Még nem esett, amikor Noé megépítette a bárkát – ezt a mondatot előszeretettel ismételgeti Gerd Leonhard jövőkutató és humanista. A világ legnagyobb cégeinek előadásokat tartó svájci–német szakember tavaly januárban, az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) és a Magyar Tudományos Akadémia közös konferenciáján arról beszélt, hogy 2016 újabb fordulópont a technológia fejlődésében. Leonhard meggyőződése, hogy az emberiség többet változik a következő húsz évben, mint az elmúlt három évszázadban.
Hogy mire alapozza ezt a meglepő kijelentést? Arra, hogy azokat a munkákat, amelyeket az egyre intelligensebbé váló gépek el tudnak végezni, gépekre bízzák. Ami digitalizálható, azt digitalizálják, ami automatizálható, azt automatizálják. Ahogy Noé az árvíz előtt készült a mindent elsöprő változásra, úgy most a negyedik ipari forradalomnak nevezett folyamat várható hatásaira kell időben felkészülni.
Az első ipari forradalom Nagy-Britanniában kezdődött a XVIII. század végén a gőzgép feltalálásával és a textilipar gépesítésével. A második a XX. század fordulóján, a tömegtermelés megjelenésével – lényegében a futószalag megalkotásával – köszöntött be. Az első futószalagot 1890-ben a chicagói húsüzemekben alkalmazták, közismertté azonban Henry Ford tette. Az amerikai autógyáros gépészmérnökei (köztük Galamb József főkonstruktőr) által 1913-ban tervezett futószalag forradalmasította a Ford T modell gyártását. A siker láttán másutt is átvették ezt a megoldást. A XX. század második felében, de inkább végén emlegették először a harmadik ipari forradalom eljövetelét, amelynek alapja az intelligens szoftverek, webalapú szolgáltatások, új anyagok és munkafolyamatok megjelenése.
Alig volt időnk megbarátkozni ezzel a kifejezéssel, máris nyakunkon a negyedik ipari forradalom, az ipar 4.0. Amit egykor a gőzgép vagy a futószalag jelentett a világnak, az napjainkban az úgynevezett Internet of Things (IoT), azaz a dolgok internete. Ez a forradalom a robotok és gépek olyan komplex rendszerét jelenti, amelyet szenzorok és szoftverek kapcsolnak össze, amelyek alkalmasak adatgyűjtésre, majd az információk egymás közötti cseréjére. A legújabb eszközök reagálnak környezetük változásaira, megterveznek és végrehajtanak bizonyos lépéseket.
Megelőzött üzemzavarok
Kétezer-húszra körülbelül 50 milliárd gép és berendezés kapcsolódik majd az internethez, messze meghaladva a webhez hozzáférő emberek számát – olvasható a General Electric (GE) egyik jelentésében. Három év múlva több mint tízezer gázturbina, 68 ezer repülőgép-hajtómű, 100 millió fényforrás és 150 millió autó csatlakozik az ipari internethez, és folyamatosan adatokat küldenek egymásnak. Elképesztő mennyiségű az információ: már ma is két-három naponként annyi adat keletkezik, mint amennyi az emberiség egész írott történelme során, az internet megjelenése előtt.
Ez az adathalmaz (Big Data) óriási lehetőséget kínál a gépek és berendezések teljesítményének optimalizálásához és hatékonyságának növeléséhez az adatelemzés révén. Szakértői előrejelzések szerint az ipari internet kétszer akkora értéket teremt majd, mint a fogyasztói internet. A GE számításai alapján, ha az összes európai kiadás összegét akár csak egy százalékkal tudnánk csökkenteni hatékonyság- és termelékenységnöveléssel, akkor az Európai Unió összesített GDP-je évi 2,8 billió euróval bővülhetne 2030-ra, ami megegyezik az euróövezeti gazdaság jelenlegi méretének negyedével. Szintén elgondolkoztató a következő becslés is: a ráfordítások egyszázalékos csökkenésével az európai egészségügyi szektorban 11 milliárd, a légi közlekedésben kilencmilliárd, a gáztüzelésű energiatermelésben pedig 15 milliárd eurót lehetne megtakarítani, amely csupán a lehetőségek töredéke.
