vannak. A James Bond-filmekbe illő forgatókönyv alapján megvalósított agyafúrt gyilkosság egyszer majd szerepelni fog az ügynökök tankönyvében.
A mérgező anyag, amelyet Kim Dzsongnam szervezetébe juttattak – valószínűleg a szemén keresztül felszívódva –, nem ismert. A második boncolás sem tudott kideríteni róla semmit, de az első gyanút, hogy a kórházba tartva szívinfarktus végzett a 45 éves áldozattal, sikerült cáfolni.
Ha Kim Dzsongnam a meggyilkolt személy – és ebben egyre biztosabbak lehetünk, hiszen nem jelentkezett, hogy „gyerekek, itt vagyok és élek”, vagy esetleg nem akart eltűnni a világ és féltestvére mindenhova követő tekintete elől –, akkor valószínűleg Észak-Koreában kell keresnünk a fondorlatos merénylet megrendelőjét. De előbb tisztázzuk a családi kapcsolatokat! Az előző észak-koreai diktátor, Kim Dzsongil elsőszülött fia, Dzsongnam 1971-ben született.
Az anyja Szung Hjerim észak-koreai színésznő, aki megunt szeretőként egy moszkvai elmegyógyintézetben végezte be életét. A „kedves vezetővel” folytatott titkos kapcsolatukat azonban sohasem törvényesítették, magyarán Dzsongnam fattyú. Az elrejtett fiú, akinek koreai szokás szerint beceneve is volt, „kis tábornoknak” hívták, ő volt Kim Dzsongil legjobban kedvelt gyermeke. A koreai társadalom, amely erősen apaközpontú, elfogadja örökösnek még a törvénytelen fiút is. Dzsongnamot sokáig úgy is nevelték, mint a hatalom egyetlen várományosát az országban, svájci magániskolákba, Genfben pedig egyetemre járt. vagy fél tucat nyelven kiválóan beszélt.
Amikor több mint egy évtizednyi távollét után visszatért Észak-Koreába, az egyik volt azok közül, akik felhívták a figyelmet a számítógép szerepére. Apja azonnal kinevezte az ország informatikai fejlesztésével foglalkozó szervezet élére. Hogyan jellemezhetnénk a fiatalembert? Hazatérve is megtartotta bulizós szokását, mindent megünnepelt, amit lehetett, lazán fogta fel az életet. Apolitikus volt, számára a nyugati életforma után idegenül hangzott minden, amit otthon hallott. „Mintha nem tudta volna, hogy hol él” – mondta egyik közeli ismerőse.
Kim Dzsongnam, a világfi
Időközben Dzsongil egyik hivatalos feleségétől megszületett Kim Dzsongun. Ő is hasonló nevelésben részesült, mint féltestvére. Állítólag Dzsongnam és Dzsongun sohasem találkozott személyesen, még akkor sem, amikor a fiatalabb Genfben tanult, míg a féltestvére Franciaországban élt. Ám az idősebb 2001-ben elkövetett egy fatális hibát: a tokiói repülőtéren kapcsolták le, amint dominikai útlevéllel utazott – két hölgy és egy kisgyermek társaságában – a helyi Disneylandbe. Innentől apja előtt is megszűnt a becsülete, az, hogy komoly emberként tartsa számon. Makaóra száműzte, a kínai különleges fennhatóságú félszigetre, így otthon sem volt, de azért a kínai elvtársak bizonyos felügyeletet gyakoroltak felette. Vannak szakértők, akik szerint a disneylandes történet csak a jéghegy csúcsa.
Többről volt szó, az észak-koreai hatalmi klánok harcáról.
Elutasított testőrök
A rezsim második számú vezetője, Csang Szongtek, aki mindkét féltestvérnek a nagybátyja, Dzsongil leánytestvérének a férje volt, Kim Dzsongnamban látta az esélyt, hogy a család kisemmizett szárnya újra visszakapaszkodhasson a hatalom közelébe. Ezt valószínűleg észlelte Kim Dzsongil is, és ezért távolította el elsőszülött fiát Phenjanból.
Makaóról viszont Dzsongnam utazhatott Bangkok, Kuala Lumpur, Moszkva és Európa nagyvárosai között, ahol a kaszinókban üzletemberekkel kötött barátságot, akiktől támogatást kért hazájának, hogy így próbálja meg jobb belátásra bírni édesapját. Kim Dzsongil 2011 végén meghalt. Az utódját már évekkel ezelőtt kijelölte, az ekkor még harmincéves kort el sem érő Kim Dzsongunt, aki különösen nem szívelte féltestvérét. Kim Dzsongnam innentől bizonyosan nem kapott apanázst otthonról, de ennek ellenére jól élt, talán a kínaiak juttattak neki némi pénzt. Makaóról azt tudni kell, hogy a kaszinókban megforduló pénz nem minden esetben legális. Esetleg ebből csurrant-cseppent egy kis összeg a volt észak-koreai örökösnek?
