Az Új világ született című első világháborús kiállítás harmadik része a háború utáni, 1918–1922 közötti új rend kialakulását mutatja be kendőzetlenül és olyan történelmi, egyben kiállítási szemlélettel, ami egész Európában ritkaságnak számít. Mert itt kiderül, hogy a háborúért nem csak a vesztesek voltak felelősek, ez a nyugati álláspont továbbra már nem tartható, a szélsőséges ideológiák mélyen és szellemi értelemben is felforgatták a háborúba belerokkant európai társadalmakat, és ennek a következményei egészen a jelenünkbe vágnak. Ha az elejétől végigjárjuk a három szinten berendezett kiállítást, és számot vetünk a világégés borzalmaival, rájövünk, hogy a konfliktus végével korántsem béke, hanem egy véget nem érő háború kezdődött el.
A több mint kétezer négyzetméteren elterülő kiállítás első szakasza 2015-ben nyílt meg az Európai testvérháború címmel, ezt követte 2016-ban A háború urai. A Terror Háza Múzeumának csapata – Schmidt Mária főkurátor és Tallai Gábor, Békés Márton társkurátor – ismét bizonyított: megmutatták, hogyan kell látványos, ám nem üres kiállítást szervezni.
És talán a nemrég megnyílt rész lett a legjobb a háromból. Mert nem lehet mondani, hogy pusztán egy vizuális orgia az egész kiállítás – az! –, és csak a látványra ad. A látványelemek mögött rengeteg szimbolikus tartalom van, és ahogy mondani szokás, átjön a lényeg. Azt sem árt észben tartanunk, hogy egy múzeumi tárlattal ellentétben, ahol a műtárgyak a főszereplők, itt a gondolatok a lényegesek: az, hogy száz év elteltével mit és hogyan tudunk elmondani az első világháborúról. A termeket ennek megfelelően nem időrendben, hanem témák szerint rendezték be.
És van mit mondani! Az Új világ született egyik legerősebb része a spanyolnáthában elhunytak emlékének szánt installáció: egy hatalmas térben kórházi ágyak lebegnek a kiásott sírgödrök felett, az aljukon pedig országonkénti felosztásban jelzik a betegségben elhunytak számát: Magyarországon például ötvenezren, Japánban 260 ezren estek a vírus áldozatául. A megdöbbentő terem után csak fokozzák a hangulatot, ugyanis vörösebb vizekre evezünk. Fanyalgott is a balliberális sajtó, hogy a vörösterrornak és úgy általában a kommunista felkelések bemutatásának egy egész termet szántak, bezzeg szó sincs a fehérterrorról – pedig idézetek formájában Hitler és Mussolini is megjelenik ebben a teremben.
A Szent Koronát megidéző teremben nemzeti írók Trianonról szóló mondatait olvashatjuk Fotó: Teknős Miklós
És itt azt is láthatjuk egy röntgenszerű látványelem által, ahogyan 1919-ben a kommunisták a Hősök terén beobelixezték a millenniumi emlékmű központi oszlopát, Árpád vezér szobrának helyére pedig egy Marx-monstrumot emeltek. A vörösterror folyosója végén Szamuely Tibor arcképe vár ránk egy gyilkos idézet kíséretében, de a versailles-i Trianon-kastély termének másában is megfordulhatunk a kiállításon.
A Szent Koronát és a jelkép államjogi jelentőségét megidéző hófehér teremben nagy magyar írók gondolatait olvashatjuk Trianonról és annak következményeiről. Viszont egészen megdöbbentünk azon, hogy Hamvas Béla, Csoóri Sándor, Csurka István vagy Kányádi Sándor idézeteit és portréit láthattuk itt! De nem azért, amiért a balliberálisok rökönyödnének meg, hanem azért, mert erre eddig ritkán volt példa – a sokszor nem is létezőnek titulált jobboldali kánonból itt lehet némi ízelítőt kapni. Az idézetek pedig zseniálisak, de ez az egész kiállítás idézeteiről is elmondható, hiszen mindhárom részben nagyon jól kiválogatták a korszak történelmi személyiségeinek egészen meghökkentő gondolatait.
Ezeknek egy egész termet is szenteltek a kiállítás legvégén, ebben olvasható a következő idézet is: ,,Az az elgondolás, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett, érdekes, de én nem hiszek benne.” Ezt talán egy autokrata diktátor mondta? Egyáltalán nem, hanem Arthur Balfour, az Egyesült Királyság akkori külügyminisztere, korábbi miniszterelnöke, és ez sok mindent elárul a győztesek mentalitásáról.
A tárlat végén pedig szembesülünk mindazzal, amit vesztettünk: erdeink, bányáink, vasutasaink sok-sok százalékát és minden hetedik magyart, ám a legjobban a tengeri forgalmunk nullára csökkenésével lehetne leírni Trianon sokkjának akkori érzését és következményeit. Ráadásul nulláról kellett újrakezdeni, ezt a feladatot pedig Horthy Miklós és Bethlen István végezte el. A feldarabolt Magyarországot ábrázoló térképhez pedig egy műgyantával bevont, a háború előtti béke világából származó polgári tárgyak széttördelt darabkáin lépkedve jutunk el. Ezért és sok más megoldásért dicséret illeti Ficzere Anett látványtervezőt is.
Az Új világ született harmadik része az utóbbi évek egyik legérdekesebb tárlata, okosan kitalált tartalommal, egy kis pszichedelikus történelmi látványvilággal fűszerezve.
