A hímivarsejt-vizsgálatok szerint az erősebb nem egyre gyengébb minőségű örökítőanyagot produkál. Nemcsak kevesebb, de lassabb és rosszabb minőségű is a nemzőkorú férfiak hímivarsejtje napjainkban, mint amilyen az előző generációké volt. Még a spermadonoroknál is, akik nem lehetnek idősebbek 35 évesnél, és akikről joggal gondolhatnánk, hogy életerős férfiak, tízből jó esetben egy, de inkább 15-ből egy bizonyul megfelelőnek. A férfiak nemzőképessége sokat romlott az elmúlt évtizedekben. A genetikus Czeizel Endre már a kétezres évek elején arról beszélt, hogy a magyar férfiak spermaszáma a hetvenes évekbeli milliliterenkénti nagyjából hatvanmillióról harmincmillió körülire csökkent a kétezres évekre, és a hímivarsejtek mozgékonysága sem éri el a megtermékenyítéshez szükséges szintet.
Két spermiumnak öltözött résztvevő a budapesti Gödörnél megrendezett felvilágosító demonstráción. Nincs okunk a vidámságra. – Fotó: MTI
Egy férfi szervezetében időskoráig termelődik hímivarsejt, a nemzőképes spermiumok aránya azonban az évek múlásával fokozatosan csökken. Negyvenöt éves korra már általában feleannyi az ép, élő, jól mozgó, termékenyítőképes spermium, mint harmincévesen. De nemcsak a spermiumok külső jelei, a benne található örökítőanyag, a DNS-állomány minősége is gyengül. Bár a férfiak nemzőképességének ilyen mértékű romlására egyelőre nem találtak a tudósok egyértelmű magyarázatot, az erősebb nem meddőségének hátterében betegség, genetikai és életmódbeli ok egyaránt állhat. A fokozódó stressz, az egészségtelen, mozgáshiányos életmód, a környezetszennyezés, a tartós gyógyszerhasználat, a dohányzás, az alkohol, a drog mind negatívan hat a nemzőképességre. A magas hőmérséklet, amelyet például a szűk nadrágok okoznak, kifejezetten ártanak a spermiumok keletkezésének. De egy 41 fok feletti fürdő után is kevesebb hímivarsejt termelődik akár húsz-ötven napon át. Nem véletlenül kerültek a herék a hasüregen kívülre, az ivarsejtképzés ugyanis a testhőmérsékletnél alacsonyabb hőmérsékletet igényel – magyarázza Papp György professzor.
Az orvostudománynak a férfiak nemző- és szexuális képességével, változókorával foglalkozó tudományágának, az andrológiának a legismertebb hazai képviselője szerint mindezek miatt a gyermekvállalással sikertelenül próbálkozó pároknál mindkét felet ki kell vizsgálni. Hormonkészítményekkel, mikrosebészeti beavatkozással, műtéttel sok esetben helyre is állítható a nemzőképesség, és a férfiak apává válhatnak. Ez igazából csak akkor nem lehetséges, ha valamilyen okból egyáltalán nem termelődik spermium. Ilyenkor két lehetőséget mérlegelhetnek a gyermekáldásra vágyó párok: vagy örökbe fogadnak egy babát, vagy spermabankból származó örökítőanyaggal mesterséges úton megtermékenyítik a leendő anyukát.