Ez a változás Európa nagy lehetősége arra, hogy megállítsa ipara leépülését, sőt megfordítsa a trendet. Az alacsony munkabérrel versenyző feltörekvő országokkal szemben a magas szintű automatizáció az egyik leghatékonyabb fegyver. Nyugat-Európának is a tőkeigényes, de magasabb hozzáadott értékű termelés felé kell elmozdulnia. Az Accenture becslései szerint – erről az alapblog.hu írt – az automatizálásnak és rugalmasabb termelési technológiáknak köszönhetően Európában is 30 százalékkal növelhető a termelékenység. Az energiahatékonyság fejlesztése szintén jelentős költségmegtakarításhoz vezethet.
A német Siemens szerint termékeik segítségével akár 20 százalékkal csökkenhet partnereik energiaköltsége. Az IoT óriási előnye, hogy lehetővé teszi a proaktív karbantartást, felhívja a figyelmet a potenciális meghibásodásokra. Mindezzel 12 százalékos megtakarítás érhető el a rendszeres karbantartások rendszeréhez képest, és 30 százalékkal csökkenthetők az általános karbantartási költségek. Nem mellesleg az üzemzavarok 70 százaléka elvileg megelőzhető.
Az eddigi ipari forradalmak során mindig az volt az egyik központi téma, hogy a modernebb technológia rengeteg új munkahelyet teremt, miközben rengeteget fel is számol. Most sem lesz másként, hiszen az automatizálható munkákat az emberek helyett hamarosan okosrobotok végzik el. A World Economic Forum 2016 januárban ismertetett tanulmánya szerint a negyedik ipari forradalom vívmányai miatt a következő öt évben mintegy kétmillió ma még nem létező munkahely születik. Csakhogy jelenleg 7,1 millió olyan állás van, amelyre 2020-ban már nem lesz szükség. Az átalakuló munkahelyek kétharmada az irodai és adminisztratív területekhez lesz köthető.
Az egyszerű jelentéseket gyorsabban, pontosabban és olcsóbban végzik el az algoritmusok, mint akár a világ legkiválóbb könyvelője. Új-Zélandon már olyan programot (is) használnak, amely beszkenneli a beérkező számlákat, a megfelelő helyre iktatja őket, és a jogszabályok adta keretek között – figyelve például az adókedvezményekre – összeállítja a céges mérleget. De nem csak a monoton, ismétlődő munkát vagy éppen kevés szaktudást igénylő feladatokat váltja ki a digitalizáció. Jogi anyagok előkészítése, sőt a peres ügyeket szolgáló védelmi stratégia is készülhet szoftver segítségével. Egy adat arra, hogy például az egészségügyben miként jelenik meg a legmodernebb technika: 2014-ben a világon 570 ezer műtétet végeztek robotok segítségével.
– A forradalmak mindenkor változást követelnek. Nincs ez másképpen most sem. Korunk forradalma a digitalizáció, amely mindenképpen megtörténik, ha tetszik, ha nem. Mindent felforgat és átalakít. Új struktúrák jelennek meg a gazdaságban és a társadalomban, régiek alakulnak át vagy tűnnek el végleg – üzeni Mácz Ákos, a bevezető sorokban említett tavaly januári konferenciát szervező IVSZ public affairs igazgatója. A szakember úgy látja, ez a változás lehetőség és kockázat egyaránt, most dől el, kik lesznek a folyamat nyertesei és vesztesei. Ha Magyarország az átalakulás nyertese szeretne lenni, nincs vesztegetni való ideje.
Nincs más lehetősége, ahogyan Európának sem, mint részévé, alakítójává válni a digitális átalakulásnak. Miután hazánk mellett kontinensünk is veszít versenyképességéből, ezért olyan területeken kell erősítenie, ahol labdába rúghat a globális versenyben. E cél érdekében azonnali és határozott cselekvésre van szükség: le kell győzni a digitális munkaerőhiányt, meg kell teremteni a szükséges finanszírozási feltételeket. Bizakodásra adhat okot, hogy Magyarországon is elkezdődött a digitális alapok lerakása a Digitális Jólét Program keretében. Szintén előremutató, hogy nemrégiben megalakult az Ipar 4.0 Nemzeti Technológiai Platform is.
