A Bárka budapesti bemutatójára meghívott szerzők pedig egyben a humorfesztivál meghívottjai is voltak: Győrei Zsolt, Schlachtovszky Csaba, Orbán János Dénes, Pion István és Zalán Tibor személyében. A közönség soraiban is több szerzőt üdvözölhettünk, például Márton Lászlót és Kukorelly Endrét.
Az estet Havas Judit előadóművész, irodalomtörténész nyitotta meg. Bár a lapszámok csak részben tematikusak, az aktuális évfordulók, születésnapok kiemelt szerepet kapnak benne. 2015-ben Tőzsér Árpád 80, Bertók László 80, Tolnai Ottó 75, Markó Béla pedig 64 éves. Őket köszönti a Műhely rovatban Tóth László, Halmai Tamás, Fekete Marianna és Zalán Tibor. Szintén a Tolnai-születésnap alkalmából olvasta fel Havas Judit a költő A magyar vers libre monumentális emlékműve című szabadversét, amelyben az ünnep aktualizált toposza idéződik meg, éppen a PIM-et választva versbéli helyszínéül (is). Ezután következett Zalán Tibor szintén Tolnai Ottónak ajánlott versesszéje, az Emlékfoszlányok, amelyben a költő az elmúlás és a múlhatatlanság ellentétét játssza ki önironikus költői bravúrban.
Egyre könnyedebb darabok következtek: Pion István slamje az önhittség túlzások mentén építkező, valóban szórakoztató paródiája, a Győrei–Schlachtovszky páros közvécében játszódó dialógusa pattogós rímekben vall korunk párkapcsolati problémáiról és a vécésnénik marketingtrükkjeiről, Orbán János Dénes Vezesd még egyszer című novellája a székely humort képviseli.
Farkas Wellmann Éva online szerkesztő a Bárka megújult honlapját szemléltette. Bár a nyomtatott formában megjelent versek, kritikák, interjúk is felkerülnek a honlapra, az online felület sokkal bővebb, szerteágazóbb. Újdonság például a Tündérkert elnevezésű rovat, amelyben írók, költők vallanak meghatározó olvasmányélményeikről, olyan művekről, amelyeknek szerepük volt abban, hogy ezt a pályát választották. Ezen kívül kiemelt figyelmet érdemel a Papírhajó rovat is, ahol a gyermekirodalom a téma a meséktől, a könyvajánlóktól egészen a gyermekkönyvkritikáig.
Az irodalmi est célja a Bárka sokarcúságának bemutatása volt; hogy a különböző poétikák és stílusok is megférnek e folyóiratban egymás mellett. Az irodalmon kívül a színház és a képzőművészet is szerepet kap a kulturális folyóiratban: az előző lapszámban például összefoglalót olvashattunk a Nemzeti Színház második évadáról és a Békéscsabai Jókai Színház előadásairól, az aktuális lapszámot pedig Orosz István grafikái illusztrálják.
Az est zárásaként Farkas Wellmann Éva Otthon a dadogásban című verse hangzott el Elek Tibor főszerkesztő felkérésére, miszerint azt is ildomos volna bemutatni, hogy „mi nem csak humoros lap vagyunk.” Az Otthon a dadogásban a magyar nyelvet óvó-féltő elégia, s tulajdonképpen egy rejtett óda anyanyelvünkhöz. Farkas Wellmann Éva meglepően jól bánik a főleg népdalokból származó vendégszövegekkel. A vendégségbe csalogatott részletek egyre jobban szervesülnek, a vers anyai, féltő testébe olvadnak, ellentétesen a szöveg logikai-tartalmi irányvonalával, amely épp az elidegenedést szemlélteti. A vers méltó, színvonalas, magyar nyelvünk és kultúránk iránt felelősségérzetet ébresztő zárása volt az estének.