A Krio Intézetben, az ország legnagyobb sejtbankjában ugyan a napokban megszűnt a spermabanki szolgáltatás, a legismertebb és legnagyobb hazai meddőségi centrumhálózatot működtető Kaáli Intézet igyekszik pótolni ezt a veszteséget. Spermabankjukban már több mint kéttucat mintát őriznek, ami nagy szó, mert bár a törvények szerint kizárólag 18 és 35 év közötti férfiak lehetnek spermadonorok, tíz-tizenöt alanyból jó, ha három-négy képes megfelelő mintát produkálni. Kétségbeejtő a helyzet – fogalmaz Kaáli Géza, az intézet alapító tulajdonosa, és tényleg nem túloz, hiszen, mint mondja, szinte kizárólag 28 év alatti, elvileg egészséges egyetemisták és főiskolások jelentkeznek donornak, akik közül azután sokan náluk tudják meg: olyannyira gyenge minőségűek vagy lassúak a hímivarsejtjeik, hogy maguknak is kezelésre lesz szükségük, ha gyermeket szeretnének. A spermadonációt ugyanis alapos kivizsgálás előzi meg, hogy kizárólag termékeny és egészséges donoroktól származó mintát használjanak fel. A törvény hímivarsejt-analízist, andrológiai, mikrobiológiai vizsgálatot ír elő (vírusokra, baktériumokra szűrik a jelentkezőt), és persze genetikai vizsgálatot is végeznek, hogy kiszűrjék a legismertebb genetikai betegségeket. A vizsgálatokat többször is megismétlik, mielőtt a minta a bankba kerülne, így azért a néhány tízezer forintért, amelyet költségtérítés címén kapnak, igen sok macerát kell vállalniuk a segítőkész fiataloknak. Mivel a hímivarsejt-adományozás anonim módon történik, a jövendő szülők nem ismerhetik meg a biológiai apát. A választáshoz persze kapnak támpontokat: a törvény lehetőséget ad arra, hogy egyes külső adottságok, mint a testalkat, a szemszín, a hajszín, a magasság, a súly vagy az arcforma alapján válasszanak. Sőt megtudhatják azt is, hogy humán vagy reál beállítottságú-e, mi a csillagjegye vagy – ha megadta – a vallása.
A Krio egykori spermabankjához hasonlóan a Kaáliban sem csupán donorok spermiumait őrzik, hanem azokét a férfiakét is, akik úgy gondolják, később szükségük lehet az örökítőanyagra. Főleg a valamilyen komolyabb műtét, esetleg sugárterápia előtt állók közül éltek ezzel a lehetőséggel, akiknek a beavatkozások miatt veszélyben forog a nemzőképességük. Nekik ugyanakkor tárolási díjat kell fizetniük: ez a bizonyítottan rosszindulatú betegségben szenvedőknek néhány tízezer forint, az egészségesek számára értelemszerűen több.
Az Egyesült Államokban, Kanadában és több nyugat-európai országban előírják, hogy a donornak vállalnia kell a felfedhetőséget a születendő gyereke előtt, ami természetesen nem jelenti azt, hogy vele kapcsolatban bármilyen joga vagy kötelezettsége lenne a „bérapának”. Ezek az országok alapvetően az ENSZ gyermekjogi egyezményéből indulnak ki, amely többek között kimondja: minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy megismerje a szüleit. A másik, ezzel versengő alapjog a donor joga a magánszférához, ezért sem egységes a szabályozás a világban. Felmérések szerint egyébként az ilyen külső segítséggel megfogant gyerekeknek később mindössze a harmada szeretné megtudni, ki az apja. Ha az utódokat nem is feltétlenül foglalkoztatja, a leendő szülők egy része számára fontos, hogy amit csak lehet, megtudjon a vér szerinti apáról.
Magyarországon az anonimitás miatt senki sem választhat barátot vagy rokont a férj helyett gyermeke apjának – legalábbis legálisan nem. Külföldről viszont, például a világ legnagyobb spermabankjának, a dán Cryosnak az internetes áruházából bárki úgy választhat spermadonort, mint bármilyen más árut, csak éppen itt az „ön kosara üres” feliratnál egy babakocsi piktogramja látható. De a külső jegyek mellett – szem, hajszín, magasság, súly – szűkíteni lehet a keresést a származásra (ázsiai, afrikai, kaukázusi, latin vagy közel-keleti), a vércsoportra és arra is, hogy mennyire potens legyen a jelölt, vagyis hogy mennyi mozgékony sperma legyen egy milliliternyi mintában. A spermabankban anonim és nevesített donoroktól származó hímivarsejt egyaránt vásárolható, minden adományozónál látható két-két gyermekkori fotó, sőt azoknál, akik bővített profilt adtak meg, nyolc-tíz oldal terjedelmű, személyes információkból álló, a donor tanulmányaira, családi hátterére, érdeklődési területeire, hobbijaira stb. kiterjedő információ is található. Sőt a „full extrás” ajánlatok a személyzet benyomását, EQ-tesztet, kézzel írt üdvözlő szöveget, mi több: a spermadonor hangjáról készült hangfelvételt is tartalmaznak. A webáruházban kiválasztott donorspermából ajánlatos legalább két adagot rendelni a biztonság kedvéért, így – attól függően, hogy mennyire speciális az igény – nagyjából kétszáz és hatszáz euró közötti összeggel kell számolni.