Indulásra kész gőzmozdonymodellek a Magyar Vasúttörténeti Parkban. Korunk forradalma a digitalizáció
Digitális napszám
A negyedik ipari forradalom nem mentesít a leszakadás veszélyétől, ha a digitalizáció előtt álló legnagyobb akadályt, a digitális munkaerőhiányt nem tudjuk felszámolni. Mácz Ákos szerint, ha nem lesz megfelelő számú képzett szakember, aki a magasabb hozzáadott értékű munkát el tudja végezni, Magyarország végleg lemarad a globális versenyben. Ezért olyan cselekvési tervre van szükség, amely átfogó megoldást kínál a probléma hathatós és azonnali megoldására. Az IVSZ álláspontja szerint a legfontosabb az oktatás radikális átalakítása oly módon, hogy az a munkaerőpiaci igényekre haladéktalanul tudjon reagálni.
Rövid távon elsősorban a legfeljebb másfél évig terjedő, intenzív képzéseket kell növelni. Ezt követően gyökeresen át kell alakítani az informatikai szakképzés rendszerét, valamint bővíteni az egyéb képzési formák digitális tartalmát. Megkerülhetetlen a felsőoktatás reformja is, a hallgatói létszám emelése mellett hangsúlyt kell helyezni a digitális tudással bíró interdiszciplináris képzések bővítésére is.
A Roland Berger nemzetközi tanácsadó cég 2016 júniusában publikált tanulmánya (Industrie 4.0 transition quantified) is azt üzeni, hogy azok a régiók nyerhetnek, ahol a változásokra időben felkészülnek, és a szükséges intézkedéseket mielőbb meghozzák. A régi struktúrák lebontása során felszabaduló munkaerőnek csak akkor lesz esélye az újonnan létrejövő munkahelyeken elhelyezkedni, ha kellően gyorsan és rugalmasan szívja fel az új tudást, kellően gyorsan alkalmazkodik az új kihívásokhoz. A Portfolio és a Magyar Gépjárműipari Egyesület tavaly október végi konferenciáján Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter arra hívta fel a figyelmet, hogy a négymillió hazai munkahelyből durván 3-400 ezer szűnhet meg a digitalizáció hatására a jövőben. Ezért a kormánynak fontos feladata, hogy az így felszabaduló munkaerőnek munkahelyeket és megélhetést biztosítson a jövőben is.
Minden eddigi ipari forradalomban megfigyelhető volt, hogy előbb jelentősen átalakulnak vagy megszűnnek régi munkahelyek, helyettük azonban létrejönnek nagyobb hozzáadott értékű újak, általában magasabb tudást, összetettebb feladatokat igénylőek. Nincs ez másképp most sem.
Az önvezető járművek megjelenésével a sofőrök munkahelye nem szűnik meg, de a jármű vezetése helyett sokkal inkább rendszerfelügyelet, menedzsmentszoftverek kezelése és problémák megoldása lesz a feladatuk. Mácz Ákos úgy véli, például a kamionsofőr sokkal magasabb képzettséget igénylő munkakör lesz, mint eddig. A mezőgazdaság digitalizációjával elképzelhető, hogy nem lesz szükség olyan napszámosokra, akik az ültetvényt járják, hogy felfedezzék, ha például a gombásodás beindul (alacsony hozzáadott érték), de cserébe mindenhol kell majd az analitikai és adatfeldolgozó rendszereket kezelni képes digitális munkás (magas hozzáadott érték).
A jövő új szakmái
– A gyorsan változó piaci és technológiai környezetben való helytállás mind az egyén és a családok, mind a gazdasági élet és a közszféra szereplői részéről cselekvést igényel. Az egyén és a családok részéről a legfontosabb a digitális készségek fejlesztése már gyermekkorban – állítja Molnár Péter, a GE Globális Üzleti Szolgáltatóközpontjának IT-igazgatója. A digitális írástudás, a bennünket körülvevő informatikai eszközök kezelésének és irányításának képessége mára alapvetővé vált. Nemcsak a munkaerőpiacon, de a mindennapi életvezetésben is megkerülhetetlen ez, hiszen a ma még iskolapadban ülő gyermekek jelentős része olyan szakmákban dolgozik majd 15-20 év múlva, amelyek ma még nem is léteznek, vagy most vannak átalakulóban, kialakulóban.