Másoknak gyanúsak volt gyakori utazásai Délkelet-Ázsia nagy kaszinóvárosai között. Volt, hogy Makaón is naphosszat a kaszinókban lebzselt, és nem tett fel egyetlen fityinget sem a játékasztalra. Vajon miért? A kínaiak felajánlották neki, hogy ha kér, testőrt kaphat, ezt elutasította. Miért ért meg ennyit Pekingnek Kim Dzsongnam biztonsága?
A kínaiak előrelátóak, talán attól tartanak, hogy ha Észak-Koreában valami váratlan történik, legyen nekik is a kezükben valaki, aki jogot formálhat az ország vezetésére.
Könyv engedély nélkül
Gomi Jodzsi, a Tokyo Shimbun újságírója az évek során többször is találkozott a kitaszított phenjani dinasztiataggal, aki szinte senkinek sem adott interjút. A japán újságíró azonban könyvet írt beszélgetéseikből, amely 2012-ben Apám, Kim Dzsongil és én címmel jelent meg. A baj csak az, hogy a japán nem kért erre engedélyt, egyszerűen becsapta az interjúalanyát. Nyugaton most két mondatot idéznek Dzsonguntól, hogy bizonyítsák ellenzékiségét, közben soha semmilyen kapcsolata nem volt az emigrációban élő északi politikai ellenzéki körökkel. Az egyikben megállapítja, hogy apja nem ilyen szocializmust álmodott, és nem volt híve a hatalom dinasztikus örökölhetőségének.
A másikban – finoman – reformokat sürget hazájában. Ezzel valószínűleg alá is írta halálos ítéletét. Még ebben az évben Kínában autós merényletet kíséreltek meg ellene, csak a sofőr elhibázta. Jött a másik egyértelmű figyelmeztetés: 2013-ban Kim Dzsongun árulás és hatalomátvétel szervezésének vádjával kivégeztette Csang Szongteket, a rendszer második vezetőjét, a féltestvér támogatóját.
Ezt követően Kim Dzsongnam belátta, hogy élete és családja sorsa csak egy embertől függ, a féltestvérétől, aki költséget nem kímélve, bárhol, bármikor lecsaphat rá a világon. Így levelet írt neki, amelyben életéért könyörgött: „Nincs hova mennünk, tudjuk, helyzetünkben az egyetlen kiút az öngyilkosság.”
A jelek szerint ezt a levelet nem vette nagyon a szívére Kim Dzsongun. De mi lesz Kim Dzsongnam fiával, Hanszollal, a Franciaországban, a neves Sciences Pón tanuló diákkal, aki életében be sem lépett Észak-Korea területére?
A francia rendőrség megerősítette a fiú védelmét.
A vendetta ritkán áll meg.
Külföldi akciók
Észak-Koreát, a Föld egyetlen kommunista dinasztiáját sohasem aggasztotta az, hogy külföldön kellett végrehajtania véres akciókat. Nem törődve veszteségekkel, az óriási költséggel, amelyekbe ezek a műveletek kerültek, szinte minden esetben odavágott.
1968 – A hidegháború csúcspontján egy 31 fős északi kommandó támadta meg a dél-koreai fővárosban az elnöki rezidenciát, a Kék Házat, hogy ott megöljék az országot uraló diktátort, Park Csunghét. A lövöldözésben 90 dél-koreai halt meg. A kommandósok közül kettő élte túl a támadást, egyet elkaptak, egy viszont megszökött.
1974 – Park elnököt újabb támadás érte, amikor beszédet mondott a szöuli Nemzeti Színházban, ám a feleségét érte a lövés, aki a kórházban meghalt. A Japánból érkezett észak-koreai merénylő öngyilkosságot követett el.
1983 – Burma akkori fővárosában, Rangunban 21 személy halt meg bombamerényletben. A célpont az ismeretlen katona sírjához érkező dél-koreai elnök volt, de a bomba előbb robbant, megölve három szöuli minisztert. A három északi merénylő meglépett, egyet később lelőttek, míg kettőt elfogtak a hatóságok.
1987 – Időzített bomba robbant a Korean Air Bagdad és Szöul közt közlekedő járatán, a gépen 115-en tartózkodtak, mindannyian meghaltak. A két merénylő közül az egyik ciánkapszulát nyelt le, a másikat élve elfogták. Szöuli tárgyalásán tett vallomása szerint a támadás bosszú volt az 1988-ban megrendezendő dél-koreai olimpiáért.
1997 – Kim Dzsongnam anyjának, Szung Hjerimnek az egyik rokonát agyonlőtték szöuli lakása előtt. Ji Hanjong korábban publikált egy könyvet a Kimek életéről, ami nem váltott ki nagy lelkesedést az északi fővárosban. Mindkét merénylő sikeresen meglépett.