Ehhez jön hozzá a szállítási költség (a kiválasztott hímivarsejteket szárazjég-, illetve nitrogéntartályokban kézbesítik), amely mintegy kétszáz euró. Aki azt szeretné, hogy egy adott donor spermáját kizárólag nála használják fel, arra is lehetősége van, ám ez már 12 ezer euróba kerül. A Cryos azoknak is segítséget nyújt, akik inkább a „Csináld magad!” mozgalom hívei (vagy mert nem szeretnének orvosi segítséget igénybe venni, vagy mert a mesterséges megtermékenyítés esetükben valamiért – például azonos nemű párok – törvényileg nem lehetséges). Számukra házhoz szállítják a mintát, és részletes útmutatóval szolgálnak az otthoni megtermékenyítéshez.
A hazai jogszabályok szerint egy donor spermáját négy sikeres terhességig lehet felhasználni. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a spermabankok havonta visszajelzést kapnak a meddőségi centrumoktól az általuk felhasznált spermából fogant terhességekről. Törvényi kötelesség ugyanis az ilyen úton született gyermekek nyilvántartása. Ez tehát azt jelenti, hogy maximum négy testvér születhet ugyanattól a biológiai apától. Van, aki szerint ennyinek sem lenne szabad, mások szerint ennyi gyermeke más-más anyától úgy is lehet egy férfinak, hogy soha nem adományozott spermát. Nemrég az ombudsmanhoz írt közérdekű bejelentést valaki amiatt aggódva, hogy azonos genetikai apától származók tudtukon kívül vállalnak később közös gyermeket. A szakminisztérium szerint azonban nincs ok aggodalomra: a törvény gondoskodik arról, hogy az utódok száma olyan alacsony legyen, amely minimális szinten tartja a keveredés kockázatát, másrészt a donor anonimitása mellett minden esetben megtudható, ki a biológiai apa, így nem kell vérfertőzéstől tartaniuk a spermadonortól született leendő szülőknek. Legalábbis Magyarországon nem, mert például az USA-ban sokkal lazább a szabályozás, több a spermabank, így néhány éve például botrány robbant ki, amikor kiderült, hogy több mint száz baba született mesterséges megtermékenyítéssel ugyanattól az apától.
A spermaadományozást a saját érdekükben is érdemes alaposan megfontolniuk azoknak, akik bármilyen okból ebben gondolkodnak. Az anonimitás ugyanis nem életbiztosítás: állítólag már létezik olyan nemzetközi apakereső honlap, amely az egykor névtelenségbe burkolódzó mintaadókat igyekszik leleplezni, így az oldal segítségével bárki felkutathatja vér szerinti apját.
A tavaly elhunyt neves magyar genetikus, Czeizel Endre ügye is komoly kérdéseket vet fel, bár itt még nagyon sok a homályos részlet. Amit biztosan tudni lehet, mert erről Czeizel maga írt a könyvében, hogy lefagyasztatott hímivarsejtjeiből, mondván, ha fiatal szeretője azt a genetikus halála után fel akarja használni, megtehesse. Csakhogy a magyar törvények szerint ezt nem lehetséges, a szerető ugyanis nem feleség, nem is bejegyzett élettárs, egyedülálló nő pedig csak anonim spermadonortól kaphat mintát megtermékenyítéshez. Így nem lehet tudni, valóban Czeizeltől fogant-e legkisebb gyermeke, és ha igen, hogyan használhatták fel az orvos spermáját. Vagy – mint a másik feltételezés szól – lehet, hogy nem is ő a gyermek biológiai apja, mert a bulvárlapok állításai szerint a felhasznált sperma donornyilatkozatán nem a genetikus, hanem egy másik férfi neve és adatai szerepelnek… De hogyan tüntethetnének fel bármilyen nevet az adatlapon, amelyen a törvény szerint csak kódszám szerepelhet? Ez az eset is azt bizonyítja: bármilyen bravúrra képes is az orvostudomány, bármilyen precízen igyekezzék is szabályozni azt a jog, az emberi találékonyság és/vagy az élet kacskaringói mindig okozhatnak meglepetéseket.