Cséfalvay Zoltán, hazánk OECD-nagykövete egy 2016. márciusi, budapesti konferencián azt a kérdést tette fel, hogyan lehetne megnyerni a technológia és az oktatás közötti versenyt. Egy olyan versenyt, amely nem újdonság, és szembe kellene néznünk azzal a ténnyel is, hogy a korábbi ipari forradalmak idején ezt a versenyfutást elvesztettük. Az oktatás korábban képtelen volt követni a technológiai fejlődést, nem véletlen, hogy az első és a második ipari forradalom alatt több mint 60 millió európai hagyta el a kontinenst.
Kétségtelenül vonzó tézis, hogy az új technológiáknak köszönhetően létrejövő munkahelyek idővel pótolják az új technológiák miatt megszűnt munkahelyeket, ám a korábbi ipari forradalmak valósága nem ezt mutatja. Ennek ellenére meg kell nyernünk a technológia és az oktatás közötti versenyfutást. A sikerhez csupán két elemre van szükségünk: pezsgő vállalkozói ökoszisztémára és versenyképes oktatási rendszerre.
Ennek a rendszernek figyelnie kell arra, hogy a vállalatvezetők számára a jövő tehetségei már nem a mély lexikális tudásukkal vagy fejlett analitikai képességükkel válnak vonzó jelöltté: a jövő ideális munkavállalója a kiváló problémamegoldó. A GE amerikai világcég Innovációs Barométer nevű kutatásának adatai azt mutatják, hogy a vezető hazai cégek a problémamegoldó képességet (78 százalék), a kreativitást (74 százalék), valamint a stratégiai gondolkodásmódot (45 százalék) tartják a versenyképesség szempontjából legfontosabbnak.
Némileg meglepő, hogy minden második cégvezető gondolja úgy, hogy a negyedik ipari forradalom pozitív hatással lesz a foglalkoztatásra, és mindössze 26 százalékuk tart ennek ellenkezőjétől. A magyar cégvezetők elsősorban az új, addig nem létező munkakörök születését (53 százalék), az egyes kiemelt munkakörben dolgozók iránti megnövekedett keresletet (49 százalék), valamint a munkavégzés rugalmasabb jellegét (45 százalék) emelték ki e folyamat kapcsán.
– A negyedik ipari forradalmat ma meghatározó technológiák bár sokak számára még kicsit idegennek tűnnek, már jelen vannak hazánkban is – mondja Frischmann Gábor, a Magyar Innovációs Szövetség alelnöke. Fő alkalmazóik természetesen a technológiában élenjáró multinacionális vállalkozások, de felhasználásuk gyorsan terjed, több kis és közepes vállalkozás is nemzetközileg jegyzett eredményeket ért már el. Ennek ellenére a már kétségkívül elkezdődött folyamat kihívásait és lehetőségeit még csak részben ismerjük, és ez így van a már előttünk járó országokban is.
Megfelelő képességekkel és felkészültséggel rendelkező informatikust találni napjainkban, amikor mintegy 20 ezer ilyen szakember hiányzik a munkaerőpiacról, valóban nehéz, ugyanakkor nem lehetetlen feladat. A múlt évben több mint 150 informatikus szakember csatlakozott például a GE-hez. – Úgy látjuk, hogy Magyarországon megtalálható a tehetség, a tudás és az infrastruktúra, ami a termelékenységi forradalomban való aktív részvételhez szükséges – summáz Molnár Péter.
Az említett előadásában Cséfalvay Zoltán a PayPal alapítójának gondolatát is idézte. Peter Thiel egy helyen azt írta, hogy amíg a globalizáció arról szól, hogy miként helyettesíthető az egyik ember munkája a Föld egy másik régiójában élő ember munkájával, addig a technológia nem az ember helyettesítője, hanem az emberi munka kiegészítő eszköze.
A negyedik ipari forradalom azt üzeni, hogy ezen lassan túllépünk. A már hálózatba kapcsolt és mind nagyobb számban hálózatosított robotok miatt emberek milliói keresik helyüket szerte a világon.
